Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-14
1047 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1048 egyes területei a társadalmi fejlődéssel összhangban bővüljenek. A korszerű egészségügyi és kulturális szolgáltatásokra nagyobb összeget fordítunk. Az előirányzat 1973-ban megközelíti a 30 milliárd forintot. Az Országgyűlés által tavasszal elfogadott egészségügyi törvény eredményeképpen az ingyenes egészségügyi szolgáltatás ma már a gyakorlatban minden állampolgárra kiterjed. A fejlődést jellemzi, hogy míg a harmadik ötéves terv befejező évében egy állampolgárra kereken 790 forint egészségügyi kiadás jutott egy évben, a jelen javaslatban már több mint 1000 forint ez az előirányzat. Művelődéspolitikánk jelentős állomása volt az állami oktatás továbbfejlesztéséről hozott határozat. Csaknem 2 millió állampolgár vesz részt az állami oktatás valamilyen formájában, önmagában ez a tény is kiemeli kötelességünket, hogy a feladat fontosságához és anyagi lehetőségeinkhez igazodva minél színvonalasabb személyi és tárgyi feltételeket teremtsünk. A jövő esztendőben az általános iskolai felszerelések, szemléltető eszközök beszerzésére 125 millió forint külön céltámogatás áll rendelkezésre, részben a tanácsoknál, részben központi előirányzatokból. Az igények teljesebb kielégítése érdekében központi és helyi erőforrásokból 1973 végéig megvalósul az óvodai férőhelyek gyarapításának az egész ötéves terv időszakára szóló mennyisége. Három év alatt csaknem 40 000 új óvodai férőhely létesül, és ez kimagasló teljesítmény. Széles körű kívánságot teljesítünk azzal, hogy 650 millió forint többletet irányozunk elő a gyermek- és diákjóléti intézmények, valamint az egészségügyi intézmények élelmezésére. Ez a tejes tejtermékek áremelkedésének ellensúlyozásán túl, lehetővé teszi az élelmezés minőségének javítását is, változatlan térítési díjak mellett. Az összes közületi kiadások több mint egynegyedével a tanácsok gazdálkodnak. A tanácsi gazdálkodás rugalmasabbá tétele érdekében megengedjük, hogy a megyei tanácsok a helyi tanácsokra vonatkozó szabályozókat — az eltelt időszak tapasztalatai alapján — szükség esetén módosíthassák. Ez a lehetőség a középtávú tervben foglalt feladatok jobb megoldását segíti, de nem csorbíthatja a helyi tanácsok anyagi ellátását. A lakosságot és a tanácsokat széles körben, érzékenyen érintő kérdés: a lakáshelyzet. A lakásépítés finanszírozásából mind a központi költségvetés, mind a magánépítők kiveszik részüket. 1973-ban a tervek szerint 81—82 ezer lakás épül. Az új lakásoknak kereken egyharmada tanácsi építésű. Bár jövőre a hatósági árnövekedés összegét megtérítjük a tanácsoknak, mindamellett a lakásépítés, a közművesítés, s az intézményhálózat fejlesztésének összehangolásában a meglevő anyagi és műszaki gondokat csak nagyon lassan és fokozatosan lehet feloldani. A lakásprogram megvalósítása érdekében a magánlakásépítés hitelfeltételeit a jövő évtől kedvezőbbé tesszük, egyszersmind mérsékeljük a lakásvásárlásoknál a lakosság egyszeri magas készpénzfizetési terhét. Hitelpolitikával is befolyásoljuk, hogy az épülő lakások száma, a lakásépítés területi megoszlása megfeleljen a terv előirányzatainak. Jobban segítjük a munkások vállalati lakásépítési akcióit, úgy alakítva ki ennek szabályait, hogy a feltételek itt legyenek a legkedvezőbbek. Pénzügyi politikánk erőfeszítéseit az is mutatja, hogy 1973-ban a lakosságnak több hitelt nyújtunk, mint amennyi betétet várunk tőlük, s mivel a lakásépítési hitelek túlnyomó részét kedvezményes kamatfeltételékkel folyósítjuk, a költségvetés sok százmillió forint kamatkiadást vállal. Az adóztatási rendszerben változatlanul fenntartjuk a lakás- és lakóházépítés támogatását és a házadó erre irányuló kedvezményeit. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági haladás emelői nemcsak a tervek, a költségvetés és a szabályozók, hanem a közgondolkodás is, tehát az, hogyan vélekedünk gazdasági helyzetünkről, tennivalóinkról, mennyire összeforrott e kérdésben a társadalom. Az összefogás és közös értékelés igénye nem zárja ki, hogy gazdasági fejlődésünkről többféleképpen vélekedhessünk. Eredményeink számottevőek mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig korábbi helyzetünkhöz képest. Az elégedettséget azonban semmiképpen nem szabad eltúlozni, mert az elfedné a tennivalókat, visszafogná az erőket. A másik véglet sem kevésbé hátrányos, az olyan türelmetlenség, amely a lehetőségeket meghaladó igényeket támaszt, s irreális feladatok kijelölésére késztet. Közös terveink szempontjából haladó és segítő felfogás és magatartás az, amely tárgyilagosan értékeli helyzetünket, a társadalmi és az egyéni törekvésekre alapozva reális célokért lendít jobb munkára mindenkit. Terveink olyan feladatokat fogalmaznak meg, amelyek történelmi, nemzeti értelemben* is kimagaslóak. Leninváros és a vegyipar új nagy létesítményének megvalósítása nem kisebb dolog, mint Dunaújvárosé és az Acélműé volt. A magyar mezőgazdaság soha annyi beruházással nem büszkélkedhetett, mint éppen ezekben űz években. Az országban 80 ezernél több lakást eddig még nem építettek. De folytathatnám még tovább így a sort. A nagy társadalmi célok nagy felelősséget követelnek. Ez nemcsak a vezetőkre, az irányító szervekre vonatkozik. Minden vállalat, szövetkezet, országunk minden polgára tehet és még többet tehet azért, hogy fejlődésünk továbbra is töretlen legyen, hogy mai eredményeink megalapozzák az ország holnapi gyarapodását. Ehhez az szükséges, hogy ismerjük közös feladatainkat, becsüljük eredményeinket és mindanynyian egyaránt érzékenyek legyünk a társadalom és a gazdaság problémáira. Ezért ne csak észrevegyük azokat, hanem mindenki a maga módján keresse e gondok megoldásának és a feladatok legjobb megvalósításának lehetőségeit. A Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ilyen megfontolások között gazdaságunk építésének újabb má<gasabb céljaiért született és a társadalmi összefogás jegyében kívánjuk azt végrehajtani. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Nagy taps.)
