Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1075 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1076 a fogyasztásban legjobban érintett gyermekek, több gyermekes családok és öregek részére kom­penzáljuk. Ezen a felelősségteljes fórumon sem feles­leges beszélnünk arról, hogy árpolitikánk és ár­rendszerünk nem öncélú. Az áraknak fontos szabályozó szerepük van gazdaságirányítási rendszerünkben, a népgazdasági tervek meg­valósításában, a gazdasági hatékonyság növelé­sében, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok alapján reálisan megállapítha­tó, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rend­szere alapvetően betölti rendeltetését. így van ez akkor is, ha még mindig van egy sor problé­mája árrendszerünknek, és ez a rendszer is ál­landó ellenőrzést és fejlesztést igényel. A Központi Bizottság ezért úgy foglalt ál­lást, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése ér­dekében a jelenlegi árpolitikát tovább kell foly­tatni. Ezzel összhangban — a realitások és a le­hetőségek határain belül — törekedni kell az értékarányos árak kialakítására. Ugyanakkor törekedni kell az árak lehető legnagyobb stabi­litására. Most elsősorban arra van szükség, hogy a kormány és az illetékes állami, gazdasági szervek minden szinten szigorítsák, javítsák az árellenőrzést. Hangsúlyozni kívánjuk : költségvetésünknek nemcsak a bér- vagy árintézkedései igazodnak a tervezett életszínvonal-emelés követelményé­hez, hanem tágabb értelemben minden intézke­dés, így a szociális, a kulturális fejlesztések, a beruházások is a nép javát, az életszínvonal emelését, további haladásunkat szolgálják. Tisztelt Képviselőtársak ! Külön is szólni kívánok — szinte csak jel­zésszerűen — a nők és az ifjúság helyzetéről. Csakis a társadalom általános fejlődésével együtt biztosíthatjuk a dolgozó nők helyzetének javítását. A X. kongresszus óta e téren nagy erőfeszítéseket tettünk, vannak is eredmények, de még nem sikerült teljesen leküzdeni a kon­zervatív szemlélet maradványait. A közvetlenül előttünk álló feladatok teljesítése közelebb visz bennünket e nézetek leküzdéséhez. Ezért pél­dául a béremelésre nyílt lehetőséget is fel kell használni arra, hogy a vállalatoknál újabb ha­tározott és megfontolt lépést tegyenek előre az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének meg­valósításában. Tetteinknek, magatartásunknak sugároznia kell, hogy a dolgozó nőkről, különö­sen az anyákról való gondoskodás nem szíves­ség, hanem társadalmunk lényegéből fakadó kö­telesség. A kormány a társadalom minden szerveze­tével karöltve napirenden tartja az ifjúságpoli­tika időszerű tennivalóit. Az ifjúsági torvény alapján ez év végéig minden minisztérium ki­adja a végrehajtási utasításait. Most következik a gyakorlati munka „kritikus" pontja, amikor a fő figyelmet a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek és iskolák reális intézkedéseire kell fordí­tani. Ennek során biztosítani kell, hogy a fiata­lok jogainak érvényesülése együtt járjon az if­júság fokozódó munkalendületével, kötelesség­érzetének erősödésével. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság ülését követően min­den munkahelyen ki kell alakítani a konkrét következtetéseket, a gyakorlati teendőket. Oly módon kell a tevékenységet folytatni, hogy a végrehajtás érezhetően javuljon. Azokon a he­lyeken, ahol e feladattal nem képesek megbir­kózni — megfelelő türelmi idő után— egyes jól megfontolt és szükséges káderintézkedésektől sem szabad visszariadni. A végrehajtásban nem lehet engedményeket tenni ! Ezen politikánk ha^ tékonysága múlik. Mindenkinek tudnia kell, hogy a munka­helyen dől el az egyes ember munkájának ered­ményeként gazdasági fejlődésünk mértéke, élet­színvonalunk sorsa, nemzetünk jövője. Ezért a munkahelyén minden dolgozónak legjobb tudá­sa szerint, maximális teljesítményre kell töre­kednie. Ez találkozik személyes érdekeltségével. Ahhoz, hogy bárki is többet kereshessen, job­ban élhessen — társadalmi normáink szerint — többet és jobban kell dolgoznia. A vezetők akkor követelhetnek többet, ha gondoskodnak is beosztottaikról. Mégpedig több vonatkozásban is. Ha biztosítják munkájuk fel­tételeit; ha foglalkoznak anyagi és szociális el­látásukkal; ha megadják számukra a vélemény­- nyilvánítás lehetőségét; ha tájékoztatják őket az üzem és a társadalom helyzetéről, feladatai­ról. A gazdasági, állami vezetőknek nemcsak a termelés parancsnokainak kell lenniük, hanem politikai vezetőknek is. A munkahely nemcsak az anyagi javak előállításának színtere, hanem az emberformálás kohója is. A társadalmi ter­melés folyamatában mindennap újratermelőd­nek, megújulnak az emberek közötti kapcsola­tok. Az emberi kapcsolatok újratermelődése, fej­lesztése — nálunk és napjainkban — a szocia­lista nevelés legfontosabb folyamata. Megkö­veteli minden vezetőtől, hogy vállaljon nagyobb részt a munkahelyi közélet irányításában. Ne csak a termelési folyamatokkal törődjenek, ha­nem alakítsák az emberek gondolkodását, véle­ményét, politikai hangulatát. A vezetők legyenek bátrabbak. Önállóan, alkotó módon éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket biztosítottak számukra. A párt, a kor­mány csak a társadalmi fejlődés fő irányát ha­tározhatja meg, a teendők pontos megállapítá­sát és megoldását mindenütt helyileg kell biz­tosítani. Ez nagy szakértelmet, ügyszeretet, jó vezetői és emberi tulajdonságokat feltételez. Pártunk a kongresszusi határozatok meg­valósításában a legszélesebb társadalmi ellenőr­zésre tart igényt. Ezt azért teheti meg, mert a X. kongresszus irányvonala találkozik munkás­osztályunk, népünk cselekvő támogatásával. A dolgozók magukénak vallják és végrehajtják a X. kongresszus határozatait. Erre épül a mi szi­lárd egységünk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi állami költségvetést — amely megfelelően tükrözi a jövő évre szóló gazdasági munka irányelveit — a Magyar Szocialista Mun­káspárt nevében elfogadom és elfogadásra aján­lom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Mráz Tibor képviselőtársunk.

Next

/
Thumbnails
Contents