Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

69 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 70 Űgy véljük, nincs vitánk a reform alapelvei­vel. Azzal a törekvéssel sincs, hogy gyorsítani kell a reform érvényesülésének teljes kibontako­zását, de valóban vannak észrevételeink, eseten­ként eltérő véleményeink a végrehajtás módoza­taival kapcsolatban. A szakszervezetek kong­resszusán több ilyen esetre utaltunk is. Ezekben a kérdésekben magunk is szükségesnek tartjuk az őszinte, nyílt, alkotó, elvtársi vitákat, a leg­jobb megoldások megtalálása érdekében. A reform gyakorlati végrehajtásának meg­ítélése körüli vitát azonban nemcsak országos, hanem minden szinten folytatni kell és harcolni kell az egységesebb szemlélet kialakításáért. Er­re a reform védelme és gyorsabb fejlődésünk ér­dekében egyaránt szükség van. Gyakran tapasztalható, hogy egyes vezetők saját hibáikat, szocialista elveinkkel összeegyez­tethetetlen vezetői magatartásukat a gazdasági reform mindent eltakaró paplana alá szeretnék dugni. Az ma már mindenki előtt világos, hogy ami a munkaerőcsábítás, vagy a bérszínvonal felhajtása esetében az elmúlt években történt, azt szocialista elveinkkel nem lehet összeegyeztetni, s kezdettől fogva joggal sértette az emberek igazságérzetét. Elvitathatatlan, hogy bizonyos jóirányú vál­tozás elindult az elmúlt időben, különösen eb­ben az esztendőben. De a tisztességtelen módsze­rek ma is megtalálhatók. Csak annak lehet ne­vezni például azt a módszert, amikor egyik vál­lalat személyre szóló levelet irkál egy másik vállalat dolgozóinak lakására, s abban előnyös feltételekkel csábítja átlépésre őket. Kilátásba helyezi külföldi tanulmányutak biztosítását, az országos- és a szakmai bérszint fölötti keresetet, és magas év végi nyereségrészesedést jelezve, hogy náluk 1970-ben 26 napot s részesedést fi­zettek. Ezt a levelet olyan vállalat dolgozóinak írja, amely kiemelt kormányprogram végrehajtá­sán dolgozik, s tavaly nyereségük sem képződött, csak központi alapból tudtunk biztosítani a mun­kások részére 6 nap jutalmat. A csábításnak nem tisztességes módszerei eddig a közfelfogás szerint is általában a labda­rúgásban voltak ismertek. Ott megesett, hogy egyszerűen elrabolták fényes nappal az egyik egyesülettől a másikhoz embereket. Ezen a terü­leten még ma is nehéz eldönteni, hogy mai vi­szonyaink között tulajdonképpen hol van a tisz­tesség kezdete és vége. Ezt a szemléletet azon­ban nem szabad átvenni és gyakorlattá tenni a népgazdaságban és a mechanizmusra való hivat­kozással menlevelet adni a tisztességtelen mód­szerekhez. A másik, amit fontosnak tartunk jövőbeni munkánkkal kapcsolatban hangsúlyozni, hogy a megérett, megoldásra váró kérdésekben az in­tézkedésekkel ne késlekedjünk. Értjük annak je­lentőségét, hogy kormányzati szinten jobb hét­szer mérni és egyszer szabni, mint fordítva, egy­szer mérni, utána már szabni is, azután öltöget­ni és toldozgatni. Mégis, az utóbbi időben több rendelet, végrehajtási utasítás megjelenésének késése mondatja velem azt az igényt, hogy gyor­sítani kell az intézkedések meghozatalát, kiadá­sát, azért is, mert a halogatás csak tartósítja a feszültséget és azért is, hogy a vállalatoknál ele­gendő idő álljon rendelkezésre az átgondolt he­lyi intézkedések kialakítására. A harmadik észrevétel, amit jövőbeni mun­kánkkal kapcsolatban hangsúlyozni szeretnék, a vezetők felelősségére vonatkozik; a vezetők fo­galmát nagyon széles értelemben felfogva, ál­lami, gazdasági és szakszervezeti tisztségviselőket is értve alatta. Ismertek előttünk és ma is szóba kerültek a népgazdaság különböző feszültségei. Ilyenek például a befejezetlen beruházások magas állo­mánya, az öntvény- vagy az alkatrész-ellátás hiányosságai, a munkaerőgazdálkodás visszás­ságai. Ezeken a feszültségeken, gondokon úrrá len­ni csak úgy lehet, ha a célkitűzések minden eset­ben reálisak, ha a közgazdasági eszközök ebbe az irányba hatnak, s ha következetes, határozott, hozzáértő vezetés szilárdul meg minden szinten. A hangsúlyt most erre az utóbbira kívánjuk he­lyezni, mert például a beruházások problémáiért nem lehet a munkásokat, a beosztott alkalmazot­takat felelőssé tenni. A dolgok gyökere a vezetői magatartáshoz nyúlik vissza. A felelőtlenség sok­szor már az irreális célkitűzésekkel kezdődik. A vezetők tudtával és beleegyezésével sokszor alá­tervezik a már korábban benyújtott igényeket, menet közben pedig gyakran tovább növelik azo­kat, s így akarva akaratlanul szétforgácsolják a rendelkezésre álló kapacitást, akadályozzák, hogy megfelelő koncentráltságot érjünk el a beruhá­zásoknál. Ez a magatartás nem a szükséges kockázat­vállalás, hanem a „felelőtlenség" kategóriájába tartozik és a kettőt semmiképpen sem tanácsos összekeverni. A gazdasági vezetésben nem fele­lőtlen módszerekre, hanem meggondolt, a nép érdekeit szem előtt tartó vezetői magatartásra van szükség. Tudom, hogy a mi vezetőink több­sége az utóbbiak sorába tartozik, de javítani kell a morálon, a szabályokon, hogy ne legyen senki számára se csábító az ettől való eltérés. A vasasszakszervezet Központi Vezetősége és társadalmi tisztségviselőinek soraiban sok ré­gi, veterán harcos van, akik munkáséletük tekin­télyes részét még a múlt rendszerben küzdöttek végig, de részesei voltak már az új társadalo­mért folytatott harcnak is. Amikor velük beszél az ember, és tanácsot kér tőlük mai munkánk­hoz, mindig a fegyelemre, erkölcsre, a fellelhető lazaságokra mutatnak rá. Jól tudják, hogy a vi­lág sokat változott, de azt is tudják és hangsú­lyozzák, hogy a jobb élet egyetlen biztosítéka ma is a tisztességes emberi magatartás, a fegyelme­zett alkotó munka. A mai dolgozók többségének is tulajdonkép­pen ez a véleménye. A vasasszakszervezet kongresszusán elhangzott például, hogy inkább este szeretnek a dolgozók sétálni a Duna-parton, mint a munka szervezetlensége miatt munkaidő alatt az üzemekben. Valószínű, hogy vannak olyan dolgozók, akik este is, meg napközben is szeretnek sétálni, de ha a vezetés elég követke­zetes, a napközbeni sétákról az ilyen dolgozók hamar leszoktathatok. Mindezek alapján valljuk, hogy ma a leg­nagyobb tartalékok a népgazdaság fejlesztésének gyorsításához, a nép életszínvonalának emelésé­hez a hozzáértő, lelkiismeretes, fegyelmezett 3*

Next

/
Thumbnails
Contents