Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

855 Az Országgyűlés 11. ülése, telmezni és érvényesíteni az államélet egyik ágazatában, mint a másikban, hasonlóképpen azonos értelmezésnek kell megvalósulnia az egész országban. Fokozza a veszélyt, ha egyes helyeken az eltérő értelmezéshez még a közömbösség, a közösség érdekének semmibe vétele, vagy a spekulációra alapozott jövedelemszerzési tevékenység is hozzájárul. Pártunk és kormányunk egyértelműen elítél minden olyan magatartást, amely „olcsó eszközökkel" próbál magasabb jövedelemszintet elérni, legyen az egyéni vagy csoportos tevékenység eredménye. Ezért amikor helyeseljük és elismerjük az egyéni és csoportos érdekeltség elvét, jogosultságát a magasabb jövedelemre, ugyanakkor ismételten hangsúlyozni kell, hogy mindez csak az össztársadalmi érdekkel összhangban érvényesülhet. Ez úgyis megfogalmazható, hogy az élet minden területén határozottabban kell fellépni a „nem az én asztalom" szemlélettel és az ebből következő káros gyakorlattal szemben. Ebben az országban nincsenek és a jövőben sem lehetnek külön asztalok, mindenkinek egy asztalra, a közösség asztalára kell letenni jó vagy rossz munkája eredményét. Onnan elvenni is lehet, de csak a végzett munka arányában. Képviselőtársaim! Társadalmunk a munka társadalma. Vannak társadalmunkban olyan jelenségek, amelyek a dolgozó emberek igazságérzetét sértik. Vannak, akik munka nélkül, mások rovására meg nem érdemelt jövedelemhez jutnak. E jelenségeket csak agitációval megszüntetni nem lehet. A törvényeinket kijátszó, harácsoló személyek ellen államunknak, bűnüldöző szerveinknek az eddigieknél hatékonyabban kell fellépniük. Egyesek nehezen akarják megérteni, hogy a törvények szellemében élni nemcsak az olyan bűncselekmények elkövetésétől való tartózkodást jelent, mint az emberölés, a rablás vagy a betöréses lopás, hanem többek között a közösség tulajdonával való takarékos bánásmód és sokféle, más, a népgazdaság értékeit becsületesen kezelő és védelmező tevékenységet, az anyagi és erkölcsi feddhetetlenséget. Vannak, akik eddig még nem tudták megérteni, hogy a tisztességtelen próbálkozásokkal nem egy követ kell fújni, hanem tudni és merni kell az ilyen próbálkozásoknak ellentmondani és az ilyen kísérletezőket ha kell jogi eszközökkel is rendre utasítani. Ez néha népszerűtlen dolog, ami esetenként sértődéseket is maga után vonhat. Az elvi, erkölcsi szilárdság azonban inkább elviseli az ilyen gondolkodású emberek „sértődését", mint dolgozó népünk törvényekben lefektetett egységes akaratának a megsértését. A törvény szellemében élni nemcsak azt jelenti, hogy követeljük a törvénynek a mások által történő betartását; ez elsőbbséget, személyes példamutatást is követel. Csak ez jogosíthat fel bárkit arra, hogy másokkal szemben is hasonló igényekkel léphessen fel. A javaslat jelentős figyelmet fordít arra, hogy az egységes jogszabály értelmezési gyakorlat kialakításával tovább erősítse a törvényesség 1972. június 23-án, pénteken 856 tartalmi elemeinek megvalósulását. Egyszerűsíti az ügyészség munkáját, elősegítve ezáltal, hogy erejét és figyelmét fokozottabb mértékben a bűnüldöző feladatok ellátására össszpontosíthassa. A törvényjavaslat a bűncselekmények megelőzéséhez és üldözéséhez szükséges jogi eszközöket is az ügyészség rendelkezésére bocsátja, biztosítva ezzel feladatai eredményes ellátásának feltételeit. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat az ügyészre kettős feladatot hárít, őrködik a törvényesség megtartása s felett és tevékenyen közreműködik a bűnüldözésben. A büntetőeljárásban szabályozott törvényi biztosítékok sorában az ügyész jogai és kötelességei kiemelkedő helyet foglalnak el. Ezek közül is jellemző az ügyész nyomozásfelügyeleti joga, amely magában foglalja az intézkedés és az utasítás jogát. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet eddigi módszerei és eszközei alkalmasaknak bizonyultak a büntetőeljárások jogszerű lefolytatásához ezért a jelenlegi gyakorlatot tartalmában kell továbbfejleszteni. Ezt a követelményt is helyesen tükrözi a törvényjavaslat. Az általános törvényességi, felügyeleti témakörben a módosítás lényeges eleme, hogy a törvényjavaslat a gazdasági tevékenység vizsgálatát és a gazdasági célszerűségi szempontok alapján végzett ellenőrzéseket — amennyiben ez nem ütközik a törvényekkel — kivonja az ügyészség hatásköréből. Ez még tovább növeli az országos gazdasági irányító szervek felelősségét. Ezért a kiterjesztett törvényi felelősség valamennyi érintett szervtől a korábbiaknál fokozottabb ellenőrző tevékenységet, a közösségi tulajdonnal való gondosabb, figyelmesebb bánásmódot követel. A megemelt felelősséggel egyenes arányban növekszik annak az igénye is, hogy a kárt okozókkal szemben következetesen valósuljon meg a törvények alkalmazása. Csak szóbeli figyelmeztetéssel vagy dorgálással — legjobb esetben a „na-na" szóval — nem lehet a károkozókkal szemben eredményesen harcolni. Ezzel kapcsolatban szeretnék kitérni arra is, hogy helyes, ha az elmondottakkal összefüggő problémákat vagy azok okait nem mindig máshol és másoknál ke- t ressük. A törvényi felelősség hatékony érvényesítése a vezetőktől fokozott öntevékenységet és a felülről várás helyett gyakran a problémák helyi megoldását kívánja meg. Az általános fejlődéssel összhangban áll a törvényjavaslatnak az a kezdeményezése is, amely szerint a polgári peres eljárásban szűkíti az ügyészi beavatkozás eseteit és kimondja, hogy az ügyész fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg akkor indíthat peres eljárást vagy léphet fel, ha a jogosult bármely okból nem képes jogainak védelmére. A javaslat megfogalmazása kifejezésre juttatja az állampolgárok rendelkezési jogának tiszteletben tartását. Nem történt módosítás az ugyancsak felügyeleti hatáskörbe tartozó szabálysértési eljárásokkal kapcsolatos ügyészi jogkör tekintetében. Ebben a kérdésben az ügyészség a bűnügyi