Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

745 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 746 Igényünket 1971 októberében bejelentettük. A kereskedelmi és könnyűipari minisztérium egyeztetett, s úgy határozott, hogy a behozható parafaimportot koncentrálja, tekintettel a kevés mennyiségre és zömét Szombathely kapja. Fenn tehát minden rendben volt. A tortúrát nem kívánom részletezni, csupán a lényeget. Januárban már termelni kellett volna, a jóváhagyás február 25-én született meg. A külföldi szállító kapacitásait zömmel már lekötötte ez időre, a szállítás így akadozott. Olyannyira, hogy két futószalag féléves termelési tervét teljesen át kellett dolgozni, ennek ellenére két és fél hónap alatt 16 tervmódosításra volt szükség. Következmény, 25 000 pár termeléskiesés, 10 000 óra állásidő, emögött munkanélkül kifizetett bér, és elégedetlenség a dolgozók részéről, mivel tudvalevő, hogy csökkentett órabért kapnak az állásidőkre. Majd kényszerszabadság, máskor túlóra, hogy valamit behozhassunk azért a lemaradásból. Űj futószalagok tervbontása, hogy besegíthessenek a termelésbe. Ez felkészületlenséggel járt, új technológiát kellett minden átmenet nélkül rákényszeríteni más termelőegységekre, és természetes ez új felszerszámozást is jelentett. Megnőttek természetszerűleg e terület fel nem osztható költségei, pénzügyi zavarok keletkeztek, időnként fizetésképtelenséggel fenyegetve, hisz 150 ezer pár cipő többi anyaga esetenként már félkésztermékben raktáron tárolt. A kereskedelem nem azt és akkor kapta, amit és amikorra szerződött. Az emberi idegmunka és energia ugyan számokkal nem mutatható ki, de talán érzékelhető. Elvtársak! Látnunk kell azt is, hogy a dolgozókban e hatások érlelik, formálják a véleményeket, és ez számunkra nem lehet közömbös. Tisztelt Képviselőtársaim! A ruházati ipar és ebben a cipőipar is nagyon divatérzékeny terület. A felmerülő igények zöme ezért átmeneti, tehát az import reális keretek között továbbra is szükséges. Ezért szólok róla. Mivel a divatot és a választékigényeket szolgáló készáruimport-gazdálkodás is ellentmondásokat takar, bár adatait összegyűjteni nem állt módomban, kérem a divatérzékeny területek importgazdálkodásának még hatékonyabb koordinálását. Meggyőződésem az is, hogy a fogyasztói igények felmérésében a kereskedelem nagyot lépett előre, és ebben az ipar is kötelességszerűen tevékenykedik. A kereskedelem és az ipar kapcsolata kedvezően fejlődik. Ez is reális alap az importnak a fogyasztói és termelési igényekkel történő jobb összehangolására. így elérhető, hogy késztermékimportunkat csökkentsük és helyette olyan nélkülözhetetlen anyagokat "hozzunk be, amelyekből kifogástalan késztermékeket tud gyártani a magyar ipar forintért. Nagyon jó az az elv, hogy viszont amit lehet, az alapanyagból gyártsunk le hazailag, de jelezném, hogy azok a vállalatok, amelyek vállalják az újdonságok legyártását, több figyelmet érdemelnek, mert a bizonytalanság itt sem áll kis fokon. Kijelentésemre alapos konkrétumok szolgálnak, kifejtésükre azonban most nem vállalkozhatom. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabályozók kapcsán felhozom még a beruházások terén tapasztaltakat. Azok korlátozása egészséges lépés volt kormányunk részéről, hiszen ugyanakkor a befejezések gyorsítását tűzte ki célul. Valamire azonban mindannyiunk figyelmét szeretném felhívni. Amikor elhatározunk egy intézkedést, úgy tűnik, mintha nem számolnánk eléggé a már előkészített, jóváhagyott, de még el nem kezdett állapotban levő esetekkel. Itt bizonytalanságot a 20 százalékos tartalék letétele okozta azzal együtt, hogy az intézkedés alapjában helyes és szükséges volt. Ugyanis akadt ahol például nálunk is, hogy 1971 májusában jóváhagyott 170 millió forintos beruházás beindítása azért csúszott hónapokat, mert zömében hitelre épült és nem volt lehetőség a tartalék letételére. Hangsúlyozni szeretném, hogy a fejlesztési alap kimerülése nem felelőtlenségből adódott, hanem azt a technikai korszerűsítésre fordította a vállalat. Hiszen beruházásunknak csupán 29 százaléka épületberuházás. A 4 millióról 7 millió párra történő termelésfelfutás 92 százalékát pedig termelékenységből vállaltuk. Hibául lehet felróni a vállalatnak — ha ez valóban hiba —, hogy sietett gépi beruházásainak jórészét behozni, mert a gépek árai a nemzetközi piacon egyre emelkednek. Természetesen e berendezések termeltek, és az első ütemet a vállalat végrehajtotta. Tehát ez volt a bűn. így nem volt 7 millió forintunk, és ezt nem kalkulálhattuk be a változó kötelezettségekkel. A beruházás elvetése is káros lett volna, hiszen konkrét hazai és exportigényekre épült a népgazdaság negyedik ötéves tervének részeként. Nem a szándékot vitatom, hiszen mindenki részéről, a minisztériumi és megyei vezetők részéről is a legjobb akarat nyilvánult meg, hogy keressék, segítsék a megoldást, azonban a bizonytalansági időszakasz nagyon hosszú volt. Vezetők energiáját kötötte le hónapokra, zavartunk — nem szívesen — állami és pártszerveket, és amikor dönteni kellett, úgy érzem, akkor sem rendelkeztünk több ismerettel, mint a kezdet kezdetén. Ilyen esetek elkerülése sok-sok időt és energiát engedhetne át hasznos, fontos területekre. Végül is megoldódott, Elvtársak, de a 7 milliós összeget — én úgy érzem — meghazudtoló magas szintig kellett eljutni a döntésért. Közben természetesen hónapok teltek el. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy valóban a célt követjük-e ilyen esetekben, gyorsítottunk-e vagy veszteséget okoztunk. Ügy gondolom én, meg lehetne a szabályozó megjelenési időszakában ítélni, hasznos-e és milyen mértékben bizonytalanságokat hagyni a tervkoncepciók végrehajthatóságában. A vállalatoknak pedig a tartalékolásra kell nagyobb figyelmet fordítaniuk. Kedves Képviselőtársaim! Mint vállalati belső tartalékról, a gazdálkodási fegyelemről, a társadalmi tulajdon védelméről szólnék néhány szót. Gondolatban nagyon megvetjük azokat az embereket, akik a társadalom vagyonát nem vé-