Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

841 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 842 működéséről az Országgyűlésnek beszámolni. Ezért alkotmányos kötelességemnek teszek eleget, amikor rátérek felszólalásom második részére és beszámolok a tisztelt Országgyűlésnek az ügyészi szervezet legutóbbi kétéves munkájáról. Tisztelt Országgyűlés! A legutóbbi országgyűlési beszámolóm óta eltelt időszakban a korábbiakhoz képest az ismertté vált bűncselekmények száma emelkedett ugyan,, de számottevő növekedésről mégsem beszélhetünk. A 10 ezer lakosra számítva ismertté vált közvádas bűncselekmények száma ugyanis 1966-hoz képest nem változott. Lényegében csökkent az ismertté vált bűnelkövetők száma, mert amíg 1966-ban 89 volt a 10 ezer lakosra eső büntető törvénybe ütköző közvádas cselekményt elkövetők száma, addig 1970-ben 82, 1971-ben pedig 85 volt. A bűnözés alakulására hatással voltak az időközben napvilágot látott különböző jogszabályi rendelkezések is. Ezek sorában meg kell említeni a szabálysértési kódexet és az 1970. évi közkegyelmi rendelkezést, mint olyan jogszabályokat, amelyek a bűncselekmények számának csökkenésére hatottak; Az elkövetkező időszakban azonban viszonylagos növekedésre számíthatunk, mert a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendelet néhány olyan magatartást nyilvánított bűncselekménnyé, amelyek korábban nem igényeltek büntetőjogi felelősségrevonást. Az eltelt időszakban a bűnüldöző szervek — felismerve annak a tendenciának a veszélyét, amely az erőszakos és garázda jellegű cselekmények növekedésében jelentkezett, szigorúbban léptek fel az ilyen jellegű bűncselekmények miatt, eleget téve ezzel a közvélemény óhajának is. Résziben ezzel függ össze az a körülmény, hogy különösen 1971-ben emelkedés volt tapasztalható a vádemelések számában. 1965-höz képest az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményt elkövető terheltek közül 2,3 százalékkal többet vádoltak meg az ügyészségek. A felelősségrevonási gyakorlat szigorítása eredményesnek mutatkozik, mert az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma, nem jelentős mértékben ugyan, de csökkent. Sajnálatos tény viszont, hogy nem adhatunk számot javulásról a fiatalkorú bűnözés vonatkozásában. A bűnelkövető fiatalok száma 1968 óta rendszeresen és nem jelentéktelen mértékben nőtt. 1968-ban még 99 fiatalkorú bűnelkövető jutott 10 ezer fiatalkorú lakosra, 1971-ben már 120. Ez a szám még akkor is intő figyelmeztetés, ha tudjuk, hogy a bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak száma az ország összes fiatalkorú lakosainak még mindig csak 1,2 százalékát jelenti. Minthogy valamennyi kérdésre részleteiben nem térhetek ki, két olyan témát kívánok érinteni, amelyeket e kérdéskörből jelentősnek tartok. Alkotmányos kötelessége őrködni az ügyészi szervezetnek azon, hogy védje a gazdasági rendet és gondoskodjék a társadalmi tulajdont károsító, a spekulációs és korrupciós bűncselekmények elkövetőinek következetes felelősségrevonásáról. Ennek hangsúlyozása többek között azért is aktuális, mert a BTK megszüntette a társadalmi tulajdont károsító és a személyi bűncselekmények külön törvényi szabályozását. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a társadalmi tulajdon jogi védelme már nem elsőrendű kérdés. A társadalmi tulajdont károsító és ismertté vált bűncselekmények száma 1965-től 1969-ig csökkenő tendenciájú volt, azóta pedig emelkedő irányzatot mutat. Tapasztalhatók más negatív jelenségek is. Ilyenként kell megemlíteni mindenekelőtt azt, hogy különösen a nagy károkat okozó fosztogatások hosszabb ideig rejtve maradnak és az elkövetéstől a bűnüldöző szervek tudomására jutásig terjedő időszak az utóbbi esztendőben kissé hosszabbodott. Figyelemreméltó körülmény az is, hogy a bűncselekmények által okozott kár igen jelentős: 1971-ben 240 millió forint volt ez az összeg. Negatív jelenségként kell számbavennünk még, hogy az elmúlt esztendőben az előzőhöz képest a 100 ezer forintot elérő, illetve azt meghaladó kárt okozott bűncselekmények száma felével emelkedett. A legkülönfélébb fórumokon tettem már szóvá azt, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetése az ellenőrzésre hivatott szervek sokszor példátlan hanyagsága miatt volt lehetséges. Sajnálatos, hogy a helyzet azóta sem javult és szót érdemel az a körülmény, hogy különösen a súlyos bűncselekmények nagy részét nem a belső ellenőrzés, a gazdasági vezetés leplezi le, hanem túlnyomó többségében a nyomozószervek derítik fel. Nem egy helyen a gazdasági vezetés elnéző magatartása alakítja ki azokat az összefonódásokat, amelyeknek eredménye a társadalmi vagyon fosztogatása. Egyes esetekben a bűnüldöző szervek hiányolják azt a segítséget, amelyet a gazdasági vezetőknek egyébként kötelességük lenne megadni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények eredményes üldözéséhez. Az egyes ügyek tapasztalatai arra is utalnak, hogy sok helyen nagy a szervezetlenség, laza a bizonylati fegyelem és ez a visszaélések táptalaja. Nem ritkán vakon megbíznak olyan emberekben, akik hatalmas vagyont kezelnek és tevékenységüket egyáltalában nem is ellenőrzik. Figyelemreméltó az, hogy az utóbbi időszakban a társadalmi tulajdonban okozott károkból a mezőgazdaság részesedése egyre nagyobb arányú. Egy esztendő alatt hat százalékkal emelkedett és 1971-ben már 25,8 százalékot tett ki a részesedés. Ez a számarány indokolttá teszi a kérdés közelebbi megvizsgálását és okainak legalább részbeni feltárását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek többségükben általában jól gazdálkodnak és tovább erősödnek. A gazdaságirányítás új rendszere megteremtette számukra is a jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeit, amellyel mezőgazdasági termelőszövetkezeteink helyesen élnek is, biztosítjiák a termelési feltételek kedvezőbb 35 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ