Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

91 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán J)2 nözni arra, hogy az eddiginél jobban segítsenek be ezen gazdaságok ellátásába. Ilyen módon mentesíteni lehetne a vállalati üzemeket, azok más jellegű takarmányok előállítását is az eddiginél jobban tudnák végezni. Amikor takarmányellátási gondokról szólok, azért teszem, mert az ellátás legérzékenyebben ma a háztáji és kisegítő gazdaságokat érinti. Egy dinamikus fejlődést a jelenlegi időszakban éppen ezen a területen azzal fékezni, hogy nem megfelelő a takarmányellátás, nem volna célszerű. A takarmányellátási gondok alapjában termelési gondok is, ezt pedig nem elsősorban a kormánynak,.hanem a termelőüzemeknek kell megoldaniuk. A takarmánytermő terület a korábbi évekhez viszonyítva csökkent, a hozamok azonban növekedtek és további növelésükkel, megfelelő tárolással, a tápérték megóvásával megyénkben a megnövekedett sertésállomány alaptakarmányellátása biztosítható. A helyzetből adódóan várható, hogy a kora őszi hónapokban a feldolgozó, a hűtő-tároló kapacitás szűkös volta miatt nehézségeink lesznek. Ennek következtében a felvásárlásnál — ezt más képviselő elvtársak is szóvá tették — átvételi nehézségekkel kell számolnunk. Ebből egy sor nem kívánatos, visszás helyzet adódhat, ami hangulati tényezővé is válhat, anyagi kihatásai is várhatók, sőt hatással lehet a termelésre is. Ezért a kilátásban levő nehézségek levezetésére máris készülni kell az illetékes szerveknek, mégpedig a legkülönbözőbb, de minden elfogadható változatban. Felvetem annak gondolatát, hogy az elmúlt évek során épített gyümölcstárolók, amelyeknek egy része most papír, cement, cukor és egyéb tárolási célokat szolgál, még szezonidőszakban is viszonylag gyors és nem túlságosan nagy ráfordítással nem felhasználhatók-e hűtőtárolás céljára? Ha ez megoldható, talán még elonyösebb, mint bizonyos körülmények között nagy távolságra, oda-vissza szállítva a bértárolás. A felvetett javaslatot megfontolásra ajánlom, bár jól tudom, hogy a megoldásban csak részkérdést jelent, ugyanakkor azt is tudom, hogy választási lehetőségeink korlátozottak. A kormányelnöki expozéval, a kormányprogrammal egyetértek. (Taps.) ELNÖK : Bolvári József né képviselőtársunk felszólalása következik. BOLVÁRI JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Most, hogy ismét egy országgyűlési ciklus kezdetén vagyunk és a választók bizalmából ezen a helyen képviseljük körzetünk választópolgárait, úgy érzem, nem kis felelősséggel teszünk eleget ezen megbízatásnak. Ezeknek a gondolatoknak az előrebocsátásával kapcsolódom Fock elvtárs expozéjához, amelyből egyértelműen kitűnt, hogy gazdálkodásunk — a sok nehézség ellenére is — hatékony volt, igen jó eredményeket értünk el az elmúlt időszakban. Az eredményeket jelző számok megcáfolhatatlanok, ezek mutatják azt a fejlődést, azt az átalakulást, amelyet népünk szorgalmas munkájával az elmúlt évek során elért. De még impozánsabbak az eredmények, ha a változásokat a megvalósítás helyén, a létesítményekben, az új lakótelepekben, a modern üzemekben vizsgáljuk. Mi, akik nemcsak szemlélői, hanem aktív, cselekvő részesei is vagyunk eredményeinknek, nem tagadjuk, hogy az eredmények mellett komoly fogyatékosságaink is vannak. Hogy gazdálkodásunk színvonala mégsem érte el a kívánt mértéket, az — véleményem szerint — nem a mechanizmus szűk lehetőségeiben keresendő, hanem elsősorban szubjektív tényezők fékező láncolata miatt volt. A mechanizmus bevezetésével a gazdálkodást meg tudtuk újítani, azonban a gazdálkodásban, az új szemlélet kialakításában alig haladtunk előre, pedig a legtöbb tartalékunk ebben van. A gazdálkodás tárgyi feltételeit a negyedik ötéves terv beruházási programja biztosítja. Ez vonatkozik a termelő és nem termelő területekre egyaránt. Ez természetes, mert egy egységesen fejlődő népgazdaságban a felhalmozás ütemének is növekednie kell, az egyensúlyhelyzet fennmaradása mellett a felhalmozás és a fogyasztás viszonylatában. Egyetértek azzal is, hogy ebben a tervperiódusban minőségi változást kell elérnünk a gazdaságunk fejlesztésében. Ma már nemcsak közgazdasági előrelátás, hanem gyakorlati probléma is az, hogy a munkaerő tartalékai kimerülőben vannak, és munkaszervezés terén elmaradtunk a követelményektől. Erről a témáról már számos képviselőtársam is beszélt. Az a körülmény, hogy intenzív fejlesztés nélkül nem tudunk gyors ütemben előrelépni, követelőén írja elő a beruházások koncentrálását. E kérdés hosszú idő óta élénk vitát vált ki, és még mindig nem rendeződött megnyugtatóan. Űgy gondolom, hogy a beruházások finanszírozása vonalán kellene 'hatékonyabban kézben tartani az ügyet, A hitelkérelmek elbírálásánál legyen döntő szempont, hogy a beruházás hatékonyan szolgálja-e a műszaki fejlesztést, és megold-e valamilyen jelentős iparági problémát. A szinten tartásra ne kössük le a népgazdaság erőforrásait. Minden gazdálkodási egységnek alapvető feladata legyen, hogy ezt a dolgot saját fejlesztési alapból oldja meg. Itt szeretnék említést tenni arról is, hogy a nagvobb építőipari vállalatoknál már a forgóeszközhiájiy gátolja a meglevő építőkapacitás kihasználását. Ugyanakkor tanácsi támogatásokkal alacsonyabb szintű új kapacitásokat hozunk létre, amelyekre ugyan szükség volna, mint épületfenntartó vagy tatarozó részlegre, de nem mint új létesítmények kivitelezőjére. Ehelyett helyesebb lenne a jól felkészült vállalatok jobb ellátása anyagi eszközökkel. És még egy: amikor a hitelkérelmeket elbírálják, igen sok képviselő jelen van és csupán a legilletékesebb, a hitelt kérő nem vesz részt a megbeszélésen. Ezen a területen is javasolnék változtatást. Tisztelt Országgyűlés! Amint a tájékoztatóból kitűnik, sikerült az indokolatlan készletnövekedéseket megakadályozni. Ez rendkívül nagy jelentőségű eredmény, mert nem kötünk le túlzottan olyan eszközöket, amelyek megmerevítik gaziáíkodásunk fő érrendszerét: Sajnos azonban ismét találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a kereskedelem visszamondja megrendeléseit, illetve