Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1063 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1064 ró igényt tartanak nyilván, köztük mintegy száz olyan esetet, ahol a beutalás a szociális körülmények miatt indokolt lenne. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha elhalálozás révén — évenként 8—10 esetben — férőhely üresedik. Az egyre növekvő igények figyelembevételével a Művelődésügyi Minisztérium 1979-ben egy 50 férőhelyes pavilon építéséhez a pénzügyi fedezetet és a szükséges kiviteli terveket biztosította ugyan, de sajnos, azóta sem sikerült olyan építőipari vállalatot találni, amelyik a megépítésre vállalkozott volna. Ezért ez úton kérem meg Iliku Pál művelődésügyi és Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtársakat, szíveskedjenek elősegíteni, hogy ez az egyébként nem nagy beruházás a nyugdíjas pedagógusok iránti társadalmi megbecsülés jeleként felépülhessen és hivatását mielőbb betölthesse. Tisztelt Országgyűlés! Tudatában vagyok annak, hogy az 1973. évi fejlesztési lehetőségek a gondok felszámolását nem oldják meg. Azt is tudom, hogy az oktatásügy továbbfejlesztésére hozott központi bizottsági határozat végrehajtása csak a következő ötéves tervek jelenleginél nagyobb arányú fejlesztési lehetőségeivel, a nemzeti jövedelemből való nagyobb hányadú részesedéssel történhet csak meg. Az elmondottakkal és Szolnok megye művelődésügyi, oktatásügyi helyzetének érzékeltetésével ennek a — a határozatban reálisan megfogalmazott — követelménynek nemcsak megyén belüli szükségességét kívántam hangsúlyozni, hanem azt is, hogy a jövőben a társadalmi segítség igénylése és elismerése mellett az oktatásügy továbbfejlesztése lényegesen több anyagi alapot kíván meg az állami költségvetésből. Az a tény, hogy már a következő évi költségvetésben lemérhető a határozat érvényesülése, azt is jelzi, hogy az oktatásügy gondjai ismertek, és erre számíthatunk. Ebben bízva, és javaslataim, felvetéseim megvizsgálását kérve, az 1973. évi költségvetésről beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Magyar Sándor képviselőtársunk. MAGYAR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az előterjesztett törvényjavaslatot, amely az 1973-as év állami költségvetését tartalmazza, áttanulmányozva és meghallgatva Faluvégi elvtárs expozéját, azt megalapozottnak, reálisnak ítélem meg. Ezt a véleményemet erősíti az a körülmény is, hogy ez a költségvetés is a X. kongresszus és a negyedik ötéves terv elhatározásait tartalmazza. Azoknak a céloknak a folytatását, amelyeknek eredményeként életünk egyre jobbá, szebbé válik. Külön jelentőséggel bír, hogy a legutóbbi központi bizottsági ülésnek a népgazdaság fejlődését, az életszínvonal további emelését célzó határozatai a törvényjavaslatban megfogalmazást nyertek. A nyilvánosságra hozott közleményből egész társadalmunk értesült ezekről a fontos gazdaságpolitikai intézkedésekről, így ezen az ülésen már a véleményekről is beszámolhatunk. Felszólalásomban szeretnék néhány szóban röviden beszámolni azokról a gazdasági, politikai eredményekről, amelyek a negyedük ötéves terv célkitűzéseiből választókerületemben megvalósultak, amelyek kapcsolódnak a költségvetés vitájához is, hiszen a közelmúltban több olyan ipari létesítmény kezdte meg a termelést, amelyek már hozzájárulhatnak az 1973. évi állami terv teljesítéséhez. Százhalombatta — ahol képviselő vagyok — fiatal szocialista város, így lakói is többségében fiatalok. Az itt dolgozó munkások, technikusok, mérnökök magukénak érzik a felépült ipari létesítményeket és a várost. Az alaplétesítmények: a harmadik ötéves tervben épült, központi állami beruházásból a Dunamenti Hőerőmű Vállalat 620 megawattos villamos energia termelő teljesítménnyel, a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely 11 segédüzemével 3 millió tonna kőolaj finomítására készült, s több mint 60 féle kőolajterméket állít elő, lakásépítés és a kapcsolódó beruházások, amelyek mintegy 720 lakással a fejlődő város magját képezik. A negyedik ötéves terv folyamán az ipari létesítmények — több mint 12 milliárd forint beruházással — tovább bővülnek, több mint kétszeres teljesítményre. A középtávú állami tervben kitűzött energiahordozók szerkezeti változásában sarkalatos szerep jut mindkét nehézipari létesítménynek, ma is, és a jövőben még inkább. Bátran kijelenthetem, hogy a százhalombattaiakra bízott nagyértékű termelőeszközök hozzáértő, jó kezekben vannak, azokkal jól gazdálkodnak. A Dunamenti Hőerőmű, amelynek dolgozója vagyok, a hazai villamosenergia-rendszer legbiztosabb termelőegysége, és a legjobb hatásfokkal dolgozó erőművek közé tartozik. A Magyar Villamosiművek Tröszt által előírt terveket az első évektől úgy minőségben, mint mennyiségben túlteljesítettük, ezért a vállalat két alkalommal kapott kiváló vállalat címet. A témát folytatva — tisztelt képviselőtársaim — engedjék meg, hogy a magyar villamosenergia-ipar néhány kérdésével is foglalkozzam. Nemcsak a Dunamenti Hőerőmű, hanem ~i rendszer többi erőműve is a technikai adottságoktól függő legjobb hatékonyságra törekszik. A régebbi termelőegységek azonban termelőkapacitás tekintetében kevés hányadot tesznek ki, de gépegységszámban több, aránytalanul sok szellemi és fizikai munkát igényelnek. Az a népgazdasági igény, hogy a nagyteljesítményű és nagy hatékonyságú termelőeszközöket maximálisan kihasználjuk, a villamosenergia-termelés tekintetében nemcsag igény, hanem létkérdés is. Egyrészt az ország villamosenergia-ellátása szempontjából — ugyanis a villamosenergia-szolgáltatás kimaradása vagy korlátozása az iparban két nagyságrenddel nagyobb gazdasági kiesést jelent — másrészt abból az okból, hogy tovább nem növelhetjük az egyébként is magas importteljesítményt. A villamosenergia-fogyasztás növekvő igényeit mutatja, hogy a negyedük ötéves terv során a villamosenergia-igény évenként több mint