Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

2972. december 12-én. kedden 1056 1055 Az Országgyűlés 14. ülése, J Tíz évvel ezelőtt megkezdődött a mezőgaz­dasági nagyüzemek termelésszerkezetének egy­szerűsítése. Fő növénynek választottuk a kuko­ricát, mert egyfelől a Bácskában nagyszerű ha­gyományai és adottságai vannak, másfelől mert a kukorica biológiai gépesítési lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. A korszerű fajták mellé álta­lánossá tesszük a bajai kukoricatermelési rend­szert. A húsprogram keretében és megvalósítá­sára építjük meg a bajai húsipari kombinátot 31 tsz, három állami gazdaság és a húsipar társulá­sával. Jóllehet ezt a vállalkozást egy, képviselő­társam már bekonferálta, én azért említem újra, mert a .megvalósítás stádiumába került hatalmas kooperáció méltó a központi támogatásra, és mert több húst, friss, olcsó töltelékárut és piaci versenyképességet jelent. Bár a szarvasmarha-program hosszabb lé­legzetű, bonyolultabb, nehezebb, de mezőgazda­sági üzemeink is erősebbek, helyes agrárpoliti­kánk a háztájit is érdekeltté tudja tenni, szóval, ha nekigyűrkőzünk — márpedig ezt tettük —, akkor ezt is megoldjuk. A mi megyénk fejlesztési céljai kétirányúak. Folytatjuk a nagyüzemi állomány fejlesztését, a szakosított telepek építését és évi 3—4 százalék növekedéssel számolunk. A ímegye adottságai azonban speciálisak. Jelenleg a tehénállomány 54 százaléka a háztájában, ennek döntő többsége a tanyán található. A nagy volumenű árutermelés lehetőségeit, a tanyán élők hasznos foglalkozta­tását, és a minimális, szinte a nullával egyenlő beruházási igényt figyelembe véve hirdettük meg a „legyen minden tanyán tehén" mozgal­mat, hogy megállítsuk a tehénállomány csökke­nését a háztájiban, sőt belátható időn belül két­háromezerrel növeljük. E célok megvalósítására, különösen a háztá­jiban, az előfeltételeket, a termelési kedvet át­gondoltan, tervszerűen kell megteremteni és megóvni. Ezért szeretném felhívni a figyelmet egy szerintem nagyon fontos további feltételre, a biztonságos piacra, amely képes megküzdeni a bőség gondjaival is. Mi a háztáji termelést álta­lában a közös gazdaság útján szervezzük és ily módon biztosítjuk a takarmányellátást és az áru­értékesítést. Azért mondom, hogy általában, mert más a helyzet a kiterjedt tanyavilágban, ahol a nagy távolság, a szétszórtság miatt, a tej össze­gyűjtését, szállítását is szervezni kell. A korrekt felvásárló feladata ez naponta és rendszeresen, mert a bizonytalanság rossz tanácsadó, a terme­lési kedvet könnyen el lehet rontani, és ebből a szemnontból még a szocialista monopólium is veszélyes lehet. Szerencsére az élet is segít és széttöri a meg­kövesedett formákat. A tiszakécskei tanyavilág­ban például magam találkoztam egy asszonnyal, aki italbolt vezető, vezeti a tanyai klubot, könyv­táros, zöldségfelvásárló, teibegyűjtő és ezen túl vagy talán éppen ezért, nagy megbecsülésnek ör­vendő tanácstag. Tisztelt Országgyűlés ! Ma már szinte az írás­sal-olvasással együtt tanítjuk azt az igazságot, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermel­tünk, vagyis a nemzeti jövedelem meghatározó a fogyasztásbari. Az is nyilvánvaló, hogy az 1973-as terv is, mint minden éves terv, a közép­távú terv időarányos része. Érzékelhetők azon­ban olyan társadalmi igények és indokolt szük­ségletek, amelyeket a középtávú tervben nem láthattunk előre, nem számíthattunk ki. A fej­lődés gondjai feszítenek, teljesítésük elől nehéz, kitérni. Példának említem az óvodai napközi otthonokat. Az óvoda a nevelés kezdete. Szinte elementáris erejű az igény, de az áldozatkészség is az üzemektől a tanácsokig, a szocialista brigá­doktól a lakóközösségekig. Hogy az igényekkel milyen nehéz lépést tar­tani, ennek bizonyítására saját megyénkre hivat­kozom. Mi a negyedik ötéves tervre előirányzott férőszámunkat lényegében két év alatt megépí­tettük, összefogással, társadalmi munkával, kom­munista szombatokon minden várakozásnál gyorsabban, és minden óvoda átadása szívet me­lengető ünnep volt. Nemcsak a gyerme'karcok tükrözték a boldogságot, hanem a szülők szeme is megfényesedett. Dehát az ünnep sem hagy nyugalmat : még sok szülő és gyermek kér, köve­tel új helyet és épülnek az új óvodák. Gond ter­mészetesen a fenntartás, a működtetés. Gazdasá­gi szerveink, üzemeink szívesen dolgoznak, szí­vesen adnak a fejlesztési alapból, de a működte­tést, a fenntartást a részesedési alap terhére nemigen tudják támogatni. Javasoljuk a Pénzügyminisztériumnak és az Országos Tervhivatalnak, vizsgálják meg ezt a kérdést és tegyék mérlegelés tárgyává bizonyos időn belül, hogy a gazdasági szervek adózatlan nyereségük terhére segíthessék e fontos intézmé­nyek fenntartását. Szeretnék néhány szót szólni lakáshelyze­tünkről, amely megyénkben éppúgy, mint orszá­gosan, politikai súlyú gond és feladat, először is a reális szemlélet kialakítása érdekében. Nálunk ma sokszor és sokaknál divatos a siránkozás. Nosztalgiával emlegetik az 1965—1967-es éveket, amikor — úgymond — az ember elment a mi­nisztériumba és egy kalap pénzzel tért haza. Nos, mi megvizsgáltuk három városunkat és kiderült a költségvetésből is, de a fejlesztés naturáliáiböl is, hogy az 1972-es év az 1965—1967-es évek át­lagánál jó 50 százalékkal gazdagabb. A pénzzel teli kalap és állítom, a nagyobb kalap több pénz­zel nem a minisztériumokban, hanem a helyi ta­nácsoknál található, és nem is kell érte utazni. Mi lakásépítési terveinket időarányosan 1972-ben is teljesítjük. Bács-Kiskun megyében a negyedik ötéves tervben 20 000 lakás épül meg, mert az élet erre kényszerít bennünket, és mert meg akarjuk építeni. A lakásszám alig egyhatoda azonban csak a célcsoportos, tehát állami erőből épülő 17 000 olyan lakás épül meg, amely ma­gánerős, részben mint társasház, de 12 000 csalá­diház is. Mivel felhúztuk a sorompót a családiház építése előtt és nem tehettünk mást, települé­seink lepényszerűen szétterülnek, nő a kommu­nális ellátás költsége, éppen annál az építési for­mánál, amelyhez nem kapunk kapcsolódó és já­rulékos beruházást, a kevés célcsoportból pedig ide nem adhatunk eleget. Ha javaslatunk nem reális, kérem Faluvégi elvtársat, tekintse mondandómat hangos elmél­kedésnek. Azért nem baj, ha irritálja gondolko­dásmódunkat. Mi ugyanis azt kérnők, hogy vizs­gálja meg a kormány egy bizonyos időn betel

Next

/
Thumbnails
Contents