Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

451 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 452 pedig az, hogy a munkaverseny révén fokozottan teret engedjünk a kiváló és a jó munkának, nagyobb anyagi és társadalmi elismerést biztosítsunk annak a munkásrétegnek, amely tehetséggel, szívvel és jó eredménnyel dolgozik. A verseny gazdaságpolitikai célját az ipar területén a termékek külkereskedelmi versenyképességének a fokozásában, a lakossági és a termelői fogyasztás igényeinek jobb kielégítésében, a megmunkálás minőségének, a munka hatékonyságának javításában kell megjelölni. Az építőipari dolgozók munkaversenye ezen túlmenően segítse az építkezések határidőre történő befejezését, javítsa a kivitelezői munka minőségét. A mezőgazdaságban az időtényezőt, a szállításban a pontosságot, a kereskedelemben és a szolgáltatásban pedig a figyelmességet kell a mozgalom sajátos céljának tekinteni. A munkaverseny mozgalom derékhadát ezután is a szocialista brigádok képezhetik. A szocializmus iránt elkötelezett munkásság ragaszkodik ehhez a sikeres és tartós mozgalomhoz. A brigádmunkának hazánkban megvan a becsülete és ösztönző ereje. Keresni kell a szocialista brigádok szervezésének és együttműködésének a régiek mellett új, hatékony formáit. A napirenden levő bonyolult feladatok hallatlanul fokozzák a minden szintű gazdasági vezetés követelménynormáját. A vezetői tisztség jó ellátása mind kevesebb rutinmunkát igényel, viszont több és mélyebb helyzetismeretet követel, jó döntéselőkészítést és időbeni világos döntést, szervezőkészséget és politikai tájékozottságot. Sokszor megfogalmazták már a gazdasági vezetéssel szembeni követelményeket, ezeket most jobban számon kell kérnünk a korábbinál. Azt is, hogy a vezető mondjon igent, vagy nemet, ne habozzon döntés helyett. De azt is, hogy a vezetése alatt álló apparátus szintén időben, világosan döntsön az ügyekben. A jó vezetés nemcsak gyorsan és jól válaszol a felmerült kérdésekre, és egyáltalán nemcsak a felmerült kérdésekre orientálódik, hanem maga is képes jó kérdést feltenni a szakértőknek, kiválasztani a kérdések sokaságából az adott időszak legfontosabbját. Megtalálni, jól feltenni, és jól megoldani a döntő gazdasági kérdéseket, ez többnyire nem egy személy, hanem vezetők és szakértők együttes feladata lehet. A gazdasági vezetők egy része több megértést és megbecsülést kér munkájához. A közvélemény bizonyos része viszont több kritikára és kevesebb türelemre hajlik. Ügy vélem, a gyenge, vagy éppen rutinszerű vezetés kritikáját tényleg fokozni kell. De yannak kiváló vállalati vezetőink és szakembereink, akik különleges nemzeti értéket jelentenek. — Neveket is sorolhatnék, de nem teszem — ezeknek mindig érezniük kell a bizalmat és a támogatást, hogy alkotni tudjanak. Mert ez a típus tényleg nem azt nézi, hogy mit kaphat, hanem azt keresi szenvedéllyel, hogy mit tehet még többet, jobbat az eddiginél, hogyan működhet korszerűbben, hatékonyabban egy egész dolgozó kollektíva, esetleg egy egész ágazat, őket kötelességünk jobban megbecsülni. Kedves elvtársak! Ülésszakunk időpontjában a nyugati világban régóta lappangó dollárválság az egész valutarendszer válságává szélesedett. Az amerikai dollár kulcsvaluta szerepét 20 éven keresztül aláásta az amerikai imperialista külpolitika. Bár most devalválták a dollárt, még ezután is bizonytalan az egész nemzetközi valutarendszer jövője. Ez mélyen érinti Európát, bennünket is, hisz mindebben egyre inkább világossá válik az európai és az amerikai érdekek különbözősége. Rés nyílott a Közös Piac és az Egyesült Államok gazdasági viszonyában. S talán a Közös Piac országai is rádöbbennek, hogy jobb európai politikát kell folytatniuk. Talán felismerik azt is, hogy integrációjuk reformra szorul, mindenekelőtt a kívülálló európai országokkal való kapcsolatban sok a javítanivaló. És azt is, hogy a hidegháborús politika hagyatékától sokkal jobban és nyíltan kell elszakadniuk. Mindez újból aláhúzza azt, hogy az európai biztonság keretében a gazdasági együttműködés új lehetőségeit találhatják meg az európai országok, köztük hazánk is a többi KGST-országgal együtt. Jó tudni, hogy hazánknak kárt ugyan okozhat a valutáris bizonytalanság, de meg nem ingathat bennünket, mint ahogy meg nem ingathatja a szocialista országok közösségét. Az állami költségvetés jövő évi előirányzatát a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Sándor József képviselőtársunk Békés megyéből. SÁNDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Tudom, nem könnyű feladatra vállalkoztam, amikor Békés megye képviselőinek nevében jelentkeztem szólásra, hogy az Országgyűlés színe előtt véleményt alkossak az állami költségvetésről, pedig akkor még nem is tudtam, hogy éppen Nyers elvtárs után kapok szót. Az ország 1972. évi költségvetését vizsgálni, elemezni, és hozzátenni mindazt, amely a kormány részéről, mint elvárás jelentkezik az adott területről, ugyanakkor szólni a terület lakosságának igényéről is, nem könnyű feladat. Az 1972. évi költségvetés, amelyet nagy hozzáértéssel és felelősséggel készítettek el áz illetékes szervek, rendelkezésünkre áll. Azok az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottsága decemberi ülésén meghatározott, a költségvetésben irányvonalként húzódnak. Az ülésszakot már megelőzték a különböző bizottsági ülések, amelyet a terv- és költségvetési bizottság ülése zárt be. A képviselők az egész ország szocialista fejlődéséért érzett felelősséggel, kellő optimizmussal, de látva a nehézségeket is, sokszor szenvedélyes vitában tárgyalták az Országgyűlés elé terjesztett anyagot. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy mi, Békés megyeiek elmondjuk véleményünket, érzéseinket, amelyek éppen a felelősségérzetünkből fakadnak. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a költségvetés számai minden területen lehetővé teszik a lakosság életszínvonalának tervszerű emelését, a termelőeszközök korszerű fej-