Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-14
1037 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1038 gazdasági életében nagyon rövid idő, annál inkább örvendetes, hogy már ez évben tapasztalhattuk az intézkedések kezdeti hatását. Az arányok kiigazítása nemcsak a beruházási vásárló erő és a kapacitások közötti összhangot javította, hanem kihatott az import kedvező alakulására, a költségvetés helyzetére is. Változatlan gondunk, hogy a népgazdaság jövőbeni gyors növekedését egyelőre még nem alapozzuk meg kellően. A termelés gazdaságossága nem javult kielégítő mértékben, a gyártmányszerkezet átalakítása lassabban halad, mint szeretnénk. Gazdaságunk egészére befolyást gyakorló néhány nagyüzemünk termelési szerkezete két évtized alatt bizony elöregedett, ezért gazdálkodási problémával küzd. Sok helyen a munkaerő vagy a piaci igények hiánya folytán a korszerű kapacitásokat sem használják ki. A fejlődés előre vivő tényezőinek erősítése most gazdasági munkánk legfontosabb feladata. Ennek programját adja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása, amelynek végrehajtására összpontosítják erejüket a dolgozók különböző rétegei, a munkáskollektívák és az irányítás valamennyi résztvevője. Ezért nézhetünk bizakodással a jövő esztendő elé is. Tisztelt Országgyűlés ! Gazdaságpolitikánk elveivel összhangban 1973-ban az a törekvésünk, hogy a fejlődés minél jobban illeszkedjék a negyedik ötéves terv céljaihoz és arányaihoz. Ezzel párhuzamosan a népgazdaság fejlesztésében, egyensúlyának javításában elért eredmények megszilárduljanak. Ezek a célok társadalmi értelemben azt fejezik ki, hogy kellő ütemben bővüljön a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon, gazdagodjunk a szocializmus szellemi, humánus értékeivel, és ezzel harmóniában erősödjék mindenütt a jól végzett munka anyagi-erkölcsi megbecsülése. Gazdasági építőmunkánk fő követelményei 1973-ban a következők: 1. A fejlődés járjon együtt a termelékenység és a hatékonyság további növekedésével, folytatódjék a gazdaság szerkezetének korszerűsítése; 2. a nemzeti jövedelem felhasználásában érjük el az ötéves tervben körvonalazott fő arányokat, ezért a felhalmozási alap még mindig csak mérsékelten növekedjék. A fogyasztás bővülése adjon módot életszínvonalpolitikai céljaink valóra váltásához, mindenekelőtt ahhoz, hogy az állami ipar és az építőipar munkásainak reálbére és reáljövedelme az átlagosnál gyorsabban emelkedjék; végül tovább erősödjék az ország gazdasági, külkereskedelmi és pénzügyi egyensúlya. Az 1973. évi népgazdasági terv, a gazdaságfejlődést átfogóan mutató bruttó nemzeti termelés öt és fél, hat százalékos növekedésével számol. Ez valamelyest mérsékeltebb az ideinél, több éves irányzata mégis kiegyenlített, mert a termelés emelkedése az ötéves terv első két évében meghaladta az eredetileg előirányzott évenkénti átlagot. A termelés bővülése a nemzeti jövedelem négy és fél, öt százalékos növekedését alapozza meg. Ez az előirányzat némileg alacsonyabb az idei várhatónál, ami — az egyensúlyi követelményeket is mérlegelve — reálisabbá teszi a megv valósítást. Az egyensúly további szilárdítása most azt követeli, hogy a nemzeti jövedelem termelését biztonságosan tervezzük, ne építsünk különösen jó mezőgazdasági évre, viszont a ráfordítások viszonylagos csökkentését minden ágazatban erőteljesen szorgalmazzuk. A döntő szerepet ebben a termelés hatékonyságának fokozása és a költséggazdálkodás javítása játssza. Erre alapoz az állami költségvetés is akkor, amikor lényegében változatlan adórendszer mellett a vállalatoktól származó bevételek keréken 10 százalékos növekedését irányozza elő. Módosul 1973-han a vállalatoktól származó jövedelmek összetétele. A béremelések fedezetét több mint 50 százalékban az állam viseli, emiatt a költségvetés nyereségadó bevételeinek növekedése egymilliárd forintot meghaladó összeggel kisebb lesz. Az adók közül az illetményadó aránya némileg növekszik, míg az eszközlekötési járuléké csökken. Ez összhangban van a szabályozási rendszer továbbfejlesztésére kialakuló távlati elképzeléseinkkel. A költségvetés forgalmi adóbevételeit a dohányáruk és az égetett szeszes italok fogyasztói árának elhatározott emelése több mint egymilliárd forinttal gyarapítja. Számolunk azzal, hogy az áremelés társadalmi szempontból kedvezően befolyásolja a fogyasztási szerkezetet és várhatóan valamelyest rnérsékli e cikkek keresletét. A lakosságtól származó bevételek a jövedelmek bővülése alapján és a gépjárműadó emelése folytán nőnek. Az új adótételeket a kisebb és közepes műszaki teljesítményű gépkocsiknál — ilyen a kocsik 75 százaléka — havi 60 és 150 forint között állapítjuk meg. A lakossági adóztatás szabályainak túlnyomó többsége a már végrehajtott változtatások után megfelel rendeltetésének, a tervszerűbb jövedelemszabályozáshoz azonban nagyon következetes alkalmazásukra van szükség. Minden bevételt egybevetve az államháztartás 1973-iban 229,5 milliárd forintra számít. A bevételek növekedése számottevő lesz, de még mindig nem éri el a kiadások színvonalát. A nemzeti jövedelem 1973-ra tervezett elosztási folyamatai az állami költségvetés kiadási előirányzataiban is tükröződnek. A költségvetés kiadásainak több mint egyötöde a felhalmozással kapcsolatos. Ennek mérsékelt, mindössze 1—2 százalékos növekedési előirányzatát nagymértékben az határozza meg, hogy az állami beruházások körében az egyedi nagyberuházások kiadásai abszolút összegben csökkennek valamelyest, a központi fejlesztési programokra viszont többet fordítunk. A költségvetés több mint 11 milliárd forintot juttat a tanácsi fejlesztési alapokba, amely túlnyomórészt az állami lakásépítés finanszírozását szolgálja. A jövő esztendőben is vállalnunk kell, hogy egy-egy indokolt és önmagában szükségesnek látszó beruházás megkezdését későbbre halaszszuk. Ezzel segíthetjük a többi, a már elkezdett beruházás gyorsabb, szervezettebb befejezését. Az egész beruházási tevékenység tökéletesítésében azonban ez csak az egyik előfeltétel, mert 44*
