Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

621 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 622 nyei is, amelyeknek alkalmazása egyes kérdéseit törvényi szinten szükséges szabályozni. Az egészségügyi törvényjavaslat, amely a tisztelt Országgyűlés előtt fekszik, magában foglalja a Magyar Népköztársaság egészségpolitikájának alapelveit, egészségügyünk alapvető célkitűzéseit. Kimondja, hogy az egészségügy állami feladat, leszögezve azonban azt is, hogy egyben az egész társadalom ügye. A Minisztertanács ez év február havi rendeletével — amint ez a tisztelt Országgyűlés előtt ismeretes — gyakorlatilag az ország egész lakossága betegségi biztosításban, ingyenes orvosi ellátásban részesül. Ezt figyelembe véve és a tisztelt Országgyűlés által tegnap elfogadott módosított alkotmány 35. és 57. §-ával összhangban az egészségügyi törvény javaslatának 25. §-a, a törvény alapvetően új elemeként, az egészségügyi ellátáshoz való jogot állampolgári joggá nyilvánítja. Az egészségügyi ellátás igénybevételének joga, mint állampolgári jog, a maga teljességében az egészségügy és a társadalmi, gazdasági fejlődés további eredményei alapján valósul majd meg. A jogosultság egyelőre úgy és azokra a szolgáltatásokra áll fenn, amelyekre ma a betegségi biztosítás, a közgyógyellátás, illetve a kötelező betegségi biztosítás jogosít. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat rendelkezései előírják az egészségügy, az orvosok, az egészségügyi dolgozók kötelező feladatait, ezekben eljárásuknak törvényi szintű szabályait, meghatározott esetekben a hivatalos személyeket megillető jogi védelmet biztosít az orvosoknak. Ugyanakkor a kötelező ellátási feladatok végrehajtásában védik az állampolgárok személyiségét, jogbiztonságát. Kényszert csak a társadalom érdekében engedélyeznek. Ujak a javaslatnak azok az előírásai is, amelyek az eltartottak megbetegedése esetén az eltartók kötelességeit tartalmazzák. A rendelkezések meghatározzák azokat a kötelességeket is, amelyek elsősegély szüksége vagy más szükséges esetben azoktól, akik a veszélyeztetettek környezetében tartózkodnak, elvárhatók. Ezekben a rendelkezésekben is társadalmunk humanizmusa, az emberiesség elvárható és tiszteletre méltó egyéni kötelezettségei tükröződnek. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Járóbeteg-ellátásunk egésze, a fekvőbeteg-gyógyintézeteknek pedig közel háromnegyed része a tanácsok fenntartásában és közvetlen irányításában működik. A tanácsok fennállásuk óta sokat tettek, jelentős eredményeket értek el a lakosság egészségügyi ellátásának fejlesztésében. Hadd utaljak egyetlen példaként csak azokra az erőfeszítésekre és ezeknek az erőfeszítéseknek szép és hasznos eredményeire, amelyeket a községi tanácsok a falvak körzeti orvosi ellátása kialakításában elértek. Az új tanácstörvény tovább növelte, az egészségügy terén is, a tanácsok önállóságát, feladataikat és felelősségüket. A gyógyításnak és a korszerű orvostudománynak mindazt a feltételét, ami adott esetben vagy esetekben feltétlenül szükséges, minden egyes tanács külön-külön a maga hatáskörében nem biztosíthatja, és ez nem is lehetséges. Az egészségügyi ellátás, a gyógyítás összetett vagy különleges felkészültséget igénylő feladatait a tanácsi és a központi intézmények rendszere egészének kell megoldania. Ehhez azonban az szükséges, hogy szaktevékenységük öszszerendezett legyen, egymással hatékonyan együttműködj ének. A törvényjavaslat, valamint a végrehajtását szolgáló minisztertanácsi rendelet ezekből kiindulva biztosítja az egészségügy egységének garanciáit, szabályozza ágazati irányítását, az egészségügy és intézményei egységes fejlesztésének, működésének és működtetésüknek bizto-* sítékait. Tisztelt Országgyűlés ! Egészségügyünk egyik vezető elve és feladata a megelőzés. A törvényjavaslat egyes szakaszai általában, és ha szükséges, részleteiben is, szabályozzák mind a közegészségügyben és járványügyben, mind a gyógyító megelőző ellátásban a megelőzés teendőit és követelményeit. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet a megelőzésnek egyik fontos feladataként, a javaslat külön is kiemeli. Társadalmi, egészségpolitikai és szakmai követelmények egyaránt indokolják ezt. A nők egészségét, már csak élettani sajátosságaik miatt is — fokozottabb gondossággal kell védeni. A terheseket, a magzatot, az újszülöttet és a kisdedeket inkább veszélyeztetik a betegségek és a környezeti ártalmak, mint az egészséges felnőtt lakosságcsoportokat. Védelmük, egészségük a felnövekedő nemzedék egészségének egyik záloga. Ezért részesítünk — tisztelt Országgyűlés — minden terhest rendszeres gondozásban. Külön figyelemmel vagyunk a veszélyeztetett terhességre. Gyakorlatilag minden szülést intézetben vezetnek le. Az újszülötteket és a kisdedeket otthonukban általában szakorvosok, szakképzett, lelkiismeretes védőnők gondozzák. Kereken 40 ezer állandó bölcsődei férőhelyünk van, a gyermek szakorvosi körzetek száma ma már jóval meghaladja a 600-at. Az életkörülmények és az életszínvonal változása és a gondos egészségügyi ellátás eredményeként 1938-hoz viszonyítva a szüléssel összefüggő anyai halálozás egyhetedére, az ezer élveszülöttre számított csecsemőhalálozás pedig 131-ről 36-ra csökkent le. A szükséges cselekvésben fékezne azonban bennünket, ha az eredmények mellől figyelmünk látóterén kívül kerülnének a még meglevő gondok és nehézségek. A bölcsődék az elhelyezési kérések egy részének ma még nem tudnak eleget tenni. A fiatalok testmagasságban és testsúlyban jóval meghaladják ugyan szüleik gyermekkori fejlettségét, sok azonban a kívánnivaló még testedzésükben és sportolásukban. A mainál többet kell tennünk annak érdekében is, hogy valóban egészséges életmódra neveljük őket. Magas a művi vetélések száma. Az élveszületetteknek kereken 10 százaléka koraszülött, az egyéves korukig elhalt kisdedek kereken kétharmada közülük, a koraszülöttek közül, kerül ki. A művi vetélés, különösképpen ismételt terhességmegszakítás veszélyezteti a nők egészsé27»