Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

985 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 986 egyensúlyozott, ugyanakkor arányosan fejlődő élelmiszer-gazdaságnak. A gazdaságirányítás reformja nyomán létjogosultságot nyert a mezőgazdaságban is az előrelátóbb, közgazdasági alapokon nyugvó tervezés. A szabályozók alkalmazása, az élethez való igazítása, a megfontolt és demokratikusabb tervezés hatására érvényesül az állami akarat, a korábbi kötelező tervmutatókat jól helyettesítik a gazdasági ösztönzők. Ezek összessége eredményeinek tudható be, hogy sikerült az alapvető élelmezési cikkek úgynevezett hiánylistáját leszűkíteni. Megoldottuk a kenyérgabona-termelést, a megoldás útján van a sertéshúsellátás, és így tovább. Az itt említett kedvező tényezők és tendenciák sem zárják ki azonban az előre nem látható kedvezőtlen jelenségeket. Ezért még mindig igazuk van azoknak az idősebb parasztembereknek, akik azt mondják, hogy a mezőgazdasági tervezésben és termelésben sokkal nagyobb a bizonytalansági tényező, mint más ágazatokban, mert — mint mondják — „ennek a műhelynek az ég a teteje", és bizony sok meglepetéssel szolgálhat; sajnos erre ebben az évben is volt példa. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a párt gazdasági és agrárpolitikája érvényesüljön, megvalósuljanak azok a célok; amelyek a lakosság élelmiszerekkel való ellátását, az export fokozását, a hatékony termelést szolgálják. Ezeknek a céloknak a megvalósítására sikeresen mozgósította az élelmiszer-gazdaság dolgozóit is. A minisztérium kialakított munkagyakorlata jól segítette és segíti a rövidebb és hosszabb távú céljaink megvalósítását. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a terület párt- és tanácsi szerveivel, egyeztetik az elképzeléseket, a megoldásra váró feladatokat, és orientálnak a népgazdasági igényekre is. Azt kérjük, hogy a követendő munkagyakorlat a jövőben is ilyen legyen. Ugyanakkor a törekvés elismerése és támogatása mellett mégis fel kell vetnem azt a javaslatot, hogy a minisztérium átfogóbban és időben gondolja át a távlati termelési célokat. Például a cukorrépa-termelésnél. Hajdú-Bihar megyében az utóbbi években, de különösen az utóbbi öt évben az élelmiszeripar és a mezőgazdaság dinamikusan, az országos átlagot is meghaladóan fejlődött. Megyénk élelmiszergazdasága eredményesen részt vállalt az ágazat előtt álló országos feladatok megvalósításából. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a termelés felfutása együtt járt a szakosítás kialakításával. Erre néhány példát. A népgazdaságunk számára fontos, különösen jól gépesíthető és magasabb jövedelmet biztosító növénytermesztési ágazatok jelentősen fejlődtek. Kenyérgabonából a tervezett termésátlag 17 és fél százalékkal, hektáronként 4,8 mázsával lett magasabb, és ezzel elértük az eddigi legmagasabb, 32,1 mázsa hektáronkénti átlagtermést. Szemes takarmányból, elsősorban kukoricából szintén kedvezőek a terméskilátások. Megoldottnak tekintjük megyénkben a napraforgó termesztését. Továbbra is gondot jelent számunkra az élőmunka-igényes ágazatok gyorsabb ütemű fejlesztése, bár a központi és helyi intézkedések hatására a kezdeti lépések megtörténtek. Az elmúlt évhez viszonyítva a zöldségfélék termőterülete 13,2 százalékkal, a dohányé 5 százalékkal, a cukorrépa területe 1 százalékkal növekedett. Véleményünk szerint — és hangsúlyozni szeretném, kezdetről van szó — gyorsabb eredményt ezeknek az ágazatoknak a teljes gépesítése és a fajtaprobléma megoldása hozhat. Jelenlegi helyzetünkben természetesen a hagyományos termelési eljárások még meghatározók. Ezek mellett kell és szükséges megoldanunk az új eljárások és módszerek anyagi erőinkhez mért fokozatos megvalósítását. Röviden szólni szeretnék megyénk állattenyésztésének helyzetéről. Az elmúlt években a kormány intézkedései nyomán megyénk mezőgazdasági üzemei nagy kedvvel fogtak hozzá a sertésprogram megvalósításához. Huszonnégy szakosított telep létesítését tervezték. Ezek nagy része már az előirányzatnak megfelelő volumenben termel, egy részük kivitelezés, illetve benépesítés alatt áll. Sertéshús tekintetében ez évben a negyedik ötéves terv végére tervezett előirányzatot érjük el, és — ahogy a miniszter elvtárs említette — túl is teljesítjük. A nagyarányú sertéshústermelés megvalósítása azonban új gondokat, a gazdaságosság javítása szempontjából megoldásra váró feladatokat is hozott magával. Ugyanis az árutermelés több mint 50 százalékkal nőtt, és ezt az ütemet nem tudta követni a feldolgozó kapacitás annak ellenére sem, hogy az állami húsipar és a termelőszövetkezetek számos erőfeszítéseket tettek. A húsipar ez évben bevezette a kétműszakos termelést, a termelőszövetkezetek pedig a tagság és a lakosság jobb ellátására folyamatosan létesítik a (kis kapacitású vágóhidakat. Ezek az intézkedések csökkentették, de nem oldották meg a feldolgozási gondokat. A kielégítő megoldást a szövetkezeti és állami feldolgozó kapacitás további növelése jelentheti. Ezért égetően szükségesnek tartjuk a tervbe vett debreceni szalámigyár építésének mielőbbi megkezdését. A szarvasmarha-tenyésztés vonatkozásában gondjaink azonosak az országos tapasztalatokkal. Kedvező fogadtatásban részesült a közelmúltban hozott kormányhatározat. A mezőgazdasági üzemek és általában közvéleményünk a programot jónak, a sertésprogramnál komplexebbnek, de ugyanakkor nehezebbnek tartja. Mezőgazdasági üzemeink tervezik az állomány fejlesztését, mérlegelik üzemi kihatásait, élénken informálódnak a fejlesztés lehetőségeiről. A feladat az ágazat sajátosságából eredően öszszetettebb, időigényesebb, nehezebb. Realizálása mind a felsőbb vezetéstől, mind az üzemektől a legnagyobb következetességet igényli. A program megvalósítása során — bár attól még messze állunk — máris gondolnunk kell, és ezt \ szeretném aláhúzni, a §ertéspragram tapaszta-