Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-2
69 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 70 Űgy véljük, nincs vitánk a reform alapelveivel. Azzal a törekvéssel sincs, hogy gyorsítani kell a reform érvényesülésének teljes kibontakozását, de valóban vannak észrevételeink, esetenként eltérő véleményeink a végrehajtás módozataival kapcsolatban. A szakszervezetek kongresszusán több ilyen esetre utaltunk is. Ezekben a kérdésekben magunk is szükségesnek tartjuk az őszinte, nyílt, alkotó, elvtársi vitákat, a legjobb megoldások megtalálása érdekében. A reform gyakorlati végrehajtásának megítélése körüli vitát azonban nemcsak országos, hanem minden szinten folytatni kell és harcolni kell az egységesebb szemlélet kialakításáért. Erre a reform védelme és gyorsabb fejlődésünk érdekében egyaránt szükség van. Gyakran tapasztalható, hogy egyes vezetők saját hibáikat, szocialista elveinkkel összeegyeztethetetlen vezetői magatartásukat a gazdasági reform mindent eltakaró paplana alá szeretnék dugni. Az ma már mindenki előtt világos, hogy ami a munkaerőcsábítás, vagy a bérszínvonal felhajtása esetében az elmúlt években történt, azt szocialista elveinkkel nem lehet összeegyeztetni, s kezdettől fogva joggal sértette az emberek igazságérzetét. Elvitathatatlan, hogy bizonyos jóirányú változás elindult az elmúlt időben, különösen ebben az esztendőben. De a tisztességtelen módszerek ma is megtalálhatók. Csak annak lehet nevezni például azt a módszert, amikor egyik vállalat személyre szóló levelet irkál egy másik vállalat dolgozóinak lakására, s abban előnyös feltételekkel csábítja átlépésre őket. Kilátásba helyezi külföldi tanulmányutak biztosítását, az országos- és a szakmai bérszint fölötti keresetet, és magas év végi nyereségrészesedést jelezve, hogy náluk 1970-ben 26 napot s részesedést fizettek. Ezt a levelet olyan vállalat dolgozóinak írja, amely kiemelt kormányprogram végrehajtásán dolgozik, s tavaly nyereségük sem képződött, csak központi alapból tudtunk biztosítani a munkások részére 6 nap jutalmat. A csábításnak nem tisztességes módszerei eddig a közfelfogás szerint is általában a labdarúgásban voltak ismertek. Ott megesett, hogy egyszerűen elrabolták fényes nappal az egyik egyesülettől a másikhoz embereket. Ezen a területen még ma is nehéz eldönteni, hogy mai viszonyaink között tulajdonképpen hol van a tisztesség kezdete és vége. Ezt a szemléletet azonban nem szabad átvenni és gyakorlattá tenni a népgazdaságban és a mechanizmusra való hivatkozással menlevelet adni a tisztességtelen módszerekhez. A másik, amit fontosnak tartunk jövőbeni munkánkkal kapcsolatban hangsúlyozni, hogy a megérett, megoldásra váró kérdésekben az intézkedésekkel ne késlekedjünk. Értjük annak jelentőségét, hogy kormányzati szinten jobb hétszer mérni és egyszer szabni, mint fordítva, egyszer mérni, utána már szabni is, azután öltögetni és toldozgatni. Mégis, az utóbbi időben több rendelet, végrehajtási utasítás megjelenésének késése mondatja velem azt az igényt, hogy gyorsítani kell az intézkedések meghozatalát, kiadását, azért is, mert a halogatás csak tartósítja a feszültséget és azért is, hogy a vállalatoknál elegendő idő álljon rendelkezésre az átgondolt helyi intézkedések kialakítására. A harmadik észrevétel, amit jövőbeni munkánkkal kapcsolatban hangsúlyozni szeretnék, a vezetők felelősségére vonatkozik; a vezetők fogalmát nagyon széles értelemben felfogva, állami, gazdasági és szakszervezeti tisztségviselőket is értve alatta. Ismertek előttünk és ma is szóba kerültek a népgazdaság különböző feszültségei. Ilyenek például a befejezetlen beruházások magas állománya, az öntvény- vagy az alkatrész-ellátás hiányosságai, a munkaerőgazdálkodás visszásságai. Ezeken a feszültségeken, gondokon úrrá lenni csak úgy lehet, ha a célkitűzések minden esetben reálisak, ha a közgazdasági eszközök ebbe az irányba hatnak, s ha következetes, határozott, hozzáértő vezetés szilárdul meg minden szinten. A hangsúlyt most erre az utóbbira kívánjuk helyezni, mert például a beruházások problémáiért nem lehet a munkásokat, a beosztott alkalmazottakat felelőssé tenni. A dolgok gyökere a vezetői magatartáshoz nyúlik vissza. A felelőtlenség sokszor már az irreális célkitűzésekkel kezdődik. A vezetők tudtával és beleegyezésével sokszor alátervezik a már korábban benyújtott igényeket, menet közben pedig gyakran tovább növelik azokat, s így akarva akaratlanul szétforgácsolják a rendelkezésre álló kapacitást, akadályozzák, hogy megfelelő koncentráltságot érjünk el a beruházásoknál. Ez a magatartás nem a szükséges kockázatvállalás, hanem a „felelőtlenség" kategóriájába tartozik és a kettőt semmiképpen sem tanácsos összekeverni. A gazdasági vezetésben nem felelőtlen módszerekre, hanem meggondolt, a nép érdekeit szem előtt tartó vezetői magatartásra van szükség. Tudom, hogy a mi vezetőink többsége az utóbbiak sorába tartozik, de javítani kell a morálon, a szabályokon, hogy ne legyen senki számára se csábító az ettől való eltérés. A vasasszakszervezet Központi Vezetősége és társadalmi tisztségviselőinek soraiban sok régi, veterán harcos van, akik munkáséletük tekintélyes részét még a múlt rendszerben küzdöttek végig, de részesei voltak már az új társadalomért folytatott harcnak is. Amikor velük beszél az ember, és tanácsot kér tőlük mai munkánkhoz, mindig a fegyelemre, erkölcsre, a fellelhető lazaságokra mutatnak rá. Jól tudják, hogy a világ sokat változott, de azt is tudják és hangsúlyozzák, hogy a jobb élet egyetlen biztosítéka ma is a tisztességes emberi magatartás, a fegyelmezett alkotó munka. A mai dolgozók többségének is tulajdonképpen ez a véleménye. A vasasszakszervezet kongresszusán elhangzott például, hogy inkább este szeretnek a dolgozók sétálni a Duna-parton, mint a munka szervezetlensége miatt munkaidő alatt az üzemekben. Valószínű, hogy vannak olyan dolgozók, akik este is, meg napközben is szeretnek sétálni, de ha a vezetés elég következetes, a napközbeni sétákról az ilyen dolgozók hamar leszoktathatok. Mindezek alapján valljuk, hogy ma a legnagyobb tartalékok a népgazdaság fejlesztésének gyorsításához, a nép életszínvonalának emeléséhez a hozzáértő, lelkiismeretes, fegyelmezett 3*