Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

845 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 846 vető ellen nyújtottak be vádiratot ifjúság elleni bűntett miatt az illetékes bírósághoz. ~ Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi általános felügyeleti munkával érintett területeken a törvényesség általános helyzete jónak értékelhető, fejlődött az állami szervek jogalkalmazó tevékenysége, javult az állampolgárok magatartása és jogszabály tisztelete. Az elmúlt időszakban hatályba lépett átfogó jellegű jogszabályi rendelkezések végrehajtása körében felmerült problémák okoztak ugyan különböző nehézségeket, de a törvényesség fellazulását nem okozták. Az alkotmány 71. szakaszának (3) bekezdése értelmében az állam valamennyi szervének kötelessége, hogy az alkotmányt, valamint az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa. Ennek az elvnek megfelelően a tanácsi szervezeten belül olyan hatékony törvényességi felügyeleti rendszert kell létrehozni, amely alkalmas az államigazgatási jogalkalmazás törvényességének biztosítására. Ennek a felügyeleti rendszernek az alapvető szabályait a tanácstörvény tartalmazza, de a végrehajtás feladata magukra a tanácsokra hárul. A jogszabály hatályba lépése óta eltelt időszakiban tapasztalható kétségtelen fejlődés ellenére még nem mindenütt alakultak ki, illetőleg nem működnek megfelelően a tanácsi szervezet belső törvényességi felügyeleti rendszerének szervezeti formái és módszerei. Úgy vélem, nem igcnyel bővebb bizonyítást már az alkotmányban említett elvre figyelemmel sem, hogy a tanácsi hatósági ügyintézés törvényességét elsősorban a tanácsi szervezeten belüli garanciákkal kell biztosítani. Ezeket a garanciákat kiegészíthetik, de semmiképpen sem pótolhatják a szocialista törvényesség olyan külső garanciái, mint például az államigazgatási határozatok bíróság előtti felülvizsgálata, vagy az ügyészi általános törvényességi felügyelet. A tanácstörvény bizonyos változásokat eredményezett a tanácsi szervek és az ügyészség kapcsolatának formáiban is. Az ügyészi szerveik a törvényességi felügyelet ellátása során segítik a tanácsok tevékenységét, tájékoztatják a tanácsot, illetőleg a végrehajtó bizottságok az adott terület törvényességi helyzetéről, törvényességi szempontból észrevételeket tesznek a városi, megyei és fővárosi tanácsrendeletek tervezetére, de ugyanakkor nem vállalhatják magukra a tanácsi szervek felelősségét és feladatait a törvényesség biztosítása terén. Engedjék meg, hogy az általános felügyeleti tevékenység ügyészi tapasztalatainak ismertetése során szóljak a jogszabályalkotás egyes kérdéseiről. Az elmúlt év végén a Minisztertanács felkérésére vizsgálódást folytattunk a tekintetben, hogy a jogszabályok közzétételéről és hatálybalépéséről szóló törvényerejű rendelet egyes rendelkezései a gyakorlatban miként érvényesülnek. Nevezetesen az egyes magasszintű jogszabályok, a törvény, a törvényerejű rendelet, minisztertanácsi rendelet vagy határozat végrehajtásáról a miniszterek vagy az országos hatáskörű szervek vezetői hogyan és miként gondoskodnak. Előterjesztésünk alapján a jogalkotás terén mutatkozó késedelmekkel, ellentmondásokkal a Minisztertanács foglalkozott és az e téren végzett munka javítása érdekében intézkedett. A jogalkotáshoz kapcsolódóan megemlítem, hogy a Legfőbb Ügyészség az utóbbi időben több ízben nyújtott be óvást egyes minisztériumok olyan belső utasításai, közleményei ellen, amelyek törvénysértő módon korlátozták az állampolgárok törvényben biztosított jogait. Mivel az ilyen jellegű utasítások, állásfoglalások és körlevelek száma igen magas, elsősorban a minisztériumokon belül kell hatékony intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az említett irányító aktusok összhangban álljanak a magasabb szintű jogszabályokkal. Egyes jogkérdések és hatásköri kérdések szabályozása során talán abból adódóan, hogy a jogalkotás az élet sokrétűségét természetszerűen nem tudja felölelni, hézag mutatkozik, melynek kitöltése legfeljebb jogértelmezéssel, eseti állásfoglalással történik. Az ilyen szabályozatlanságból eredő problémák ugyanis bizonytalanságot, nem egy esetben méltánytalanságot okoznak mind a társadalomnak, mind az egyéneknek. A vállalatok és a dolgozók közös és egyéni érdekei szempontjából egyaránt jelentős munkaügyek törvényességének figyelemmel kísérése ma már szinte hagyományos ügyészi feladat. A vizsgálatok és a panaszügyintézés során intézett tapasztalatainkat röviden abban összegezhetem, hogy a Munka Törvénykönyvének rendelkezése és célkitűzései a jogalkalmazásban egyre jobban érvényesülnek. A fejlődés üteme a népgazdaság egy-egy részterületét illetően azonban különböző. A kedvező jelenségek a teljes megnyugvásra nem szolgáltatnak okot. Az indokolatlan munkaerőmozgás és az ebből adódó munkaerőhiány kedvezőtlen hatása a jogalkalmazásban is érezhető. A munkajogi kérdésekben döntésre jogosult sok vezető a' termelési feladatok mellett nem fordít elég gondot a munkajogi ügyintézésre és hiányosan isimeri a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket. Ez évben az ügyészségek közel 70 ezer állandó dolgozót foglalkoztató 102 állami gazdaságnál az országban működő állami gazdaságok 60 százalékánál tartottak vizsgálatot. Ennek során mintegy 6 ezer munkajogi intézkedést vizsgáltak meg. Az intézkedések száma és az ipari vállalatoknál korábban tartott vizsgálatok tapasztalatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a munkajogi ügyintézés törvényessége ezen a területen a javulás ellenére alacsonyabb színvonalon áll, mint az ipari vállalatoknál. A megállapított hibák jelentős része a munkafegyelem és a munkamorál megszilárdítására foganatosított intézkedések alkalmazása körében merül fel. E téren szélsőséges példákat is észleltünk. Az egyik állami gazdaság igazgatója 1971. szeptember 4-én beosztottjával szemben szigorú megrovást, fegyelmi büntetést szabott ki, mert feketefuvart végzett. Ugyanezen a napon egy másik határozatával a részesedés 50 százalékának megvonásával sújtotta szakszerűtlen gabonatárolás miatt. Harmadik határozatával ugyanezt a dolgozót szigorú megrovásban 35*