Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

l003 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október ií-én, szerdán 1004 területi szövetségei, a TOT, tehát maguk az érdekképviseleti szervezetek is. Kedves Elvtársak! Úgy érezhetjük, hogy törekvéseinkeit a fejlődésiben mutatkozó differenciáltság tekintetében is megerősítették a felszólalók. Tudnunk kell azt, hogy amennyire vannak kedvezőtlen természeti adottságok, ugyanúgy vannak az átlagot meghaladóan kedvező természeti adottságok is, amelyek ugyanannyi munkával nagyobb eredmények elérésére nyújtanak módot. A gazdasági fejlődés differenciált megvalósulása az egyes üzemekben bizonyos határig nem egészségtelen, sőt — a rendelkezésre* álló erőforrások hatékonyabb felhasználása szempontjából — egyenesen követelmény. Az elveiben, fő vonásaiban egységes szabályozórendszer alkalmazása ellenére az eltérő földminőség, a jelentős részben determinált termelési szerkezet és egyéb tényezők következtében a mezőgazdaságban mégis erőteljesebb a differenciálódás, mint a népgazdaság más ágazataiban. Éppen ezért, mint ahogy a beszámolómban is utaltam rá, mind az írásos, mind a szóbeli beszámolómban, a differenciáltság mérséklése, illetve ésszerű határok között tartása érdekében a szabályozórendszer továbbfejlesztése keretében számos intézkedést tettünk. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek — ez általában közismert — jelentős összegű megkülönböztetett állami támogatásban részesülnek. Az is közismert, habár nem ugyanannyira, hogy egyszersmind lényegesen kevesebb adót fizetnek, mint a közepes és jó gazdaságok. Az 1973. évtől életbelépő adórendszerben például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek földadómentességének fenntartása mellett területegységre vetítve az átlagos gazdaságok mintegy 150 forint, a legjobb földeken gazdálkodó üzemek viszont 650—1000 forint földadót fizetnek. A jövedelemadó-fizetési kötelezettséget hasonló elvek szerint tovább differenciáltuk. Tisztelt Országgyűlés ! Azt mindenesetre szeretném megjegyezni, hogy iá differenciáltság mérséklését elősegítő intézkedésünkben a magasabb színvonalon gazdálkodó üzemek terhelését csak olyan mértékig tartjuk indokoltnak, amely még biztosítja érdekeltségüket, lehetőségeik még jobb kihasználásában. Ez egész ágazatunkban a hatékonyság fokozásának ugyancsak egyik fontos feltétele. Egyetértve Varga Gyula, Szigeti István, és Bélák Sándor elvtársak javaslataival, szükségesnek tartom, hogy a fejlődés differenciáltságán belül a jövőben még nagyobb figyelmet fordítsunk az egyes területek, tájegységek fejlődésében megmutatkozó különbségekre, és teremtsük meg azokat a feltételeket, amelyek az indokolatlan lemaradások felszámolását eredményezhetik. Visszatérve a kedvezőtlen adottságú üzemekre, hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány által jóváhagyott támogatási rendszer a lehetőségeiken belül segíti az ilyen szövetkezetek, illetve állami gazdaságok fejlődését. Mert hiszen vannak ugyanilyen helyzetben állami gazdaságok is! Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemek helyzetének megváltoz- | tatását hosszú távú problémának tekintjük, hiszen a természeti körülményeket csak részben van módunk befolyásolni. Nem volna éppen ezért helyes, ha az ágazat olyan területeiről vonnánk el jelentős befektetéseket, ahol azok gyorsabb és hatékonyabb fejlődést eredményeznek. Ezért a kedvezőtlen adottságú üzemek helyzetének megoldásában megítélésünk szerint is többféle kivezető utat kell keresnünk. Az egyik, és talán egyik leglényegesebb ilyen kivezető út az adottságokhoz jobban igazodó, a lehetséges mértékig leegyszerűsített termelési szerkezet kialakítása. Erről itt a hozzászóló elvtársak sok összefüggésben tettek említést, és magam is utaltam erre a beszámolóban. A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatási rendszere, az eddigi rendszer is ezt a célt kívánja szolgálni. Emellett pedig a talajjavításra, a Baskay elvtárs által említett rét- és legelőgazdálkodásra, a meliorációra adott állami támogatás és a más beruházásokhoz biztosított, úgynevezett fejlesztési hozzájárulás számottevő eredményeket hozhat. S ehhez még hozzá szeretném azt is tenni, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez — az általános szabályok szerint járó támogatáson felül — a kedvezőtlen adottságú üzemeknek még külön támogatást is nyújtunk, mivel ezen üzemek egy részében egyszerű beruházásokkal bővíthető a szarvasmarha-tenyésztés, sőt, a szarvasmarha-tenyésztéshez általában éppen ezeken a területeken kedvezőek a feltetelek. Mivel azonban saját erejük nem elegendő a szükséges feltételek kialakítására, ezért az úgynevezett beruházási fejlesztési hozzájárulással is elő kívánjuk segíteni problémáik megoldását. A következő megoldásra váró feladat a racionális földhasználat megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy azokon a helyeken, ahol nem lehet gazdaságos termelést a mezőgazdasági ágazatban megvalósítani, ott művelési ágváltozást célszerű végrehajtani. Ebbe a fogalomkörbe tartozik — megítélésünk szerint — az erdőtelepítés is. De ide tartoznak azok a módszerek is, amelyekről Palkó elvtárs részletesen beszélt felszólalásában, így például az üdülőhelyi fejlesztésre történő hasznosítás. De ezek a változtatások is általában befektetéseket követelnek, különösen az erdősítés, ahol egy hektárnyi erdő telepítése 30 000 forintba kerül, ami teljes egészében az állami költségvetést terheli. Ezért is csak fokozatosan tudunk ilyen téren előrelépni, viszont fontos az, hogy tudjuk, mely területen kívánjuk, ha perspektivikusan is, ezt a módszert alkalmazni. Meg kívánom említeni azt is, hogy tudatában vagyunk annak, miszerint távlatban a kedvezőtlen adottságú -területek egy részében meg fog szűnni a mezőgazdasági termelés. Ez azonban csak úgy és olyan ütemben lehetséges, ahogyan az ott élő emberek foglalkoztatása, életkörülményeik megteremtése népgazdaságunk más területein megoldható. Azt hiszem, e problémakör megoldásának összetettségéből egyértelműen következik — és erről is volt szó a vitában —, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek és állami gazdaságok helyzetének megoldása nemcsak mezőgazdasági, hanem össztársadalmi ügy. A második kérdéscsoport, amivel foglalkoz-