Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

689 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972, április 20-án, csütörtökön 690 II. §. az orvosi magatartás követelményeinek betartása egyik fontos feltétele, hogy valóban a maga egészében valósuljon meg a törvényjavaslat 25. §-a, az abban foglaltak. Utaltak a képviselő elvtársak arra, hogy a törvény rendelkezései betartatásában elsőrendűen nekünk, magunknak, orvosoknak kell elöljárni. Utaltak arra, hogy ebben mindenekelőtt a vezetőknek kell helytállniuk példamutatásukkal, nevelő munkájukkal, ha kell, intézkedésekkel. Az elhangzottakkal, amelyek ezt a kérdést érintették, általánosságban egyetértek. Engedtessék meg azonban, hogy én is azt mondhassam: talán nem lenne helyes és talán nem is megalapozott fiatalságunkat általánosságban és az orvosi hivatást választó fiatalságot általánosságban pályaválasztási indítékaiban úgy megítélni, ahogyan itt elhangzott. Ez ellen szól az orvostudományi egyetemeken tanuló fiatalok szorgalma, tanulmányi eredményei, az az érdeklődés, amely a tudományos diákkörökbe viszi őket és az a munka, amelyet ott végeznek, az a felkészültség, ahogy az egyetem kapuit elhagyják, ahogyan munkába álltak. Ügy hiszem, hogy ez arra kötelez bennünket — éppen, mert általánosságban ilyenek —, hogy nagyon felelősen abban segítsünk nekik, hogy ilyenek maradjanak, és ne olyanok, mint azok, akik elsősorban az anyagiakat szem előtt tartva választják ami szép és nemes hivatásunkat. Noszkay elvtárs nagyon szép, nagyon megfogó és felemelő szavakkal szólott az orvosi hivatásról, az orvosi munkáról és arról, hogy az orvosok többsége ettől a tudattól, ilyen gondolatoktól és indítékoktól áthatottan végzi munkáját. Biztos, hogy vannak egyesek, akik nem így élnek közöttünk, akik nem így járnak el, akik nem így gondolkodnak. Meggyőződésem — tisztelt Országgyűlés —, hogy mind az egészségügyi törvény javaslatának — amelyet ma az Országgyűlés tárgyalt —, mind egészségügyünk eredményeinek alakzata, annak a sok ezer orvosnak, a sok tízezer egészségügyi dolgozónak munkája egy-egy téglájából épült fel, akik hivatásuk szerint lelkiismeretesen, a szocialista ember és a szocialista orvos etikájától áthatottan végzik munkájukat. Ezt erősíteni, továbbfejleszteni a törvényjavaslat célja és mindannyiunk felelős, szép feladata. A törvényjavaslat vitája során több képviselő elvtárs érintette a tanácsokat, a tanácsoknak az egészségüggyel kapcsolatos feladatait, azt, hogy a törvény a módosításokkal jól, helyesen fejezi ki a tanácsoknak az egészségüggyel kapcsolatos önállóságát, teendőit és felelősségét. Meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a tanácsok felelős munkája nélkül egészségügyünk nem tud dolgozni már csak annál az egyszerű ténynél fogva sem, amelyről itt többször is szó esett, hogy járóbeteg-ellátásunk egésze, fekvőbeteg-ellátásunk csaknem háromnegyed része közvetlen tanácsi fenntartásban és irányításban működik. A tanácsok eddigi munkássága is bizonyította és igazolta, hogy felelősen fogják fel és látják el ezt a feladatot. A tanácstörvény óta eltelt időszak tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy megnövekedett feladatkörükben, megnövekedett felelősségüktől áthatva végzik teendőiket és mindent megtesznek a hatáskörükbe tartozó lakosság egészségügyi ellátásáért. A törvényjavaslat maga is tartalmazza, hogy az egészségügy az egész társadalom ügye. Ügy gondolom, ennek nagyon szép és beszédes bizonyítéka volt maga a törvényjavaslat országgyűlési vitája is. Az, ahogyan a képviselő elvtársak az egészségüggyel, egészségügyünk törvényével, egészségügyünk feladataival és teendőivel foglalkoztak. Valóban az egészségügyi feladatokat önmaguk az egészségügy dolgozói nem tudják megoldani, ezeket csak az egész társadalom segítségével lehet eredményesen teljesíteni. Akkor, ha még jobban, még teljesebben megvalósul a szocialista egészségügynek az a nagyon szép, nagyon humánus és alapvető elve, hogy az egészségügy össztársadalmi ügy, az egész társadalom ügye. Tisztelt Országgyűlés ! Több képviselő elvtárs is utalt hozzászólásában arra, hogy megtisztelő az egészségügy, az egészségügyi törvényjavaslat számára, hogy az Országgyűlés ugyanazon az ülésszakon tárgyalja, amelyen az alkotmánymódosítást tárgyalta meg és fogadta el a módosított alkotmányt. Valóban nagyon megtisztelő számunkra, az egészségügy számára ez az időbeni összeesés. Ügy gondolom azonban, hogy nem ez a lényeg, nem ez az alapvető. Az alapvető az, hogy az új, módosított alkotmány rendelkezései adják meg az egészségügy törvényjavaslatának azokat az alaprendelkezéseket, amelyekre az egészségügyi törvény épül, az új alkotmány rendelkezései az elsődleges garanciái, biztosítékai annak, hogy a törvényben foglaltak megvalósuljanak, hogy mindaz a cél és mindaz a feladat, amelyet az új egészségügyi törvény kíván elérni, valóban teljes egészében megvalósuljon. Az elhangzottak alapján abban a hitben és meggyőződésben, hogy az új egészségügyi törvény valóban hathatós eszköz lesz, ahhoz, hogy továbbfejlesszük egészségügyi ellátásunkat, tovább javítsuk dolgozó népünk egészségi állapotát, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javasolt módosításokkal az egészségügy törvényjavaslatát szíveskedjék elfogadni. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott jelentésében módosító javaslatokat terjesztett elő a törvényjavaslathoz. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a két bizottság módosító javaslatait? (Igen.) Aki elfogadja, kérem, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom; az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint szociális és egészségügyi bizottságának módosító javaslatait a jelentésükben foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés elfogadta. Most pedig kérdem, az Országgyűlést, hogy az egészségügyről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítá-