Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

543 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 544 pénz. Mégis meggondolatlanságnak tűnik, ha a hanglemezgyártás 10 éves eredményei 2—3 év alatt elvesznek. Tisztelt Országgyűlés! A kultúra sokba ke­rül. A kulturális terület emberei sokat kilincsel­nek pénzért. Meg is értjük, ha nem telik minden­re. Azt azonban mégsem várhatja senki, és nyil­ván Önök sem várják, hogy zeneművészetünk tartsa el a kohó- és gépipart. (Élénk derültség és taps.) Büszkék lennénk rá, ha menne. Ha tehát van olyan kulturális vállalat, amely nem a költségvetésből él, hanem saját ere­jéből, legalább annak a pénzét ne gazdálkodjak el más célokra. A fenti tények alapján kérdezem tehát a kohó- és gépipari miniszter elvtársat, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a VSZM meggon­dolatlan fejlesztési politikája ne tegye tönkre azt a magyar hanglemezgyártást, amelynek kétség­bevonhatatlan érdemei vannak Liszt, Bartók, Ko­dály és a mai magyar zene itthoni és külföldi terjesztésében, népszerűsítésében. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Horgos Gyu­la elvtárs, kohó- és gépipari miniszter válaszol. DR. HORGOS GYULA: Tisztelt Országgyű­lés! A tárca részéről megkezdett vizsgálat meg­állapította, hogy a sztereo nagylemezgyártás, amihez a művészlemezek is tartoznak, az 1968. évi 143 ezer darabról 197l-re egymillió-negyven­ezer darabra emelkedett. Ez a fejlődés, tehát a 900 000 darabos fejlődés elsősorban a könnyű­zenei lemezgyártás területén ment végbe. A vizsgálat megállapította azt is, hogy 1971­ben 115 komoly zenei művet rendeltek a válla­lattól, 163 000 hanglemeznyi nagyságrendben, amiből a vállalat 103 000 darabot fog teljesíteni. A lemaradás tehát 60 000 darab. Mielőtt e hiányosság okait és a megszünte­tésére vonatkozó intézkedéseket ismertetném, szeretnék néhány rövid információt adni szá­mokban, s az adatokat pontosítani. Az interpelláció szerint — ami nagy tapsot váltott ki — senki sem várhatja, hogy zenemű­vészetünk tartsa el a kohó- és gépipart. Erre nincs is szükség. Ugyanis két számot fogok csak említeni. A kohó- és gépipar vállalatai 1970-ben tisztán nyereségadó címén, tehát levonva a do­tációkat és a szubvenciókat, 14 milliárd forin­tot fizetett be a költségvetésbe. A Villamosszi­getelő és Műanyaggyár két év alatt 103 millió forint fejlesztési alapot képzett a nyereségből, amiből felméréseink szerint a hanglemezgyár­tásból körülbelül 5 millió adódott. Az említett számok nagyságrendjéből is érzékelhető, hogy az idézett megállapítás pontatlan információkon alapult. Petrovics elvtárs megállapította interpellá­ciójában, hogy az elmúlt két év alatt a Villamos­szigetelő és Műanyaggyárban a présüzem mű­szaki leromlása válságba sodorta a magyar hang­lemezkiadást. A vizsgálat megállapította, hogy a vállalat 4 millió forintot használt fel a hangle­mezgyártás fejlesztésére az elmúlt két évben. A fejlesztésre fordított összegekből korszerű gépe­ket, technológiai berendezéseket vásárolt, továb­bá felújítással és egyéb intézkedésekkel bővítette a szűk keresztmetszetű kapacitásokat. így az utolsó 4 évben — ahogy az előbb idéztem — a sztereolemezek gyártása az előbbiekben említett számok szerint körülbelül nyolcszorosára emel­kedett. A fejlesztések következtében a vállalat mik­robarázdás sokszorosító üzemében a présgépek 36 százaléka két és fél éves, tehát korszerű be­rendezés. A gépek élettartamából láthatóan nem következett be olyan mértékű leromlás, ami vál­ságba sodorta volna a magyar hanglemezkiadá­sunkat. A hanglemezgyártás területén — tehát ez a 60 000 darabos lemaradás — tapasztalt hiá­nyosságok vizsgálataink szerint alapvetően két okra vezethetők vissza. Egyik ok kétségtelenül az, hogy az eddigi fejlesztéseket is tovább kell gyorsítani, és a vállalatnak évről évre erre a te­rületre nagyobb összegeket kell fordítani. A má­sik alapvető ok azonban a termelési kooperáció hiányosságaira vezethető vissza. A hanglemez­gyártás ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium vállalatainak szoros együtt­működését igényli. E téren van az alapvető ja­vítanivaló. A hiányosságok felszámolása érdekében a következőkre utasítottam a Villamosszigetelő és Műanyaggyár igazgatóját: a komoly zenei művek gyártásában mutatkozó lemaradást 1972 első felében fel kell számolnia, s a jövőben na­gyobb gondot kell fordítani ezen művek gyártá­sára, még a könnyűzenei műfajok hátrányára is. Készítsen tervet a hanglemezgvártás gyorsabb ütemű fejlesztésére, tegyen intézkedéseket az ér­dekelt kooperáló vállalatok bevonásával a koo­peráció, illetve az együttműködési folyamat szűkítésére, hatékonyabbá tételére. És végül, a hanglemezgvártást — tehát a felvételtől egészen a gyártás befejezéséig — a negyedik ötéves terv­időszakban a gyártás kívánt fejlődésének biz­tosítása mellett adja át a Hanglemezgyártó Vál­lalatnak. Kérem Petrovics elvtársat és a tisztelt Or­szágffvűlést, hogv válaszomat az interpellációra fogadja el. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Petrovics Emil képviselő­társamat, hogy a miniszter elvtárs válaszával egyetért-e? PETROVICS EMIL: Igen, elfogadom a mi­niszter elvtárs válaszát. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyű­lést, hogy a kohó- és gépipari miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? (Igen.) Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartóz­kodott-e valaki a szavazástól? Egy tartózkodás van. Megállapítom, hogy a miniszter elvtárs vá­laszát az interpelláló képviselő elvtárs és az Or­szággyűlés — egy tartózkodással — tudomásul vette. Következik Fegyveres István képviselő elv­társunk interpellációja Vas megyében a tele­vízió és a rádió vételi viszonyainak megjavítása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszter­hez. Fegyveres István képviselőtársunkat illeti a szó.

Next

/
Thumbnails
Contents