Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

966 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 966 Miniszter elvtárs! Most jönnék Pest megyével. (Derültség.) Pest megyét a múltban nem tartották gabonatermesztő megyének, s ennek még sok minden ódiumát nyögjük. Igaz, a múltban nem termeltük meg a megye lakosságának szükségletét, az utolsó három évben viszont önellátóak lettünk. Pest megyében a tavalyi 30,4 mázsával szemben az idén — sokkal rosszabb adottságok mellett — 58 006 hektár terület átlagában a tavalyinál nagyobb, 31,3 métermázsa búza termett. Ennek röviden elmondanám következményeit. 18175 vagon búzatermésünk, 2321 vagon rozstermésünk, összesen 20 496 vagon kenyérgabona-termésünk van. Ebből Pest megyében évente mintegy 13—14 ezer vagon kerül felvásárlásra. Nagyon nagy problémáink vannak a tárolással. A budapesti és Pest megyei gabonafelvásárló vállalatnak például az összes tárolótere 7880 vagon, kifogástalan tárolásra alkalmas. A vállalat ugyanakkor jelenleg mint ahogy közvetlenül megtudtam, 15 000 vagont tárol. Ezt a helyzetet megnéztem külön választókerületemben Aszódon is. Aszódon a gabonának 27 százaléka olyan kinti módon tárolt. Ezt ismerjük. (Derültség.) Rágcsálók ellen védve van. A miniszter elvtárs tegnap nagyon nagy örömömre és mindnyájunk örömére kilátásba helyezte, hogy a kenyér és sütőipari termékek minőségét javítani kívánja. Azt is említette, hogy a liszt minősége eltérő. Miniszter elvtárs jelentem, hogy az aszódi választókerületben is eltérő a liszt minősége. (Derültség.) Nagyon szépen kérem miniszter elvtársat, szíveskedjék Aszód, Pest megye helyzetét is mérlegelés tárgyává tenni. Tárolóteret kérek Pest megyének, de kérek Aszódnak is. Egy másik kérdés, egészen röviden, a kukorica. Bélák képviselőtársam tegnap azt mondta, hogy a dunántúli kukoricák megkívánják a szárítóüzemeket. Ne haragudjál, Bélák elvtárs, hozzád csatlakozom, mert nekünk is, becslés szerint, Pest megyében 30 800 vagon kelleténél nagyobb nedvességtartalmú kukoricánk lesz. Nekünk a mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában feltétlenül a tárolás és a szárítás, a manipulálás eszközeivel is foglalkozni kell. Mi, ott a Galga völgyén, a tsz-ekben politizálunk, gazdaságról beszélünk, hisz a kettő egymástól nem választható el és hadd mondanék a cukorrépával kapcsolatban valamit. Nagyon örültünk a múltkor, a Tükör is foglalkozott vele, hogy a hatvani cukorgyár milyen fejlett módszerrel dolgozik, de van egy aggályunk, és én, miniszter elvtárs, ezt idehozom, nem tudjuk, hogy a cukorrépa fajtakérdése rendben van-e. Nagyon kérjük ennek a megvizsgálását, mert ha az átvételnek az a fejlettebb módja fog következni, hogy a szárazanyag-tartalom, meg a. cukor alapján történik a répának a fizetése, akkor, engedelmet kérek, azt a termelőszövetkezetet vagy állami gazdaságot, amelynek végeredményben a termelt cukorrépafajta cukorszázalékához nem sok köze van, nem volna jó, hogy ha az átvétel módja sújtaná, és főleg nem volna jó, ha sújtaná cukorrépa-termelésünknek a jövőjét, ami nagyon szépen kezd előre menni és mozogni. A másik ez a zöldségkérdés. Én nem kívánok ezzel szakmailag foglalkozni, hiszen olyan hozzászólók voltak, mint tegnap Lakatos András, ma is jön a Kertészeti Kutatóintézet igazgatója, akik majd szakmailag ezt a kérdést .megboncolják. De azért egy-két dolgot szeretnék elmondani. Kevesen tudják, hogy az ország zöldségterületének 14—15 százaléka Pest megyében van. És a megyében mi termelünk évente körülbelül 20 —25 000 vagon zöldséget, és ebből kifolyólag természetes, hogy mi is, ott a Galga völgyén, zöldségelünk egy kicsit. A múltkor beszélgettünk a zöldségtermesztésről, s én tájékozódni akartam, hogy tulajdonképpen mi a helyzet odakint. Az a meglátása a termelőszövetkezeteknek, és velük együtt nekem is, hogy azoknál a zöldségágazatoknál, ahol a közgazdasági szabályozók rendben vannak, és ahol a folyamatos átvételről gondoskodás történik, nincs semmi probléma. Például Galga völgyén szívesen termelik az uborkát. A zöldségátvétel zavartalanságára vonatkozólag hadd hivatkozzam a kartali Űj Élet Termelőszövetkezetre, ahol Boros Károly elnök és a tsz-vezetőség arról informált, hogy a Maglódi úti Konzervgyár az előirányzott 90 vagon uborka helyett 140 vagont vett át fix áron. Megvan a tsz-ben a termelői kedv, már most azon törik a fejüket, hogy melyik legjobb táblát szánják jövőre uborkának. Van egy aggályunk is, ezt is elmondom. Az a helyzet, hogy a zöldségtermeléssel kapcsolatban bizonyos elvonások vannak, növekmény-jadó. Én megemlítem, hogy ha az a zöldség ennyire probléma még jelenleg, oda tegyük-e a növekményadót vagy sem. Nem az én feladatom eldönteni, én csak mint jelzést hozom ide. Hasonlóan jelezni kívánom a borsótermesztést is. Bár ott az az aggályunk, hogy a termesztéssel probléma nincs, az 100 százalékig gépesített, csak az ára ugyanaz, mint 5—6 évvel ezelőtt volt. Közben — nem kell, hogy mondjam — emelkedések történtek. Jó lenne ezt is megnézni, nehogy esetleg akkor kezdjünk mozogni, amikor a borsótermesztés visszaesőben van. A másik kérdés, amiről beszélni kívánok, vagyis a tegnapi vita alapján kialakult vertikum, a húskérdés. Engedjék meg, hogy talán röviden, de mégis említsem, hogy volt olyan időszak, amikor a mezőgazdasági bizottságban arról tárgyaltunk és arról beszéltünk a 60-as éveknek az elején, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztéshez nem értünk, és ennek technológiáját ki kell alakítani. Én azt hiszem, senkPsem vitatkozik azon, hogy ma már ezt kialakítottuk, hiszen bemegyünk a Közértbe, vagy a Fűszértbe, és a hűtőpultból a különböző baromfihúst meg tudjuk venni. Tehát nincs probléma. Megoldottuk a sertéskérdést is, úgy ahogy a miniszter elvtárs beszámolója és a jelentés is hangsúlyozza. Itt a szarvasmarha-program. Én biztosra veszem, hogy ezt is meg fogjuk oldani.