Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

425 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 426 még-megtalálhatók azok az elemek is, amelyek a fejlődés arányossága ellen hatnak és tartós jelenlétük a gazdaság egyensúlyát gyengíti. Gazdaságunkban tehát a nagyrészt pozitív, kívánatos fejlődést elősegítő folyamatok mellett megtalálhatók még a visszahúzó, a tervszerűtlenség irányába ható elemek is. Ezek legszembetűnőbb megjelenési formája, hogy a beruházások és készletek együttes növekedése meghaladja azt a határt, ami a megtermelt nemzeti jövedelem mellett megengedhető. Mindez — mint ahogy az expozéban is elhangzott — jelentősen növelte a költségvetés terheit és tovább fokozta a beruházások kivitelezésében meglevő feszültségeket. Ilyen körülmények között a kereslet és kínálat egyensúlya a belföldi felhasználásban csak úgy biztosítható, ha a külkereskereskedelmi mérleg behozatali többletet produkál. A nemzeti jövedelem forintegyensúlyának hiánya ebben az évben csak ilyen módon volt megoldható. Ezen az úton egy-két évig lehet járni, de tovább nem haladhatunk, mert az ellentétben állna negyedik ötéves tervünk gazdaságpolitikai célkitűzéseivel, és távlatilag veszélyeztetné életszínvonal-politikánk megvalósítását. Időben meg kell tegyük a szükséges intézkedéseket, továbbra is biztosítva gazdaságunk fejlődésének töretlen vonalát. Az első és legfontosabb feltételnek tekintjük fokozatosan létrehozni a nemzeti jövedelem termelésének és elosztásának egyensúlyát. Mivel 1970-ben és 71-ben több milliárd forintot tett ki a- nemzeti jövedelem mérlegének hiánya, az egyensúly helyreállításának módja alapos megfontolást igényel. Két lehetőség között választhatunk: 1. Legfeljebb két év leforgása alatt létrehozzuk az egyensúlyt oly módon, hogy a beruházásokat az idei várható színvonal alá csökkentjük, mérsékeljük az életszínvonal-emelés céljait szolgáló erőforrásokat, és elfogadjuk, hogy a termelőkapacitások jelentős nagyságrendben kihasználatlanok maradjanak. 2. A másik lehetőség, hogy megóvjuk az életszínvonal-politikánkat, és a beruházási folyamatokat sem csökkentjük a már elért színvonal alá; a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének elérését, ötéves tervünk célkitűzésének megfelelően, néhány éves időszakra irányozzuk elő. Az 1972. évi tervben a gazdasági fejlődés és az életszínvonal-politika folyamatosságának megőrzése érdekében az utóbbi megoldást választottuk. Ezért a terv a lakosság fogvasztásának növekedésében fenntartja az eredeti célokat, életszínvonal-politikánk folyamatosságát, és a nemzeti jövedelem növekedésével csaknem azonos ütemben, mintegy öt százalékban irányozza elő a fogyasztási alap növekedését. A fogyasztás növekedése kifejezésre jut abban, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2,5%-kal nő. Megemeljük a családi pótlékot és a költségvetésből fedezett társadalmi fogyasztás mintegy hétszázalékos növekedését irányozzuk elő. Ezeknek a céloknak az eléréséhez az szükséges, hogy a felhalmozási alap, különösen annak beruházási része, a tervezettnek megfelelően az 1971. évi színvonalon maradjon. Átgondolt, megfelelően egybehangolt intézkedésekre van szükség a központi döntések tekintetében és a gazdasági szabályozás hatóerejének erősítése érdekében is. Az intézkedések kidolgozásánál és azok gyakorlati alkalmazásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az ésszerűség követelményét, vagyis differenciáltan kell eljárni, ügyelve arra, hogy azok ne a pozitív folyamatok sérelme árán valósuljanak meg. Ezáltal is elő kell segíteni, hogy; — a népgazdaság növekedési üteme a tervezettnek megfelelő legyen, vagyis a korábban beruházási piacra lekötött termelőerők az export növelése és a lakossági felhasználás érdekében hasznosuljanak; — az egyes, jövőt szolgál fejlesztési célok közül a legfontosabbakat sorolják első helyre, és ami halasztható, azt ütemezzék későbbre, ne növekedjenek az ez évivel azonos ütemben a készletekben lekötött eszközök, illetve növekedjék az érdekeltség az eszközlekötés csökkentésében. Mindezek a belső felhasználást érintő intézkedések viszonylag korlátozottabb piacot jelentenek a termelés számára. A termelés, elsősorban az ipari termelés egyes területei, menynyiségi növelésének ily módon 1972-ben szigorúbbak lesznek a feltételei, mint eddig voltak. Reálisan kell számolnunk azzal is, hogy sem 1972-ben, sem a későbbi években nem állnak a korábbi •méretekben rendelkezésünkre a termelés növelésének extenzív eszközei: sem a gyorsan növekvő beruházási piac és készletezés, sem pedig a munkahelyek számának bővítéséhez szükséges munkaerő. Növekednek tehát a hatékonysági követelmények, a termelés növelését viszonylag kevesebb beruházással és munkaerőfelhasználással kell elérni, és nagyobb hányadát kell majd exportálni. Ehhez gazdálkodásunk mai színvonalán megvannak a lehetőségek, hiszen még igen nagyok az üzemeken belüli tartalékok, a jó munkaszervezéssel, a munkafegyelem erősítésével, a kapacitások jobb kihasználásával, az érdekeltség megfelelő alkalmazásával a kitűzött célok teljesíthetők. Az ipari termelés öt-hat százalékos növekedési ütemét és a mezőgazdasági termelés kéthárom százalékos fejlődését reális célnak tartjuk, olyan célnak, amely a tervben foglalt egyensúlyi követelményekkel összhangban van. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ipari termelés népgazdasági szinten előirányzott növekedésének elérésében fontos feltétel a rendelkezésre álló kapacitásoknak fokozottabb mértékben exporttermelésre való felhasználása. Ennek elmaradása esetén kisebb, 3—4 százalékos a növekedés lehetősége. A cél legalább ötszázalékos ipari termelésnövekedés kell, hogy legyen. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi népgazdasági tervben és költségvetésben — úgy véljük —, megfelelő módszereket dolgoztunk ki annak érdekében, hogy eredményesen végrehajtsuk a magunk elé állított feladatokat. Ezek a módszerek nagyobbrészt a szabályozásra, erőteljes, közvetett hatásokra építenek és csak kisebb részükben jelentenek közvetlen beavatkozást a vállalati munkába. Engedjék meg, hogy röviden jellemezzem a terv végrehajtásához számításba vett eszközöket : 19*