Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

457 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 458 jövedelmezően termelni. Eddig is mindent elkö­vettünk, hogy a felszabadult gépeket megjavít­suk, s a termelés szolgálatába állítsuk. Azonban a régi, ma már korszerűtlen gépek előbb hibá­sodnak meg, mint a 25—30 évet ledolgozott bá­nyászok. Több bányásztársam joggal veti fel, hogy mi, nógrádi bányászok, versenyképesek le­hetünk-e? Erre azt lehetne mondani, hogy sajnos nem, mert a mi geológiai viszonyaink és a szén rossz minősége, a túl magas költségszint befo­lyásoló hatással van a versenyképességre. Tudjuk azt is, nem esik kifogástalanság alá a munkafegyelem, az üzemszervezés, a munka­helyszervezés, s a technológiai fegyelem betartá­sa sem. Ezeken nekünk helyben kell segíteni! Meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy javuljon a munkafegyelem, a szocialista brigádok munkája még eredményesebben bon­takozzon ki. A jelenlegi helyzetünket figyelem­be véve azt kérjük, hogy a Nehézipari Minisz­térium vizsgálja meg a nógrádi szénbányák visz­szafejlesztésével összefüggő problémákat. A visz­szafejlesztés jelenlegi üteme súlyos nehézsége­ket okoz. Szükséges lesz a gazdaságtalanul ter­melő üzemek visszafejlesztését felülvizsgálni, gazdasági és szociális szempontból is. Kérjük azért az illetékes kormányzati szer­veket, nyújtsanak segítséget a visszafejlesztés­sel összefüggő gondjaink rendezésében. Ügy gondolom, hogy ez a sajátos nógrádi gond, a dol­gozó emberekről való gondoskodás része, a X. kongresszuson hozott határozatok szellemében. Az 1972-es költségvetési törvényjavaslatot elfogadom, és a Képviselőtársaimnak is elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Vida Miklós képviselőtársunk következik szólásra. DR. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés is igyekszik eleget tenni a központi bizottság jövő évi gazdaságpolitikai feladatokra vonatkozó ha­tározatainak, ezen belül annak a követelmény­nek, hogy fokozódjék a gazdaságos termelés, nö­vekedjék a hatékonyság és szélesedjék a nem­zetközi együttműködés. Az ésszerű beruházások mellett a munka termelékenysége, hatékonysága tovább növekedjék, és hogy ezek a célok meg­felelően teljesíthetők legyenek, ezért a kutatás­fejlesztés kérdésével a jövőben alaposabban kell foglalkozni. Egyes területeken végzett vizsgálatok szerint az eredményes műszaki-kutatás egy forint be­fektetéssel 3—5 Ft nyereséget hozhat a válla­latnak, a kutatási eredmény termelésbe való be­vezetése és a gyártmány értékesítése során. In­dokolt tehát a kutatás-fejlesztéssel az elkövetke­ző években alaposan és eredményesen foglal­kozni. Az 1972. évi állami költségvetésben a tudo­mányos intézetek előirányzatai több mint 7 és fél százalékkal növekednek. Ez a viszonylag sze­rénynek tűnő szám is jelentős mennyiségi és mi­nőségi fejlődést rejt magában. Igaz, hogy önma­gában nem jelent gyors növekedést. Örvendetes viszont az, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított­kiadások országosan ennél lényegesen nagyob­bak. A számok önmagukban és növekedésükben azonban nem adhatnak megnyugtató választ, ezért azt is indokolt vizsgálni, hogy mennyit és eleget k öltünk-e hazánkban kutatás-fejlesztés­re, milyen a források és felhasználások összeté­tele, végezetül, hogy a ráfordítások felhaszná­lásának milyen a hatásfoka, és hogy a kormány­szintű feladatok végrehajtása érdekében ugyan­csak növekszenek-e a források. Kedves Képviselő elvtársak! A műszaki fej­lődés tágabb értelemben magában foglalja a tu­domány előrehaladásával bekövetkező változást, ezzel egyben elősegíti a gazdasági növekedést, a tőkén és a munkán kívül felölel minden olyan tényezőt, amely egy ország műszaki haladását elősegíti. A gazdasági haladás mértéke ugyanis csak részben magyarázható az eddig nálunk is túl­ságosan előtérbe helyezett beruházási munkará­fordításokkal. A haladás jelentős része a mun­katermelékenység és a tőkehatékonyság ered­ménye. A műszaki fejlesztést elősegítő politi­kánk figyelmét elsősorban az összhatékonyság tényezőire kell összpontosítani. Számadatokkal igazolható számos vizsgálat is bizonyította, hogy a műszaki fejlődés jelentős szerepet játszik az országok gazdasági növeke­désében. Azt, hogy a műszaki fejlődés különbö­ző összetevői milyen mértékben járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez, nem könnyű megha­tározni. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy szerepe egészében véve lényeges, az ipa­rilag fejlett országokban a növekedés fő ténye­zője. Egy országban a gazdasági növekedés üte­mének megtartása, illetve növelése, nagymérték­ben függ a beruházások és a munka összterme­lékenységének dinamikájától. A műszaki hala­dás előmozdítására irányuló politika- tehát a gazdasági fejlődés egyik legfőbb ösztönző esz­közének tekinthető. A nemzeti fejlesztési politika sikere viszont nagymértékben függ attól, hogyan állítják ösz­sze a hosszú távú műszaki fejlesztési terveket, milyen mértékben tudják azokban az illető or­szág sajátos adottságait érvényre juttatni, meny­nyiben biztosíthatók a tervek végrehajtásához szükséges erőforrások: a hazai kutatási-fejlesz­tési bázis mellett mennyiben támaszkodhatnak és veszik igénybe a nemzetközi munkamegosztásból adódó lehetőségeket. Mindezeket figyelembe véve hozta meg még 1969-ben határozatát a Központi Bizottság a tu­dománypolitikai irányelvekről, amely kimondja, hogy, idézem: „... olyan típusú, 1970—1985-ig érvényes országos távlati kutatási tervet kell ki­dolgozni, amely tartalmazza a Kormány legalap­vetőbb, hosszabb távra szóló tudománypolitikai irányelveit; rögzítse a nagyfontosságú, kis szá­mú — a világszínvonal elérését, vagy megköze­lítését célzó — fejlesztés vagy egyéb társadalmi szükségletek kielégítésére irányuló, komplex feladatok megoldásának igényével fellépő cél­programokat . . ." A Központi Bizottság határozata alapján a kormány intézkedett egy új, országos távlati tu­dományos terv elkészítéséről. E terv lényegében 20*

Next

/
Thumbnails
Contents