Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1217 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972. december 14-én, csütörtökön 1218 mutatkozó viszonylagos szegénységünkkel is. Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a nagyszabású vállalkozásunkban nem voltunk egyedül, mert felhasználhattuk a szocialista országok tapasztalatait és élvezhettük szövetségeseink, különösképpen pedig a Szovjetunió állandó támogatását. Ilyen körülmények közepette a tervgazdálkodás módszereivel rövid történelmi időszak alatt megsokszoroztuk az ország termelőerőit, gyökeresen megjavítottuk az életviszonyokat, és a dolgozó osztályok szakképzettségi, műveltségi színvonalát. A termelőerők fejlettségi színvonalának nagyarányú javulását indokolta a tervgazdálkodásban szerzett tapasztalatok, és a kialakult kedvező társadalmi feltételek pedig lehetővé tették új, korszerű módszerek alkalmazásba vételét a gazdasági, társadalmi fejlődés folyamatainak tervezésére és szabályozására. Ezért határozhatta el a párt akkor a tervezés és az irányítás korszerű módszereinek, a gazdasági reformnak a kidolgozását és bevezetését. Ez a reform azóta egyértelműen bizonyította, hogy a szocialista tervgazdálkodásnak többféle alternatívája lehetséges a társadalom, a gazdaság fejlődésének szabályozására és irányítására. Ezek az alternatívák érthető módon a szabályozás hatékonysága tekintetében különböznek egymástól. Ebből a szempontból érdemes figyelembe venni az eddig szerzett néhány tanulságot. Tapasztalataink alapján egyértelműen érzékelhettük, hogy a termelőerők fejlettségének színvonalától, a megvalósítani szándékozott társadalmi törekvésektől, az irányítást és a gazdálkodást megvalósító emberek képzettségének, műveltségének mértékétől és sok tekintetben a külső világgazdasági, világpolitikai tényezőktől függ az, hogy milyen irányító, szabályozó rendszert célszerű alkalmazni a népgazdasági, a társadalmi célok legkedvezőbb hatásfokú megvalósítása végett. Ebből a szempontból a reformot a kor feltételeinek megfelelő, a gazdasági folyamatokat meggyorsító, a fejlődést tovább lendítő nagyszabású tervgazdálkodási módszernek lehet tekinteni. Olyan szabályozó rendszer ez, amely számottevő mértékben erősítette az intenzív fejlődés tendenciáit. Meggyorsult a gazdaság korszerűsítése és nagyobb ütemben nőtt a hatékonyság. Tovább terjedt és erősödött a szocialista demokrácia. Ezzel együtt a reform tömegesen önértékelésre késztette a munkahelyeket, üzemeket, vállalatokat. A termelő és gazdálkodó szervezetekből kikényszerítette a népgazdasági, a társadalmi környezet megismerését és értelmezését. Ebben a körben felszínre hozta az egyensúlyi problémákat. Ezek között különösen a gazdasági struktúrával, a fizetési mérleggel, a jövedelemelosztással, a készletgazdálkodással, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak alkalmazásával, a szervezéssel és az infrastruktúrával kapcsolatos kérdéseket. Széles körben érzékeltette a szakképzettség színvonalát, a vezetők hozzáértésének, a dolgozó tömegek hozzáállásának mértékét. Kifejezésre juttatta a termelés és az eloszlás, a fogyasztás és a felhalmozás közötti összefüggéseket. A korábbinál lényegesen jobban láttatta népgazdaságunk teljesítőképessége és az életszínvonal alakulása közötti kapcsolat lényegét. Egyszóval feltárta a termelőerők és a termelési viszonyok között itt-ott megmutatkozó ellentmondásokat is. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a gazdaság, a társadalom tervszerű irányításának és szabályozásának olyan módszere ez, amely összehangolja a központi akaratot és a helyi kezdeményezést. Erőteljesen késztet az ésszerű gazdasági cselekvésre. Felszínre hozza a gazdálkodás problémáit, olyan mechanizmus, amely jól hasznosítja a korábbi tapasztalatokat és magában hordozza a továbbfejlesztés lehetőségeit. Egyszóval magasabb fokon valósítja meg társadalmi célkitűzéseink teljesítését. Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor jogosan gondolunk vissza az elmúlt 25 esztendőre. A tervgazdálkodásban eltelt 25 év ma már történelem, de annak eredményeire épül fel a ma gazdasága és annak következményei határozzák meg sok tekintetben társadalmunk jövőjét is. Tudjuk, hogy a fejlődés nem állhat meg, a fejlődésnek nincsen végállomása. A szükségletek növekedése és a rendezésre váró feladataink arra kényszerítenek bennünket, hogy fokozzuk a fejlődést, növeljük gazdaságunk teljesítőképességét. Űgy ítélem meg, hogy ezt a célt jól szolgálja a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslat. Jól szolgálja, mert alkalmas arra, hogy a gazdasági életben lezajló folyamatokat országos méretekben összehangolja és a társadalomban végbemenő változásokat megfelelően szabályozza. Eddigi eredményeinkre épít, összekapcsolja a múltat és a jelent, biztosítja a fejlődés folyamatosságát. A törvény biztosítani tudja továbbá a tervezés tervgazdaságunk irányításának tudományos megalapozottságát, elsősorban azáltal, hogy továbbfejleszti, élőbbé teszi a kapcsolatot a gazdaságpolitika és a szabályozórendszer között. Intézményesíti a helyzetelemzést. Folyamatosan megköveteli fejlődésünk külső és belső feltételeinek kihasználását. Előírja a tervezési módszerek és a szabályozó rendszer állandó tökéletesítését. A legfőbb fejlődési irányok feltárására és rendszeres tájékoztatásra kötelez. Nagy jelentőségű az előrejelzés módszereinek alkalmazása és azok tökéletesítése is, mert lehetővé teszi, hogy megfelelő időben előre lássuk a szükséges tennivalókat, és így a gazdaságpolitika nem kényszerül mögöttük haladni, hanem elébe mehet az eseményeknek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényjavaslatnak ezek a tételei nagyon fontosak, mondhatni sorsdöntőek a gazdasági egyensúly, a folyamatos gazdasági növekedés szempontjából. Jól tudjuk, hogy milyen fontos a gazdaság potenciális lehetőségeinek, a növekedés ütemének tervszerű meghatározása, hiszen a növekedési ütem rendjének túlbecsülése nem kívánatos, keresletnövekedéshez vezet, a termelőfogyasztás és a felhalmozás területén egyaránt, ami erősíti az árfelhajtó kondenciákat. Az ütem alábecsülése pedig rontja a munkaerő potenciál és a termelőkapacitás-kihasználás mérté-