Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
533 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 534 lenül szükséges lenne. Ha a jelenleg is tartó tehéniétszam-csókkenést gazdasági ösztönzőkön keresztül nem lehet — hozzá ken tennem azt is, hogy sürgősen — megoldani, akkor ismételten adminisztratív eszközoKhöz — a tehénkivágás korlátozásához kell nyúlni. Ez az intézkedés lényegében már 1971. október 1-ével a megyei operatív bizottságok életrehívásával megkezdődött. A bizottságoknak tudvalevőleg az a feladata, hogy a MÉM által megállapított nőivarú kivágási kerettel úgy gazdálkodjanak, hogy azáltal a tenyésztés politikai célkitűzések — az állomány csökkenésének megakadályozása, az állomány minőségének javítása és a fajlagos termelési mutatók növelése — megvalósuljanak. A tenyésztéspolitikai célkitűzés helyes ugyan, de annak végrehajtása negatív következményekkel is jár. A MÉM ugyanis — helyesen — arra ösztönzi az üzemeket, hogy ne üszőket hizlaljanak, hanem éppen a tehénállomány fejlesztése, valamint a nagyobb borjúszaporulat nyerése érdekében minél nagyobb számban ellessék le azokat. A minél több üsző leelletésére való törekvés érvényesítése érdekében azonban szükség lenne a legjobbak továbbtartása mellett a leellett nagyobb létszámú üszőállomány nagyobb mértékű selejtezésére is. Ezt a folyamatot az adminisztratív beavatkozás akadályozza, amelynek érthető következménye többek között a vágómarha-termelés erőteljes csökkenése lesz. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy ez az eljárás nagyon sok kárt okoz. Egyrészt azáltal, hogy elkerülhetetlenné válik sok nem termelő egyed tartása, másrészt pedig azért, mert főleg a háztáji gazdaságokban az ilyen adminisztratív intézkedések feloldását mindig a tehénállomány nagymértékű csökkenése szokta követni. Egyébként is az ilyen adminisztratív intézkedések nem férnek össze gazdasági mechanizmusunkkal. Tehénlétszámunk szinten tartásának, illetve emelésének fontosságát az a körülmény is nagymértékben indokolja, hogy szarvasmarha-sűrűségünk rendkívül alacsony. 100 hektár mezőgazdaságilag művelt területre Dániában 115, az NSZK-ban 102, az NDK-ban 82, Csehszlovákiában 59, hazánkban pedig mindöszsze 28 szarvasmarha jut. Ez a körülmény többek között önmagában is indokolja, miért van időszakonként tejhiányunk, illetve, miért szorulunk tejtermék-importra. Egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen lehetőségeink nyílnának meg a tehénlétszám növelését követő nagyobb hízómarha-export kiaknázásából. Az ötéves terv idevonatkozó számadatait figyelembe véve nvomon követhető a tehénállományunk folyamatos áthelyeződése a háztájiból a nagyüzemekbe, a háztáji szarvasmarhatartás fokozatos csökkenésével. Ezzel viszont a háztájiban levő épület vagyon marad sokszor kihasználatlanul. Ezt az átrendeződést az ország előbbutóbb egész állományára kiterjedően egy nálunk gazdagabb állam sem bírná el megrázkódtatás nélkül. Nagvon szükséges lenne az üresen maradt háztáji énületekkel is foglalkozni úgy, mint a nemzeti énületvagvon egv részével, amelynek tervszerű betelenítésére is ösztönözni kell. Bár a háztáii gazdaságokban nehezen valósítható meg a korszerű szarvasmarhatartás — éppen ezért a háztájiban a tehéntartás csökkenését legfeljebb csak mérsékelni van kilátásunk —, mégsem lehet azt állítani, hogy ne lehetne ezekben az esetekben egészen jó állapotban levő istállókban, korszerűségükben a nagyüzemekkel vetélkedő baromfi- vagy sertéstartást megoldani. Eddig is történtek ilyen irányú intézkedések, úgy vélem azonban, hogy ezeket a törekvéseket szükséges volna még tovább fokozni és elősegíteni. Ügy vélem, még egy kérdésről kell említést tennem, amely szorosan hozzátartozik a szarvasmarhatartás kérdéseinek tárgyalásához. Vannak üzemeink, mezőgazdasági szakembereink, akik a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségével kapcsolatos, szerteágazó problémakört — nem tudni, milyen okból — arra vezetik vissza, hogy szarvasmarha-állományunkat le kellene cserélni. Ezek behoznak egy-egy fajtából álló tenyészcsoportot, ezeknek jó, vagy kevésbé jó eredményeit propagálják, ezzel foglalkoznak, de nem törődnek azokkal az alapvető problémákkal, amelyekkel üzemeink zöme küszködik, s amelyekre hozzászólásomban magam is utalni próbáltam. Félreértés ne essék, nyilvánvaló, hogy szüKséges a holnaputáni fejlesztés kérdéseivel is ma már íogiaiKoznunK. Minden olyan irányú kutatásra és műszaki fejlesztésre szükség van, amely a szarvasmarha-tenyesztesúnK előrelépését segíti. Ugy vélem azonoan, egyértelműen állast Kell i'ogiaim azzal az állásponttal szemDen, amexy csaK ilyen utakat kíván járni, elvonva ezzel a figyelmet, az anyagi íorrásoKat és szellemi energiát napjamic iegegetöob megoldandó kérdéseiről. A lajtaKérdes és a fajtacsere kérdése nem napjaink kérdése akkor, amikor nagyon távol áliunK még attól, hogy jelenlegi szarvasmarhaállományunk genetiJsai képessegét valamennyire is kihasználjuk. A fajtakéraésben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium áiiásíogialása egyértelmű, világos és helyes. Ha van valahol elfogadható alapja az adminisztratív intézkedéseknek, akkor ezt elsősorban a fajtapolitika betartatásáról lehet elmondani. Az elmondott néhány gondolat talán igazolta, hogy szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése népgazdasági érdekünk. Kérem ezért a kormányt és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, hogy a kérdést fontosságának megfelelő hangsúllyal tárgyalja meg mielőbb, és segítse, annál is inkább, mert a helyzet rendkívül súlyos, halasztást nem tűr, és sürgős intézkedést igényel. Az előbbiek elmondása után szükséges azt is megemlíteni, hogy a felvetett kérdések megnyugtató rendezése több milliós, esetleg milliárdos nagyságú igényt jelentene. Ezzel pedig nehezen hozható arányba népgazdaságunk teherbíróképessége. Habár — véleményem szerint — a kérdés annyira sürgős, hogy halasztást nem tűr, mégis számolni kell azzal, hogy népgazdaságunk a rendezéshez szükséges erőforrásokat nem tudja biztosítani. Ez esetben is úgy vélem, szükséges lenne a kérdést kormányszinten megtárgyalni és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programját, ha nem is 1972, de legalább 1973-ra meghirdetni. Maga ez a körülmény is segítséget adhatna abban, hogy szarvasmarha-tenyésztésünk nehéz helyzete a 'végleges rendezésig ne romoljon helyrehozhatatlanul nagy mértékben. 23 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ