Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

45 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 46 A hatékonyság javulására alapozva a negyedik ötéves terv és a 15 éves távlati tervkoncepció a nemzeti jövedelem egyenletes és állandó növekedését irányozza elő. A tervezett növekedés 85—90 százalékának a munka termelékenysége emelkedéséből kell származnia. A feladat nem kicsi, de nem meríti ki a népgazdaság valamenynyi tartalékát. Ezt bizonyítja, hogy a múlt évben már az ipari termelés növekedésének 90 százalékát, az év eddig eltelt időszakában 100 százalékát a termelékenység növekedése fedezte. Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi másfél év eredménye még csak kisebb részben átgondolt kormányzati intézkedések, vagy okosabb vállalati műszaki-szervezési tevékenység következménye. Sokkal nagyobb szerepet játszott ebben a kényszer, egyszerűen az a körülmény, hogy munkaerő tartalékaink kimerültek. Látjuk, hogy addig, míg népgazdasági szinten munkaerőhiány tapasztalható, ugyanakkor az üzemekben — főként a szervezés nem kielégítő színvonala miatt — kihasználatlan munkaerő-tartalékokat találunk. A jelenség megszüntetésére megfelelő intézkedéseket kell tennünk. A műszaki fejlesztésben még nem sikerült döntő fordulatot elérnünk. Korunk a tudomány és technika forradalmi, ugrásszerű fejlődésének, a termelés és a tudomány vívmányai gyors ütemű egyesülésének korszaka. Ezért kormányunk a már korábban elhatározott irányvonalának megfelelően további hathatós intézkedéseket tervez a magyar tudományos élet továbbfejlesztésére. Elképzeléseinket tartalmazza egyrészt a negyedik ötéves terv, másrészt a kidolgozás alatt álló 15 évre szóló távlati tudományos kutatási terv. Az utóbbit a távlati népgazdasági terv benyújtásával összhangban terjesztik a kormány elé. Lényegesnek tartjuk, hogy a termelés és a tudomány összhangja minél előbb kialakuljon, erőinket a népgazdaság fejlődése szempontjából legnagyobb horderejű tudományos kutatásokra összpontosítsuk. Arra kell törekednünk, hogy a jelenleginél összpontosítottabb hazai kutatások mellett a korszerű ismereteket külföldről minél előbb megszerezzük, elterjesszük és alkalmazzuk. Erre a külföldi tapasztalatcserék, tudományos szimpóziumok, licenc-vásárlások útján minden lehetőségünk megvan. Fontos feladat a szakképzés színvonalának növelése, a korszerű technika elsajátításától a szervezési munkáig. Mindez hozzájárulhat a gépesítettség ésszerű fokozásához, az anyagmozgatás, a szállítás, a karbantartás és a javítási tevékenység színvonalának emeléséhez. Ily módon meggyorsíthatjuk az automatizálás fejlesztését is. A termelékenység növelésében jelentős szerepet tölt be a munkaszervezés. A gazdasági folyamatok szervezettsége nagyrészt alacsonyabb, mint ami ma már megkívánható. A korszerű technológia hatékonysága csak úgy érvényesíthető, ha a szilárd munkafegyelemmel, magasabb színvonalú munkaszervezettséggel társul. A gazdasági szervezettség szintjét összhangba kell hoznunk a termelőerők fejlettségi színvonalával. Az elmondottakból — gondolom — világos, hogy a termelékenység emelésének problémáját nem a gazdasági összefüggésekből kiszakítva, hanem mint a gazdaságosság, a hatékonyság fontos elemét kívánjuk a figyelem középpontjába állítani. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Változatlanul célunk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével összhangban fejlődjön a nép életszínvonala. Negyedik ötéves tervünk a reáljövedelmek 25—27 százalékos növekedését irányozza elő. A munka szerinti jövedelmeket a jelenleginél jobban akarjuk differenciálni, a családi jövedelmek közötti jelentős különbségeket pedig csökkentjük. A dolgozó jövedelme ugyanis attól függ, hogy a család összjövedelme hány családtag között kerül felosztásra. Növelni fogjuk a társadalmi juttatásokat. Ezzel elsősorban az alacsony jövedelmű családok életszínvonalát javítjuk. Az állam fokozottabban részt vállal a gyermekek és a munkaképtelen öregek eltartásából. A munkában a nagyobb termelékenységre ösztönző bérek pedig a jól dolgozók keresetét emelik. Az életkörülményeket fokozatosan javítva, az egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek során kialakult indokolatlan különbségeket sorra-rendre az ország anyagi erejéhez mérten igyekszünk megoldani. Ezt tettük most, amikor június 1-vel több mint másfél milliárd forint éves kihatással központi béremelést hajtottunk végre. A jövedelmeket nagymértékben befolyásolja az árszínvonal alakulása. Árrendszerünkkel szemben azt a követelményt támasztottuk, hogy segítse a hatékony gazdálkodást, ösztönözze a műszaki fejlesztést, mozdítsa elő a gazdaságos termelési szerkezet kialakítását. Teremtsen érdekeltséget a szocialista nemzetközi együttműködés fejlesztésében, nem utolsósorban pedig működjék közre a kereslethez jobban igazodó termelés szervezésében, a gazdasági egyensúly megszilárdításában. A jelenlegi árrendszer a korábbinál jobban orientál a gazdasági döntésekben. Az árak mindinkább a termelési ráfordítások, a piaci értékítélet, valamint a politikai preferenciák együttes hatására alakulnak. A vállalatoknak — bizonyos korlátok között — lehetővé tettük, hogy az egymás közötti szerződéses kapcsolatokban állapítsák meg a termékek árait, indokolt esetben azt meg is változtassák. Számos közszükségleti cikk és népgazdasági szempontok alapján kiemelt termék árát a stabilitás biztosítása érdekében a kormány állapítja meg. A vállalatok nagyobb önállósága lehetővé tette azt is, hogy a jövedelmezőségüket figyelembe véve, termékeik gyártását fokozzák vagy korlátozzák, javítsanak, változtassanak a minőségen, a forgalmazás feltételein. Helyenként — visszaélve az adott lehetőséggel — a jövedelmezőség javítása érdekében tisztességtelen eszközökhöz is folyamodtak és egyes esetekben, megszegve a minőségi előírásokat, illetéktelen jövedelemhez jutottak. A kormánynak az a véleménye, hogy a negatív jelenségek nem adnak okot arra, hogy árpolitikánkat megváltoztassuk, az üzemek mozgási szabadságát jelentős mértékben korlátozzuk. Arra azonban minden okunk megvan és fokozott mértékben kötelességünknek tartjuk, hogy az ellenőrzést, ha szükséges, a felelősségrevonást erő-