Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

433 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 434 nál, valamint a nyugdíj és a járadék közötti szintkülönbségek megszüntetése a következő évek költségvetésére hárulna. Biztosíthatom az Országgyűlést, hogy mi, a mezőgazdaság területén dolgozók azon fogunk munkálkodni, hogy eredményeink növelésével hozzájáruljunk az ehhez szükséges népgazdasági alapok megteremtéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi állami költségvetést, a kormányzati intézkedéseket elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Varga Gáborné képviselőtársunk. VARGA GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Költségvetési tárgyalásunk- milliárdokról, igényekről dönt, amelyek megvalósításának feltétele sok más tényező mellett a növekvő tudással végzett hatékony és eredményes munka. A tudás növelésének formáiról, a továbbképzésről, erről a nem jelentéktelen kérdésről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Minél előbbre jutunk a társadalmi-gazdasági építésben, annál nagyobb szerepet kapnak a tudati tényezők. Ezek között az ismeretek szerepe, szerzése, a tanulás, a továbbképzés kiemelkedő jelentőségű, munkajelleget vesz fel, és a munkaerő, a legfőbb termelőerő állandó készenlétben tartásának fő eszköze. Az általános és a szakműveltség nem csupán része az egész társadalmi fejlődésnek, hanem egyre inkább feltétele. Eljutottunk a Váci Mihály által megénekelt igényhez: „A jó szándék kevés, több kell: az értelem!" A pontosan és szépen dolgozás, értelem és szakértelem nélkül elképzelhetetlen! Felismerését és az erre való törekvést adatok hosszú sorával lehetne érzékeltetni. A továbbképzéstől részben elkülönítve, részben ezzel összefüggésben megemlítem a felnőttoktatás különböző szintjein tanulók tízezreit — még csökkent voltukban is —, az ismeretterjesztésben részt vevő évi ötmillió főt, a szocialista brigádmozgalom egymillió részvevőjének 30—40 százalékos tanulási, továbbképzési vállalását, de idesorolom mint felső határt a tudományos fokozatot elnyerők arányának 10 év alatt bekövetkezett megkétszereződését. Figyelemre méltónak ítélem az egyes társadalmi osztályok, rétegek szakmai és általános művelődési kérdéseit kutató intézetek, köztük a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének munkáját. A szakképzés, továbbképzés, vezetés, irányítás manapság a mind gyakrabban felmerülő kérdések közé tartozik. Fontosságára utalnak az ez évben megjelent kormányhatározatok, ágazati minisztériumi rendelkezések is. A szakminisztériumok idevágó intézkedéseinek sorát legutóbb a műszaki egyetemet végzett mérnökök továbbképzésére vonatkozó rendelkezés folytatta. E rendelkezések nyomán fejlődő kapcsolat alakú

1 ki a továbbképzést irányító országos intézmények és a vidék között, tartalmasabbá válik az egyetemek, a továbbképző intézetek és a gyakorlati szakemberek között, továbbá az egyetemek és a tanácsi szakosztályok között. Napjainkig a továbbképzésnek széles, de még nem minden területet felölelő intézményi bázisa jött létre. A felsőoktatási intézmények továbbképző intézetei kialakulóban vannak. Az egyes szakmai területek már kialakult formái között még megoldás előtt áll vagy afelé tart a közgazdászok szervezett továbbképzése, és kívánatos az építőipari továbbképzés kidolgozása is. A szervezett továbbképzésben részt vevők számának örvendetes emelkedése és az eddigi eredmények mellett a tananyag- és a dokumentáció-ellátás fogyatékosságainak felszámolása, a nemzetközi tapasztalatok nagyobb hasznosítása, az oktatók továbbképzése, a technikai felszereltség növelése, megvalósításra váró jó lehetőségek, nemkülönben az érdekeltség mindkét oldalról, a központi áttekintés és a koordináció megteremtése is, nem teljes felsorolásként említve. Az orvosi és a mezőgazdasági továbbképzés jó eredményeihez hasonló segítséget várnak a pedagógusok is a dokumentáció-ellátottságban. A szervezett továbbképzési forma mellett, mintegy annak részeként a továbbiakban is döntő marad, de szervezett segítséget vár az önképzés, amelyre nevelés szinte a gyermekkortól minden iskolatípus alapvető és elengedhetetlen feladata. A társadalmi úton biztosított továbbképzés lehetőségei között megemlítem a tudományos egyesületekben, kiemelten a METES Z-ben folyó munkát, amely 95 ezer főnyi tagságának műszaki, természettudományi, közgazdasági és másfajta képzését, illetőleg továbbképzését 5000 szakmai bizottságban, évi 7000 előadással és mintegy egymillió példányszámban megjelenő, 60-féle szaklapjával jól szolgálja. Néhány esztendeje népgazdaságunk extenzív szakaszáról intenzívre való áttérése a vezetés és az irányítás iránti igényt minden eddiginél jobban megnövelte. A pártkongresszusok irányítása alapján felismertük a tudomány termelőerővé tétele, a tudományos szervezés és vezetés közötti szoros kapcsolatot. E téren Borsod úttörő volt. A METESZ helyi szervei keretében a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ipargazdasági tanszékének segítségével, megyei pártbizottságunk határozata alapján már 1964-ben létrejött a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző iskola. Az eltelt idő alatt példájában és hatásában országos jelentőséget nyert. 4460 fő vett részt tanfolyamain — ma már az ország minden részéből —, és minden bizonnyal tapasztalataival hozzájárult az Országos Vezetőképző Központ jelenlegi eredményeihez is. A már idézett 1023-as kormányhatározat, intézkedve a vezetők továbbképzéséről, megnövekedett feladatokat ró az Országos Vezetőképző Központra és megtisztelő többletfeladatot ad a Munkaügyi Minisztériumnak is. A világos rendelkezés és a Vezetőképző Központnak juttatott, felemelt költségvetési összeg segíteni fogja e népgazdasági szempontból is bizonnyal fontos munkát. A továbbképzésben részt vevők körét elemezve úgy tűnik, hogy a közép- és felső szintű végzettségűek szakmai fejlődésének kialakultak a tartós, differenciált csatornái, mint a METESZ, a különböző tudományos egyesületek, a szakmai