Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
501 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 502 nultunk — eredménye a végszereidében derül ki s a vállalat nem tehet róla, de a végszereidében mégis kiderül, hogy a termelés nem is olyan gazdaságos. Vagy például a sertésprogramnál, amely igen pozitív a mezőgazdaság és a kormány kiemelt programjaként. Két évvel ezelőtt argentin fagyasztott húst importáltunk és rá akarták beszélni a magyar népet, hogy csirkehúst egyen, mert abból van több. Ma értékesítési problémáink vannak és a feldolgozó kapacitás hiánya miatt vannak gondjaink és problémáink. A zöldségtermesztés területén a konzervgyárak kapacitásának kihasználatlansága a probléma, és itt is elmondták a felszólaló képviselőtársak, hogy egyre csökken a zöldségtermesztés hozama, bár ez évben azért, mert kihasználták a gépi kapacitásokat, az lett az eredmény, hogy a piacon kevesebb termék volt zöldségfélékből és az árak is ezért voltak magasabbak ebben az évben. Ha már az áraknál tartok, engedjék meg elmondanom, hogy azért soha ilyen olcsó primőrárak' nem voltak, mint ebben az évben, de soha ilyen magas dömpingárak sem voltak, mint amilyenek ebben az esztendőben voltak. Jó és rossz itt egyenrangú fogalom, attól függően, mikor, ki és mennyit vásárol, mert azt hiszem, egyetlen háztartás sem engedi meg magának azt, hogy primőrből készítsen a család számára a háziasszony vacsorára kolbászos lecsót. De azért igen pozitív az, hogy az országos szervek vezetői látják ezeket a problémákat, és meghozzák a megfelelő intézkedéseket a problémák felszámolására. E témát azért vetettem fel, hogy ha tandíjat fizettünk, akkor gondoljunk a jövőben arra, hogy ne kelljen ismét tandíjakat fizetni. A könnyűipari miniszter elvtársnő egy felemlítendő témámra válaszolt, jobban mondva elmondta. Ez pedig az, hogy modern gépekkel és technológiával felszerelt üzemekben nem lehet ugyanazzal az üzem- és munkaszervezéssel dolgozni. Az a jó itt, hogy a miniszter is így látja és a lent dolgozó emberek is. így látják, és én ezt csak meg tudom erősíteni. A társadalmi munkamegosztásnak azon a fokán, ahol ma vagyunk, már nagyfokú társadalmi fegyelemre van szükség. A kooperációs szerződésekben foglalt szállítási idők és ütemezések megtartása, a fizetési kötelezettség megtartása mind olyan fontos kérdés, amelynek elmulasztása sok bonyodalmat és problémát jelent egy-egy végtermék elkészítésében, vagy egyes vállalatok indokolatlanul nehéz gazdálkodási helyzetbe kerülhetnek ebből kifolyólag saját hibájukon kívül. A kinnlevőségekkel kapcsolatban Dabronaki elvtárs bizottsági ülésünkön vetette fel szenvedélyesen a kérdést. Nagy vállalalainknál ez a szám napi 100—120 millió forint kinnlevőséget jelent. Országosan nem tudom megmondani, de ha kiszámítják, biztosan rá fognak jönni, hogy milliárdos nagyságrendű dolgokról van szó. Egyre több országunkban a modern technikai berendezéssel felszerelt ipari és mezőgazdasági üzem, a modern technika pedig fegyelmezett munkát és fegyelmezettebb munkást igényel, mert a fegyelmezetlenség ma már nagy károkat tud okozni, hiszen nagy teljesítményű berendezések állnak meg. Saját üzemem példájával is tudnám ezeket a problémákat elmondani. És a mezőgazdaságban sem mindegy, hogy a kapa törik-e el, vagy a kombájnban törik el valamelyik alkatrész. A másik oldalon pedig ott van a még elavult gépsorokkal dolgozó üzemek nem is kis száma és a sok gonddal, bajjal küszködő termelőszövetkezeteink is, amelyek láncolatáról ós láncszemeiről Nyers elvtárs beszélt. Ezért ma igen fontosnak tartom a műszaki fejlesztés gyorsítását, az üzemszervezést, a szakmunkás-utánpótlás emelt szintű képzését, a munkafegyelem javítását. Engedjék meg, hogy mivel képviselőtársaim, akik a kohászatban dolgoznak, említették az alapszakmák utánpótlásának problémáját és gondját, tisztelettel kérjem a munkaügyi miniszter elvtársat, vizsgálják meg közösen, hogyan lehetne differenciált ösztöndíjrendszerrel az alapszakmákba irányítani a fiatalokat, mert azért meg kell mondanom, hogy nálunk Magyarországon 14 éves korában nem a gyerek dönt, hanem nagyon is érvényesül a szülői ráhatás, és ma az a fogalom, hogy fizetés és jövedelem nem egy és ugyanaz. Ezt tudják az emberek, így a divatos szakmák felé próbálják irányítani a gyerekeket. Képviselői munkánk során, a bizottsági üléseken és lent a területen közgazdászokkal beszélgetve az ember egyre több közgazdasági fogalmat ismer meg ezeknek az embereknek a jóvoltából és segítségével kissé mélyebb összefüggésekben, így értettem meg a forint egyenleghiány okát, amit a naturális gazdasági folyamatok tesznek forinthiánnyá. Ha már a közgazdaságtudományt említettem, e téren engedjenek meg egy kis kitérőt. Nagyon jó dolog, hogy ez a tudományág egyre inkább betölti szerepét és segíti munkájával a társadalom gyorsabb fejlődését. Általánossá vált, hogy életünk apróbb és nagyobb jelenségeit a gazdaságtudomány fogalmaival és szóhasználatával jellemezzük. Egyértelműen nem rossz divat ez, és lassan ez már össznépivé váló tudomány lesz. A közgazdasági alapfogalmak ismeretei segítenek, kérdőszavaikkal jó igazodási pontot nyújtanak a termeléshez, az értékesítéshez és mindezek köznapi megítéléséhez egyaránt. De van ennek a divatnak veszélye is, amiről sem a tudomány, sem pedig a gazdaságirányítás változása nem tehet. Ilyen veszély például, hogy ha a frissnek nem nevezhető zöldséget kifogásolja a vevő, akkor kiselőadást kap az ösztönzőről és a szabályozóról az eladó részéről. (Derültség.) Ha nincs tej, kenyér a nap bármely szakában az üzletekben, akkor felvilágosítást kap az érdekeltségi rendszerről. (Derültség) Azelőtt azt mondták az ilyen dolgokról röviden, hogy kifogyott vagy nincs. Most a rendeléspolitika és az árkérdés összefüggéseiről kapunk tájékoztatást. (Derültség) Ez még csak elmegy, de hasonló elmefuttatásokat hallunk a nyilatkozatokból és egyes sajtótájékoztatókból is. Nem akarom itt a cipőproblémát megemlítem, amit legutóbb hallottunk, és tény22 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ