Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

509 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 510 és az alumínium 10 százalékkal, a műanyag-alapanyagok átlag 14 százalékkal drágulnak. Nagyobb mérvű áremelést hajtunk végre az ötvöző anyagoknál. Az építőanyagok körében legnagyobb súlyú a tégla és a cserép termelői árának mintegy 32 százalékos emelése. Ezzel összefüggésben kell emelni az egyéb falazó- és tetőfedő anyagok árát is. A cukorrépa és a dohány felvásárlási alapárát 20 százalékkal emeljük. További 10, illetőleg 5 százalék felárat kap az, aki több éves szerződésben vállalja a termőterület növelését. Az állattenyésztést előmozdító intézkedések vizsgálata még folyik. A termelői árintézkedéseket a nemzetközi értékviszonyok is indokolják. Nem a gazdaságtalan termelést támogatjuk, hiszen a világpiaci álakhoz képest még a felemelt öntvény-, alumínium- és építőanyagárak is alacsonyak. Vagyis a termelői árintézkedések a mainál hatékonyabb termelési struktúrában teremtenek érdekeltséget. Ezért is szükségesek és halaszthatatlanok. A termelői hatósági árintézkedések 1972. január 1-én lépnek hatályba. Ezek az áremelések csak korlátozott körben gyakorolnak hatást a fogyasztói árakra. A cukorrépa és a dohány felvásárlási árának emelése nem érinti a cukor és a trafikáruk fogyasztói árát. Az öntvény-, a réz-, az alumínium- és a műanyag-alapanyagok termelői árának emelése is a legtöbb esetben végrehajtható a fogyasztói árak változtatása nélkül, mert a fogyasztói árakban a forgalmi adó fedezi a termelési költségtöbbletet. Ez persze, azt jelenti, hogy a költségvetés lemond a bevételekről. A forgalmiadó-mentes cikkek fogyasztói árát azonban a termelési költségnövekedéssel összhangban emelnünk kell. Ezért drágul például a kerékpár, néhány alumínium edény vagy a garzontűzhely. A gyermekcikkek, mint például a gyermekfürdőkád, a gvermeksportkocsi fogyasztói árát a költségvetés eddig is támogatta. Ezt fenntartjuk, ezek árai nem változnak. Más a helyzet az építőanyagoknál. A költségvetés a múltban is támogatta és a jövőben is támogatni fogja a szövetkezeti és társasház-építkezést. Ezeknél és a családiház-építkezéseknél hosszú lejáratú kedvezményes hitelek is segítik a családok lakásépítését. A dolgozók lakásgondjai megoldásához az állami intézmények és vállalatok is egyre jelentősebb segítséget nyújtanak. De a költségvetés nincs abban a helyzetben, hogy mindezeken kívül még az építőanyagárakon keresztül is burkolt állami támogatást nyújthasson az építtetőknek. Ezért kell az építőanyag-fogvasztói árakat az új termelői árakkal összhangban felemelni. Ennek legjelentősebb tétele a tégla és a cserép árának átlag 32 százalékos emelése. Emelkedik a tetőfedő-pala, a vasbetontermékek, egyes parkettaféleségek, valamint a cementöntésű falazóblokk fogyasztói ára. Nem változik azonban a cement fogvasztói ára. A termelés növekedése és a iobb gyártásszervezés teszi ugyanakkor lehetővé, hogy leszállítjuk a szappan, a szintetikus mosószer, és néhány háztartási tisztítószer árát. Számolunk az írószerek és a műbőr-ruházati termékek árcsökkenésével is. Viszont drágul a sör, néhány import szeszes ital, valamint a személyautó-gumiabroncs. A mosószappan árát 25 százalékkal, a pipereszappan árát 23 százalékkal, a szintetikus mosóporok árát átlag 18 százalékkal csökkentjük. A mosó- és tisztítószerek ára általánosságban is csökken, kivéve néhány terméket, mint például a fémtisztítószereket, a kenőszappant. A termelés bővülésének feltételei adottak, és biztosítani tudjuk a jobb ellátást, noha a nagyobb termelés néhány alapanyag importjának növelését teszi szükségessé. A sör árának emelését elsősorban az indokolja, hogy a keresletet, a bővülő termelés és a növekvő behozatal mellett sem tudjuk teljesen kielégíteni. Jelenleg az egy főre eső évi borfogyasztás 30—35 liter körül alakul, ami nagyjából megfelel a felszabadulás előtti fogyasztásnak, de az egy főre eső évi sörfogyasztás a háború előtti kevesebb mint 4 literről 60 literre, vagyis a borfogyasztás duplájára emelkedett. Az italfogyasztás szerkezete ily módon teljesen elszakadt termelési adottságainktól. A jelenlegi sörárral még az üdítő italok sem képesek versengeni. Ezt a folyamatot kívánjuk a sör fogyasztói árának 20 százalékos emelésével befolyásolni. A hatósági termelői árintézkedésekkel öszszefüggő fogyasztói árintézkedések 1972. január 3-án lépnek hatályba. A sör és egyes import szeszes italok árváltoztatására 1972. február 1-vel kerül sor. A hatósági árintézkedések nyomán a fogyasztói árszínvonal 1972-ben egy százalékkal emelkedik. Az árszínvonal további 0,3 százalékkal emelkedik azért, mert a lakbérkülönbözet felét az 1972. évi árstatisztikában számoljuk el, hiszen az új lakbéreket július 1-én vezettük be. A piaci árváltozások hatásaként az eddigieknek megfelelően 1,5—1,7 százalékos árszintemelkedés következik be. E három tényező együttesen magyarázza, hogy 1972-ben a fogyasztói árszínvonal legfeljebb háromszázalékos emelkedését tervezzük. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi árpolitikai intézkedések megfelelnek árpolitikánk általános elveinek, amelyek a gazdasági hatékonyság és az árstabilitás egyeztetésén alapulnak. Arra törekszünk, hogy e két követelménynek az árhatósági és vállalati árképzés megosztott hatáskörében tegyünk eleget. A gazdasági hatékonyság azt a követelményt támasztja, hogy az árak igazodjanak a kereslet—kínálat egyensúlyi feltételeihez, és a külkereskedelmi árak változásaihoz. Az árstabilitás lényege nem a 100 százalékig fix és merev ár, hanem az inflációval szembeni állásfoglalás. E két követelmény egyeztetését ezután is rugalmas ármechanizmusban kívánjuk megoldani, ahol egymás mellett léteznek rögzített, maximált, korlátok között mozgó és szabadon meghatározható árak. A.szabadáras szférában a magatartásbeli szabályok betartásának megkövetelésével hatunk a vállalati árpolitikára. Az alkalmazott ármechanizmus eddig sem volt, és ezután sem lesz problémamentes. Mindenekelőtt hatékony árellenőrzést tételez fel. 1971-ben az árhatóságok és a társadalmi szerve-