Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

969 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 970 mat befejeztem volna, és engedje meg a kedves miniszter elvtárs, hogy miután több problémát említettem és több javaslatot tettem, aminek megvizsgálása hosszabb időt igényel, hadd mondom már el azt is, hogy mind a bizottságban, mind a plénumban tett javaslataimat a múltban is a Minisztertanács, illetőleg a kormány figyelembe vette. Ezért ezen a helyen is köszönetemet fejezem ki. Még csak annyit, hogy ma reggel Gonda elvtársat hallottam a Rádióban beszélni. Megszólaltatták a 'második napirenddel kapcsolatban, s ha már erről van szó, ha neki a Rádióban volt joga beszélni, akkor nekem is itt egy gondolatot felvetni. (Derültség.) A második ügyrendi ponthoz tartozik. Külön üdvözlöm, hogy az ügyrend és a tájékoztatásul részünkre kiosztott kormányhatározat kodifikálja azt a helyes gyakorlatot, hogy a kormány az elhangzott képviselői javaslatokat kormányhatározatba foglalja abból a célból, hogy a javaslatok a lehetőség mértékéig megvalósításra kerüljenek. Befejezésül csak annyit: mezőgazdaságunk az MSZMP X. kongresszusa gazdaságpolitikai határozatainak szellemében jó eredménnyel teljesíti a negyedik ötéves tervben meghatározott feladatokat. Dimény miniszter elvtárs beszámolóját és szóbeli kiegészítését elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Falk Miklós képviselőtársunk. FALK MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásom első részében Bács-Kiskun megye mezőgazdaságának eredményei mellett néhány problémájáról szeretnék szólni, második részében pedig legyen szabad ráirányítanom a figyelmet két olyan energiahordozóra, amellyel a modern mezőgazdaságban és élelmiszeriparban számolni kell. Bács-Kiskun megye területe az ország összterületének 9,2 százaléka. Az ország legnagyobb mezőgazdasági területű megyéje, de egyben az ország egyik legritkábban lakott területe. A lakosság közel 30 százaléka külterületen, szétszórt tanyavilágban él. A megye ez évi bruttó termelése 5—6 százalékkal nő az előző évihez képest. A mezőgazdaság halmozott termelési értéke változatlan áron 10—11 milliárd forint. A felvásárlási értékből az exporthányad meghaladja a 40 százalékot. Ez az arányszám mutatja a megye mezőgazdaságának országosan kiemelkedő jelentőségét. Megyei sajátosság, amit messzemenően figyelembe kell venni a termelésszerkezet kialakításakor és a gazdaságosság elbírálásakor az, hogy a föld minősége kedvezőtlenebb az országos átlagnál. Legértéktelenebbek a földek az összterület 52 százalékát elfoglaló homokhátságon. Ezen belül magas arányt képvisel a terméketlen futóhomok. A mostoha természeti és talajadottságok kedvezőtlen hatásait még csak fokozza a talajvízszint nagymértékű ingadozása. A homokhátsági termelési körzetben átlagban jóval alacsonyabb a gazdaságok jövedelmezősége. Ezt mutatja az a tény, hogy a megye 66 támogatásban részesülő termelőszövetkezete közül 61 a homokhátságon gazdálkodik. Megyénk mezőgazdaságának termelésszerkezetében a növénytermesztésé a vezető szerep. A bruttó termelést véve alapul, részaránya a 60 százalékot is meghaladja az össztermelésből, míg országosan ez az arány alig több mint 50 százalék. Ez a különbség elsősorban a megye sajátos helyzetéből adódóan az intenzív szőlő- és gyümölcstermesztés következménye. A szőlőterület kismértékű, 3 százalékos csökkenésének ellenére az idei 105 000 katasztrális hold az ország szőlőterületének 27 százalékát képezte, tehát a szőlőtermelés tekintetében a megye országosan meghatározó szerepet tölt be. A statisztikában szereplő 105 000 katasztrális hold ültetvény a valóságban mintegy 15 000 katasztrális holddal kevesebb, mert az elmúlt években nagyarányú volt az ültetvények elhagyása. Ezen túlmenően a hagyományos ültetvények mintegy fele — a jelentős új telepítések ellenére — gyenge, vagy közepes állagú, ami azt jelenti, egyrészt hogy 10—15 éven belül ezek is parlaggá válnak, másrészt körülbelül 60 százaléka nem éri el a holdankénti 20 mázsás termésátlagot. A homoki szőlőterületeket magában foglaló megyék felmérései is bizonyítják, hogy 1975-ig összesen mintegy 40 000 katasztrális hold területcsökkenéssel kell számolni. Ez nemcsak a megyék mezőgazdasági termelésére, hanem az egész homoki szőlőtermelés helyzetére, a népgazdaság borellátására és a borexportra is károsan hatna. A nagyarányú területelhagyást nem követi az új ültetvények termelési színvonalának megfelelő emelkedése, és nem követi a megfelelő ütemű telepítés sem. A negyedik ötéves terv időszakában a nagyüzemi szőlőterület mintegy 8 százalékos növekedésével szemben a hagyományos kisüzemi termelés mintegy 35—40 százalékkal csökkent. A telepítések leállását az állami támogatás megszűnése okozta. Jelenleg ugyanis egy katasztrális hold szőlő telepítése 70—80 ezer forintba kerül, amit üzemeink saját erőből biztosítani nem tudnak. Gazdaságaink anyagi helyzetét figyelembe véve jelentősebb terület telepítéséhez 50 százalékos állami támogatás lenne szükséges. így csak Bács-Kiskun megyében évente mintegy 3000 katasztrális hold telepítése valósulhatna meg. Ez az első években még nem biztosítaná az egyensúlyt, de néhány éven belül az ültetvények természetes rotációja megvalósulhatna. Szeretném hangsúlyozni, hogy az alföldi szőlőtermelés nemcsak négy megye ügye, hanem az egyetemes magyar szőlőtermelés problémája is, ezért kérek minden tisztelt illetékest, hogy az összetett probléma megoldását ennek a szellemében segítse elő. Megyénkben hagyományai vannak a szántóföldi zöldségtermesztésnek is. Az ország zöldségtermelő területéből megyénk 15 százalékos arányban részesül. Nagy gondot okoz, hogy a zöldségfélék termelése iránt évek óta országszerte csökkent az érdeklődés. Sajnos, így van ez