Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

771 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 772 zem, nem árt itt megemlíteni azt, hogy a Külügyminisztérium a viszonylag szerény anyagi eszközeivel jól szolgálta és szolgálja népünk érdekeit, eredményesen hajtja végre a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának külpolitikai határozatait. Erről a helyről is csupán magam nevében, és mint az Országgyűlés külügyi bizottságának a tagja szeretnék köszönetet mondani azoknak a diplomatáknak, akik külszolgálatban, gyakran nagyon nehéz körülmények között végzik áldozatkész munkájukat eredményesen és becsületesen. Tisztelt Országgyűlés! Korunkban egy ország külpolitikai kapcsolatai nemcsak á Külügyminisztériumon, nemcsak a hivatásos diplomatákon keresztül bonyolódnak, hanem számos, különböző rendeltetésű nemzetközi szervezet munkájában, a politikai, gazdasági, kulturális és tudományos jellegű egyéni utazásokon, delegációcseréken keresztül egészen a tömegturizmusig. Mindennek megvan a maga külpolitikai szerepe és jelentősége. Mi is, mint más országgyűlési képviselők, nemcsak mint törvényhozók veszünk részt népünk külpolitikájának irányításában, nemcsak akkor foglalkozunk külpolitikával, ha kormányvagy külügyminiszteri beszámolókat vitatunk és tárgyalunk meg, hanem az Országgyűlésnek is megvannak a maga sajátos külkapcsolatai. Ezenkívül az egyik legrégibb nemzetközi szervezetnek, az 1889-ben megalakult Interparlamentáris Uniónak hazánk alapítója és aktív tagja ma is. Képviselő társaim közül is 302 tagja .van az. Interparlamentáris Unió magyar csoportjának. Csoportunk rendszeresen részt vesz az Unió rendezvényein, aktívan vesz részt a bizottsági, a plenáris és a tanácsülések tárgyalásaiban, készít anyagokat, memorandumokat. A 83 éve megalakult Interparlamentáris Unió ez alatt az idő alatt nagy változásokon ment keresztül. Nemcsak azért, mert tagországainak száma hatról 71-re emelkedett és a tanácsüléseken, konferenciákon manapság már 50—60 ország delegátusai rendszeresen részt vesznek. A mennyiségi növekedésnél sokkal lényegesebbek azok a változások, amelyek a második világháború befejezése után következtek be. A nyolc szocialista tagország részvétele, a függetlenné vált volt gyarmati országok bekapcsolódása erőteljesen kibontakoztatta az Unió politikai jellegét és az egyes kérdésekben a vélemények erős polarizálásához vezetett. A hidegháború az Unió üléseire is rányomta bélyegét, de a világpolitika változása, a légkör javulása az Unióban is érezteti kedvező hatását. Természetesen az imperializmus és a tárdalmi haladás erőinek összecsapásai, a vietnami és a közel-keleti agresszió változatlanul akadályozza a konstruktív együttműködés korszakának kibontakozását. A szocializmus erőinek növekedése, a népek antíimperializmusának erősödése az Unióban is változást hozott az egyes kérdések megítélésében. Az Unió összetétele olyan, hogy abban az egyes nemzeti parlamentek képviselői a pártok mandátumainak arányában vesznek részt. Ezért előfordul, hogy a szocialista álláspontot támogatják a tőkés országok haladó vagy kommunista pártjainak képviselői, de az is, hogy hidegháborús hangokat is hallunk az egyes országok szélsőjobboldali képviselőitől. A szocialista országok képviselőinek következetes magatartása, együttműködése mindazokkal, akiknek a nézetei az emberiség nagy kérdéseiben, a háború és a béke, a társadalmi haladás, az antiimperializmus ügyében a mienkkel megegyeznek, vagy ahhoz közel állanak, lassan mégis kedvezőbb légkört teremtett az Unióban is. Tisztelt Országgyűlés! Az Unió tavaszi Yaoundéban tartott tanácsülésének lefolyása is bizonyítja az elmondottakat. A legfontosabb kérdésekben, így az Unióban való egyetemesség kérdésében, tehát abban a kérdésben, hogy minden parlamenttel bíró ország részt vehessen rendes tagként az Unió munkájában, meglehetősen komoly és pozitív változás következett be. A Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fölvételi kérelmének teljesítésében ugyan még mindig nem sikerült kedvező döntést elérni, az NDK fölvételét a Berlinről szóló egyezmény érvénybelépésétől tették még sokan függővé, azonban sokan foglaltak úgy állást, hogy az NDK-t az őszi római konferencián föltétel nélkül fel kell venni. A vita hangneme két hidegháborús felszólalás ellenére sokkal mértéktartóbb és konstruktívabb volt az eddigieknél. Kedvező határozatot hozott a tanácsülés — idézem — „Az Európai Együttműködéssel és Biztonsággal Foglalkozó Interparlamentáris Konferencia" 1972 novemberében történő összehívásáról is. A konferencia célja a kormányszintű konferencia összehívásának támogatása, tehát nem ahelyett hívja össze az Interparlamentáris Unió ezt a konferenciát. Napirendjére pedig az előkészítő bizottság a következőt javasolja — idézem — „Utak és módozatok az egyenlő alapokon való együttműködés kidolgozására, valamint a tartós béke és biztonság létesítésére Európában, figyelembe véve e kontinens hozzájárulását a világ békéjéhez és boldogulásához." Ahogyan tehát külügyminiszterünk fogalmazta, biztató és sokat ígérő ez a kezdeményezés, mert Európa a nemzetközi béke és biztonság megszervezőjévé válhatik ennek megvalósítása esetén. Tisztelt Országgyűlés! Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának munkájáról a csoport vezetősége minden évben beszámol nemcsak a tagtársaknak, hanem minden érdeklődő képviselőtársunknak is. Ezért ennek ismertetésétől eltekintek. Annyit azonban szükségesnek tartok megemlíteni, hogy csoportunknak ma már hét bilaterális tagozata van, az angol, a francia, az olasz, a finn, a török, az osztrák és a belga tagozat, s úgy vélem, ezek munkájának továbbfejlesztése a közeljövő feladata. Szinte szükségtelen említenem, annyira természetes, hogy csoportunk együttműködése a testvéri szocialista országok csoportjaival rendkívül szoros és gyümölcsöző. Tisztelt Országgyűlés ! Országgyűlésünk külpolitikai kapcsolatainak másik fő területe a parlamenti delegációk cseréje, magyar országgyűlési vezetők és képviselők külföldi látogatá-