Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

961 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 962 szággyűlésnek jóindulatú tudomásulvételét, illetve annak elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Szigeti István képviselőtársunknak adom meg a szót. SZIGETI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs beszámolójában átfogó képet adott az élelmiszer- és fagazdaság helyzetéről, és jól összegezi az ágazatok fejlesztésének legfontosabb tennivalóit. Az élelmiszer-gazdaság fejlesztésében elért eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban helyesen ismertük fel legfontosabb teendőinket és összességében megtaláltuk feladataink megoldásának útjait, módjait is. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érdekében hozott párt- és kormányintézkedések össztársadalmi érdekeket szolgálnak, hogy életszínvonal-politikánkat a tett intézkedések nélkül nem tudnánk megvalósítani. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát: mezőgazdaságunk jó úton halad, eredményesen fejlődik. Természetesen az élet, a fejlődés napról napra teremt új igényeket, támaszt egyre nagyobb követelményeket és okoz kisebb-nagyobb gondokat is. Tisztelt Országgyűlés! Somogy megyében, a megye gazdasági életében a gyorsan fejlődő ipar mellett változatlanul meghatározó szerepe van a mezőgazdaságnak. Az utóbbi években végbement nagyarányú csökkenés ellenére a foglalkoztatottak 42 százaléka ma még a mezőgazdaságban dolgozik. Ebből következik, hogy számunkra a mezőgazdasági termelés fejlesztése, növekedési ütemének gyorsítása alapvető kérdés, hiszen elsődlegesen és közvetlenül hat a megye lakossága nagy részének életszínvonalára, életviszonyára. Ezért is kísérjük oly nagy figyelemmel a mezőgazdaság fejlesztését befolyásoló országos intézkedéseket. Az országos helyzethez hasonlóan megyénk mezőgazdasági üzemeiben is jelentős fejlődés van, a termelés üteme az utóbbi években gyorsult. Az elért eredmények mellett azonban számos probléma is van, amelyeknek megoldása nélkül nem biztosítható a mezőgazdaság egészséges, törésmentes fejlesztése. Az előterjesztés nagyon helyesen fontos feladatként jelöli meg a kedvezőtlen adottságú, mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek fejlesztését. Erről a témáról már előttem több képviselőtársam is szólt, hozzájuk kapcsolódva szeretném ismertetni saját gondjainkat. Somogy megye természeti adottságaiból következik, hogy a 139 termelőszövetkezet közül 67 kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik. Ezekben a szövetkezetekben él a termelőszövetkezeti tagok fele. A kedvezőtlen adottságok következtében ezeken a helyeken az átlagosnál általában magasabbak a termelési költségek, alacsonyabbak a terméshozamok és alacsonyabb a gazdálkodás jövedelmezősége. Ez a legfőbb oka a termelőszövetkezetek közötti nagymérvű differenciálódásnak mind a termelés, mind a személyi jövedelem tekintetében. Sajnos, a termelőszövetkezetek közötti különbségeket az elmúlt években nem sikerült csökkenteni, sőt bizonyos tényezők hatására a differenciálódás fokozódott. Ez főleg a termelést meghatározó eszközök mennyiségének növekedésében és a jövedelem alakulásában jut kifejezésre. A megyében végzett vizsgálataink — egyezően az Agrárgazdasági Kutató Intézet vizsgálatával — azt mutatják, hogy az eszközellátottság színvonala és az üzemek jövedelmezősége között rendkívül szoros kapcsolat van. Az üzemek, főképpen a mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek eredményeiben mutatkozó elmaradás a kedvezőtlen természeti adottságokon túl elsődlegesen eszközellátottságuk elégtelenségével magyarázható. Megyénkben a termelőszövetkezetek eszközellátottsága az országos átlag 83 százalékának felel meg. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek eszközellátottsága még a megyei átlagnál is lényegesen rosszabb, annak mindössze 82 százaléka. Megyénkben a mezőgazdasági üzemek fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításában a legfőbb akadály a tőkeszegénység, a saját eszköz hiánya, és az üzemek egy részére jellemző eladósodás.' A termelőszövetkezetek örömmel üdvözölték a szarvasmarha-ágazat fejlesztését szolgáló kormányintézkedéseket, hiszen tradícióik és gazdasági érdekeltségük szorosan kapcsolódik ehhez az ágazathoz. Az eddig végzett felméréseink alapján megállapítható, hogy az ágazat fejlesztésével kapcsolatos épületberuházások iránti, pénzügyileg is megalapozott igény 1973-ra igen szűkkörű, kicsi. Ez arra utal, hogy a termelőszövetkezetek, különösen a mostoha körülmények között gazdálkodók, tőkeszegénységük miatt az akcióban eredményesen nem tudnak részt venni, pedig a gyenge termelőszövetkezetek tekintélyes részének körülményei, adottságai — mindenekelőtt a dombvidéki termelőszövetkezetekre gondolok — lehetővé tennék, sőt, indokolják a termelésszerkezet változását, a szarvasmarha-ágazat fejlesztését. A miniszter elvtárs beszámolóiában foglalkozott a személyi jövedelmek alakulásával. Megállapításaival egyetértek. Egyetértek azzal, hogy a munkások és parasztok szem él vi jövedelmének színvonala országosan kiegyenlítődött és azzal is, hogy a termelőszövetkezeti parasztságon belül nagv, talán esetenként indokolatlanul is nagy jövedelemszint-különbségek vannak. Megítélésem szerint jól foglalja össze ennek okait is. Ez a differenciálódás megvan a szövetkezetek, a tájegységek és a megyék között is. Az országos 20 százalékkal szemben nálunk a termelőszövetkezeti tagok mintegy 40 százalékának alacsonyabb a közösből származó jövedelme a 10 ezer forintnál. Országosan a termelőszövetkezeti tagok 42 százalékának van 20 ezer forintnál magasabb, közösből származó jövedelme, nálunk 28 százalékának. Ezek az arányok 1968 óta tulajdonképpen nem változtak, bár a jövedelmek jelentős mértékben emelkedtek. Az eszközellátottságról és a termelőszövet-