Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

627 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 628 DR. PESTA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyű­lés! Az imént beterjesztett törvényjavaslat két parlamenti bizottság állásfoglalása, és a magam szerény véleménye szerint is kitűnő munka, ki­váló jogalkotás: és miniszternek, meg előadónak egyaránt nagy tisztesség, hogy a tisztelt Ország­gyűlés elé hozhatja. Szelleme humánus, sőt antropocentrikus, és ez az emberközpontúság az egészségügy eseté­ben kötelező. Minden szakaszának minden mon­datával védi az ember jogát, egészségét és mél­tóságát is, néha túlzásnak tűnő következetes­séggel, mint például a kártalanítás, a kísérlete­zés, a gyógyíthatatlannak tartott beteg tovább­kezelése, az alkoholistákkal és az elmebetegek­kel való bánásmód, a szövetátültetések és a ti­toktartás vonatkozásában javasolt szigorú sza­bályok. A valóságban nincs semmi túlzás, gyó­gyítás közben is tisztelnünk kell egymást, köl­csönösen. Igénye, felfogása, alapja a törvényjavaslat­nak szocialista. A szocialista építés olyan ma­gaslatán van, ahonnan már szinte látni a tetőt. Nemcsak a 25. §. deklarációja miatt, hogy ál­lampolgári jog lesz a gyógykezelés ingyen igénybevétele, nemcsak a szöveg, a tartalom, a követelmények tökéletes korszerűsége miatt, de a társadalom cselekvő részvételének határozott kimondása miatt is. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság azonban nagyon alapos vitája során úgy talál­ta, hogy a szocialista jelleg még határozottabb deklarációja szükséges, ezért javasolta a kiosz­tott módosítások első pontjaként az egész tör­vény bevezetésére szolgáló praeambulum gya­nánt azt a szöveget, amely úgy kezdődik, hogy „A M^agyar Népköztársaságban az egészségügy állami feladat." Képviselőtársaim megkapták ezt a módosítást. Ugyancsak a jogi bizottság ülésén felszólaló képviselőtársaink gondoltak arra, hogy állam­rendszerünk demokratikus felépítése, a tanácsok szerepe, az egészségügyi ellátás szervezésében, fenntartásában és segítésében végzett kiemelke­dő munkájuk kellő kidomborítása végett két he­lyen meg kívánják változtatni a törvény szöve­gét, éspedig a törvényjavaslat 3. §-ának (2) be­kezdését, valamint 85. §-ának (1) bekezdését a kiosztott módosítások szerint. Ezeket a módosítási javaslatokat a jogi bi­zottság elnöke ismertette a szociális és egész­ségügyi bizottság ülésén. A módosításhoz mind­két bizottság, és — amint hallottuk — az egész­ségügyi miniszter hozzájárult. Javasolom, hogy az Országgyűlés is fogadja el. Ez esetben megvál­toznék kismértékben a törvényjavaslat indo­kolása is: Az 1—5. §-okhoz fűzött indokolás második bekezdése a kiosztott írás szerint úgy változik, hogy meghatározza az egészségügy körébe tar­tozó feladatokat stb. A 85. §. pedig: A javaslat meghatározza az egészségügy szerveit, és így tovább. A módosító javaslatokat Gajdócsi István, Gonda György és Mátay Pál képviselőtársaink tették. De szocialista igényű ez a törvényjavaslat azért is, mert áthatja a szocialista erkölcs szel­leme. És van bátorsága ennek, az építés korsza­kában még nem teljesen általános, talán min­denki tudatában ott fészkelő, de még nem min­denki által gyakorolt magasrendű erkölcsiség­nek a követelményei szerint szövegezni például a tizedik rész II. fejezetét, különösen a 74. és 75. szakaszt. Ezt a két szakaszt nagyon élesen vitatták meg mindkét parlamenti bizottságban, mint ahogy meg fogják vitatni az egész országban. Sokan úgy vélték, hogy meg kell szigorítani a 75. §. (2) bekezdését. Volt felszólaló, aki tágra nyíló kiskapunak nevezte. A végén azért állt el mindenki a szöveg szigorításától, mert nem a szövegezés, hanem a gyakorlat, az élet, a pél­damutatás a döntő. Engedjék meg, hogy erre még visszatérjek. A törvényjavaslat magyarul szól hozzánk. Szép, világos, magyar szövege van, mindenki megérti. Hogy csekélységekben se legyen félre­értés, a szociális és egészségügyi bizottság még három szövegmódosítás elfogadását javasolja: A 8. §. (1) bekezdését a talaj, a víz, a leve­gő szennyezésével kapcsolatban, a 29. szakasz előtti alcímet úgy, hogy az a nők és az anyák védelme legyen, és a 30. szakasz elé azt az al­címet javasolják beiktatni, hogy gyermek- és ifjúságvédelem. A javasolt módosításokra tekintettel a tör­vényjavaslat indokolása, a 8. §-hoz fűzött indok­lás első bekezdése kismértékben módosul. A mó­dosító javaslatokat Noszkay Aurél és Szép Zol­tán képviselőtársaink tették. Nem foglalkozik az egészségügyi törvény az éves, ötéves és távlati fejlesztési tervekkel — amint azt a miniszter elvtárs imént mondotta —, de foglalkozik ezzel visszatérő ciklusokban az Országgyűlés. Az egészségügyi fejlesztések sorába nem­csak új, modern intézmények létesítése, régi pa­tinás kórházak korszerűsítése, új vizsgáló és gyógyító eszközök beszerzése tartozik. Mindez nagyon fontos és szükséges dolog, nem is szo­rul bizonygatásra. Nem kétséges, hogy álla­munk, azaz pártunk és kormányunk a jövőben is minden tőle telhetőt meg fog adni e létfon­tosságú célra. De mindezen felül lépést kell tartani a tu­dományok fejlődésével, meg kell maradnunk a haladás élvonalában, és ez ma nem csekélység, mert kiváló elmék kutató- és ellenőrző munká­ját, az aktuális információk beszerzését, és a gyors hasznosítás érdekében a gyakorló orvosok ezreinek szorgalmas és lelkes tudásvágyát igény­li, és csak így tehetünk eleget az új törvény pa­rancsának. A tudományok fejlődése egyelőre még a rá­fordítás költségeinek növelésével jár. Egyre bo­nyolultabb vizsgáló berendezések, egyre telje­sebb intenzív osztályok, életmentő felszerelések, és egyre drágábban előállítható gyógyszerkom­binációk jelennek meg, kerülnek használatba és kerülnek a köztudatba. Amiről ma még csak olvasunk, az holnap általános igénnyé válik, és ezt a folyamatot a mi országunkban senki sem tudja és nem is akarja lelassítani. Tisztelt Országgyűlés! Két nagyon lényeges tendencia vagy érdekes tényező fogja mégis las-

Next

/
Thumbnails
Contents