Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-10
705 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 706 dába, iskolaelőkészítő tanfolyamon vehessenek részt. Következő- ötéves terveink során érezhetően javítjuk — minden fokon — a legkorszerűbb oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A színvonalas művelődés lehetőségeit félszáz színházunk, csaknem 4000 mozink, 5300 közművelődési és ennél jóval több üzemi könyvtárunk, 185 múzeumunk és 1971-ben majdnem másfél ezer kiállításunk reprezentálta. Népművelési célokra, a művészeti intézmények feladatainak ellátására a költségvetés az előirányzatnál 75 millió forinttal többet fordított. Az életkörülmények javítására vonatkozó társadalmi céljainkat tehát nem egyszerűsítjük le csak a fogyasztás bővítésére és a fogyasztási kultúra emelésére. Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy életformánkban növekvő szerephez jusson az oktatási színvonal általános emelése, a szocialista kultúra értékeinek közkinccsé tétele és a korszerű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fejlett, gondos egészségügyi ellátást, de millióan igénylik a magas szintű oktatási rendszert is. Az ilyen társadalmi légkör és elkötelezettség még inkább felhívja a figyelmet arra a felelősségre, hogy az állami költségvetésünk munkából fakadt forintjait hogyan osztjuk be és mire, és hogyan használják fel azokat intézményeink. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, televízió, minden második munkáscsaládban van hűtőszekrény . és porszívó, minden ötödikben motorkerékpár és minden huszadikban személygépkocsi. A családi kiadásokból mind nagyobb hányadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdülőtelek-vásárlásra, vágy turistautazásokra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakosság ipari-javító szolgáltatások iránti keresletét. Tavaly e téren is tapasztaltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó-módosítások nyomán, a helyzettel azonban nem vagyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. A lakásépítési tervek megvalósítására az építőanyagipar, az építőipar és az ipari háttér fejlesztésével tettünk erőfeszítéseket. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakásépítést és gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, de nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálási hányad — szigorúan be kell tartani, mert az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését. összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. A vízvezeték-hálózat tíz év alatt, a távfűtéses lakások száma öt év alatt több mint megkétszereződött. A fejlődés természetesen újabb és újabb szükségleteket szül, amelyeknek kielégítése nem csekély gondot okoz a központi tervezőknek és a helyi tanácsoknak egyaránt. A lakosság életkörülményeit sok tekintetben a tanácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az új tanácstörvény egyik pillére. Az elmúlt évben bevezetett új szabályozási rendszer elősegíti önkormányzati jellegű fejlődésüket, gazdasági önállóságukat. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapjában kedvezőek. Helyes arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfelelően szolgálta.a kívánt célokat, az egyes területek ellátási színvonalkülönbségének mérséklését. A tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozhatták intézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi tanácsok egy részénél — elég jelentős hányadánál — a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az előirányzatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését és rugalmasan működő tartalékrendszer alkalmazását. Az árváltozások természetesen a tanácsi költségvetést is érintették, az ellátási színvonal megtartása a bevételeknél is erőfeszítéseket követelt. Tudjuk, hogy a gazdasági önállóság nem egyszerűen jogi hatáskör kérdése, hanem megfelelő pénzügyi forrást is igényel és ezt jövendő szabályozási terveinknél erőnkhöz, forrásainkhoz mérten szem előtt is kívánjuk tartani. A tanácsi gazdálkodás kedvező vonása volt tavaly, hogy a tanácsok — a vállalatok és a szövetkezetek közös összefogásával — sok létesítményt valósítottak meg. Sajnos a későbbi fenntartás pénzügyi forrásaira már kevesebb gondot fordítottak. A vállalatok és szövetkezetek a tanácsok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forintot utaltak át, hogy ilyen módon — a településfejlesztési tervekbe illesztve — lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthonokat hozzanak létre. Bács megyében például csaknem 500 napközi otthoni férőhelyet létesítettek, így Győrött 13 vállalat 320 óvodai férőhely fenntartásához járult hozzá, Nyíregyházán a város vállalatai összesen 35 millió forintot ajánlottak fel óvodaépítésre. Hasznos kezdeményezések ezek, indokolt hát, hogy mindenütt, ahol ennek reális helyi társadalmi és gazdasági alapjai megvannak, megértésre és támogatásra találjanak. Ilyen szellemben szabályoztuk a vállalatoktól a tanácsoknak átadható összegek jogcímeit és feltételeit. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét?
