Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

681 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 682 dolgozók, ezen belül a nagyüzemi munkások és a bányászok kiemelt ellátásának biztosítása. Ezt a kérdést ezen kategóriáknak a termelésben és a társadalmi fejlődésben betöltött kiemelkedő szerepe indokolja. Az eddig elért eredmények Borsod megyében realizálódnak. Erre büszkék vagyunk. Pártunk és kormányunk határozatainak szem előtt tartásával a lakosság egészségügyi és szociális ellátásának további javítása irányába haladunk. Céljaink megvannak. és még hosszú ideig tart maradéktalan megvalósításuk. Töretlen optimizmussal várjuk az új egészségügyi törvény végrehajtását! A törvény végrehajtása során biztosítani kell, hogy az egészségügyre fordított összeg hatékonysága összhangban legyen az öszszeg nagyságával. E téren még sok rejtett tartalékunk van. Azt hiszem, számosan az itt ülők közül tudnának példákat felsorolni, amelyek bizonyítanák e kérdés felvetésének jogosságát és megoldásának szükségességét. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk, országunk fejlődése új lehetőségeket biztosít és új feladatokat jelöl meg. Az egészségügy reális helyzetének értékeléséhez figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a múltban a kizsákmányolás körülményei között az a gazdag ismeretanyag, amellyel tudósaink rendelkeztek, csak egy szűk, kiváltságos réteg számára volt elérhető. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a felszabadulás előtt százak és százezrek haltak meg országunkban anélkül, hogy betegségük alatt, vagy legalább haláluk előtt megfelelő orvosi, egészségügyi ellátásban részesülhettek volna. így érthetjük meg igazán e törvénytervezet jelentőségét. Csak a szocializmus körülményei tehetik teljessé az egészségügyi munkát. Borsod megye orvosai és egészségügyi dolgozói büszkék arra, hogy az egészségügy szocialista fejlődése együtt halad a társadalom egészének fejlődésével. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi feladatunk a szocialista egészségügy teljes felépítése. Biztosak vagyunk abban, hogy következetes, elvhű, kollektív munkával, egymás tevékenységének elvtársi segítésével meg fogunk felelni ennek a megtisztelő feladatnak. A törvényjavaslatot a benyújtott módosító javaslattal együtt elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.33—16.53 — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Szólásra következik Szászi Gábor képviselőtársunk. SZÁSZI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett egészségügyi törvényjavaslat szoros összhangban van azzal a törekvésünkkel, hogy a dolgozó nép jólétét, a róluk való gondoskodást az élet minden területére kiterjessze. Ez derül ki a törvényjavaslat indokolásából is, amikor felsorolja azokat az alapelveket, amelyek a törvényjavaslat vezérfonalát képezik. Ezen alapelvek között olvasható többek között, hogy az állam gondoskodik arról, hogy a lakosság a települési viszonyoktól lehetőleg függetlenül, kellő időben hozzájuthasson a számára szükséges korszerű egészségügyi ellátáshoz. Ez az alapelv, akarva, akaratlanul is, néhány problémát vet fel. Az egyik, a meglevő kis kórházaknak a problémája. Köztudott, hogy közvetlenül a felszabadulást követően számos kis kórházat hívtak életre. Ezek létrehozása annak idején szükségszerű is volt, meg jó is volt. Megfelelt az ország akkori gazdasági fejlettségének. Azóta azonban, mint minden téren, az orvostudományban is nagymérvű fejlődés következett be. Ezzel a fejlődéssel ezek a kis kórházak, elsősorban anyagi okok miatt, nem tudtak lépést tartani. Különösen azok nem, amelyek az elmúlt időben arra törekedtek, hogy minden, vagy legalábbis minél több osztályt hozzanak létre. Nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel, mert ma már az orvostudomány is megszűnt intuitív jellegű lenni, elsősorban a sokrétű vizsgálatok objektív adataira támaszkodik. Ehhez viszont igen komoly műszerezettség szükséges, ami jelentős anyagi ráfordítást jelent. A másik jelentős problémája e kis kórházaknak,, hogy annak idején szükségjelleggel alakultak. Emiatt nem rendelkeznek megfelelő területtel sem az esetleges fejlesztés céljára. így nagy részük ezen intézményeknek napjainkra túlzsúfoltakká vált. Az elmondottakból logikusan következnék, hogy legcélszerűbb lenne e kis kórházak fokozatos megszüntetése. Tapasztalatom azonban az, hogy a választók igénylik e kórházak fenntartását több okból is. Egyrészt, mert megszüntetésükkel a nagyobb, jobban felszerelt kórházak még zsúfoltabbá válnának, másrészt, mert a nagyobb kórházak megközelítése vidéken sok esetben igen körülményes, néha majd egynapos utazást jelent. Nem szólva arról, hogy mentőállomásaink, bár minden tőlük telhetőt megtesznek, amiért csak elismerést érdemelnek, nem tudnak minden alkalommal a hívásra azonnal a helyszínre indulni. Éppen az egészségügyi törvényjavaslattal kapcsolatban érdeklődtem e kis kórházak gazdaságos voltáról is és olyan tájékoztatást kaptam a megye vezetőitől, hogy ezek üzemeltetése sem sokkal gazdaságtalanabb, mint a többi kórházé. Nálunk, Tolna megyében is több ilyen kis kórház van. Az utóbbi időben történtek kezdeményezések, hogy e kis intézmények helyzetén javítsunk. Egyrészt olyan épületbe költöztetik át az egyik ilyen kis kórházat, amelyik mind az elhelyezést, mind a fejlesztést kellőbb szinten tudja biztosítani. Ugyanakkor az az elképzelés, hogy ezen kisebb intézményekben csak a kórházi alapszakmák kapnának elhelyezést, minden más szak-, illetve kisegítő ágazat a központi kórházban kerülne kifejlesztésre, ahol az ehhez szükséges műszerezettséget fokozatosan biztosítanák, így a betegellátást a megyén belül jelentősen javítani lehetne. Ezen elképzeléssel kapcsolatban azonban felmerült még egy probléma, ami úgy érzem, nemcsak helyi jellegű. Mégpedig a mentőállomág9 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ