Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

419 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 420 képezi. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezet érdeke az, hogy a munkanapok száma növekedjék, amiből adódóan az egy munkanapra eső jövedelem automatikusan csökken. E vonatkozásban az állami, illetve a tanácsi érdekekkel ellentétes érdekei vannak a termelőszövetkezetnek, s ezen túl a termelőszövetkezeti tagoknak is. A termelőszövetkezeti tagoknak azért is érdeke minél nagyobb munkanap-jóváírás,, miután a különböző szolgáltatások, kedvezmények is a nagyobb számú munkanapokhoz kötődnek. Nyilvánvaló, hogy az egyes termelőszövetkezetek a részükre előnyösebb feltételek elérésére törekszenek. Az előzőekben elmondottakkal a megyénk tanácsi költségvetési bevételeinek teljesítésével, illetve teljesíthetőségével kapcsolatos problémákat kívántam vázlatosan, röviden bemutatni. Kérésem arra irányul, hogy ha az általam felvetett problémák az 1972-es év költségvetési bevételi tervének teljesítésében lemaradást okoznának, a kormány felhatalmazása alapján a Pénzügyminisztérium a megye részére nyújtson segítséget, vegye figyelembe az 1973. évi költségvetés előkészítésénél. Kérésem még az, hogy a kormány megfelelő vizsgálat alapján tűzze napirendre a tanyás területek jelenlegi helyzetének, fejlesztési igényeinek vizsgálatát, ennek megállapításai alapján szerepeltesse a távlati tervekben kiemelten a tanyás területek rendezésével, fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években és így ebben az évben is, sőt már a mai nap folyamán is, sok szó esett a lakosság zöldséggel való ellátásának hiányosságairól. A terv szerint 1972ben 23—24 százalékos termelésemelkedés várható a zöldségfélékből. Ez az 1.971. évi igen alacsony terméshez viszonyítva véleményem szerint nehezen, de elérhető. Nem látom biztosítottnak azonban még így sem a lakosság zökkenőmentes ellátását, a konzervipari és exportigények kielégítését. Azért foglalkozom felszólalásomban ezzel a kérdéssel, mert amellett, hogy a zöldségtermelésnek megyénkben hagyományai vannak, az e téren jelentkező probléma megoldása összefügg az állami költségvetéssel is. A mi területünkön az utóbbi öt évben összességében a zöldségterület csak kis mértékben változott. Ezen belül azonban nőtt a zöldborsóterület és annak átlagtermése is, mivel megoldódott a betakarítás gépesítése. Nem mondható ez el a többi zöldségfélénél, ahol a termésátlagok nem emelkednek és a terület is csökken. Hozzá kell tenni: ezek a termésátlagok nem azonosak a megtermelt mennyiséggel az adott területegységen, hanem csak a betakarított mennyiséget tükrözik. A kettő közötti különbség az, ami hozzájárul a termelési kedv állandó csökkenéséhez, és ezáltal a zöldségterület fokozatos csökkenéséhez is. Ügy vélem, hogy a megoldás egyik igen fontos módja a korszerű technológiai feltételek komplex biztosítása, és ezen belül is a betakarítás gépesítésének minél gyorsabb megoldása. E téren jelenleg még ott tartunk, hogy vannak jó kísérletek, de ezeknek gyakorlati alkalmazása évek óta csak bemutatókon látható. Ezeket a kísérleteket lenne szükséges mielőbb meggyorsítani és azt követően hasznosítani. Tudom, hogy így sem lehet minden gazdaságot, amely zöldségtermeléssel foglalkozik, egy-két év alatt ilyen gépekkel ellátni. Ez kis területen folytatott termelésnél nem is volna célszerű. Vannak tapasztalatok a mezőgazdaságban most már a szakosított sertés- és szarvasmarhatelepek kialakításánál és az erők összpontosítása terén. Ez látszik célszerűnek a zöldségtermesztésnél is, és ezen belül a betakarítás gépesítésénél. Ezt bázisgazdaságok kialakításával, gazdaságonként mintegy évi ezer vagonos, hosszú távra szóló szerződés kötésével és a szakosított telepekéhez hasonló állami támogatás biztosításával lehetne megoldani. Ennek megoldását indokoltnak látom: vagy az állami költségvetés segítségével közvetlenül, vagy a mezőgazdasági ágazat részére biztosított költségvetés megfelelő átcsoportosításával. Igaz, hogy ez csak egészen kis rész az egész zöldségtermelési problémán belül, de olyan rész, amely az évről évre megtermelt és eddig jórészt a földön tönkrement zöldségfélék betakarítását, a termelési érdek, növelését és ezzel a lakosság ellátásának jobb biztosítását jelenti. Az 1972. évi állami költségvetést a magam részéről elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Marton János képviselőtársunknak adom meg a szót. MARTON JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Részleteiben is áttanulmányozva a Pénzügyminisztérium által elkészített 1972. évi állami költségvetési törvényjavaslat tervezetét, az Országos Tervhivatal tájékoztatóját, amelyet egyrészt a népgazdaság 1971. évi fejlődésének fő jellemzőiről és a gazdálkodás várható eredményeiről, másrészt az 1972. évi népgazdasági terv fő céljairól és előirányzatairól készített, az ezekben foglalt megállapításokkal, célkitűzésekkel teljes mértékben egyetértek. Szilárd meggyőződésem, hogy rajtam kívül valamennyi képviselőtársam osztozik ebbeni véleményemben. Ügy gondolom, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítására kitűzött célok reálisak és szocialista társadalmunk töretlen fejlődése érdekében szükségszerűek is. Ismeretesek előttünk az egyensúly bizonyos mértékű kibillenésének okai, hiszen ezek néhány éves tendenciák következményei, olyan tendenciáké, amelyekre pártunk Központi Bizottsága több alkalommal is felhívta figyelmünket, minden vezető és minden dolgozó figyelmét. A Központi Bizottság felhívásai a pártszervek útján az egész ország népéhez szóltak, mégis sokan — helytelenül — az elmúlt évek munkája során a fő hangsúlyt a helyi érdekek előtérbe helyezésére tették, így egyes vonatkozásokban háttérbe szorult a népgazdasági érdek annak ellenére, hogy ennek elsőbbségét az életbe lépett gazdasági szabályozók is biztosítani kívánták. Pártunk X. kongresszusán Kádár elvtárs