Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

395 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 396 ságokra időben felfigyelni, és határozottan cselekedni. E gondolatkörbeillesztve megérthető, miért jelöli ki a jövő évi terv fő célként a folyamatos haladást a szilárdabb egyensúlyi viszonyok felé, a fejlődés kedvező irányzatainak erősítését, a hatékonyság és jövedelmezőség fokozását. A nemzeti jövedelem 1972-ben terveink szerint 5—6 százalékkal emelkedik, ami megfelel a negyedik ötéves terv átlagának. Hasonló mértékű gyarapodásra számíthatunk az ipari termelésben is. A mezőgazdaság termelése a terv szerint 2 —3 százalékkal haladja meg az idei magas szintet. Az egyensúly legfontosabb követelménye, hogy a belföldi felhasználás növekedési üteme a nemzeti jövedelem tervezett dinamikája alatt maradjon, ami lehetőséget ad a külkereskedelmi arányok javítására. Az 1972. évi állami költségvetés kidolgozásakor a tervcélok alátámasztására, mindenek előtt arra törekedtünk, hogy a kiadások ne emelkedjenek a bevételeknél gyorsabban, vagyis, hogy az ideihez számított többletek egyensúlyban legyenek. Ez az első lépés ahhoz, hogy a következő években a deficit összege is csökkenjen. A törvényjavaslat szerint az állami költségvetés összes bevétele 1972-ben 212,6 milliárd forint, kiadásainak teljes előirányzata pedig 215,8 milliárd forint. A hiány 3,2 milliárd forint, valamivel kevesebb, mint az idei várható deficit. Az államháztartás számára az előző évekhez hasonló nagyságrendű hitel felvételére lesz szükség. A költségvetés egyensúlyának javítására számos intézkedést teszünk. Ezekről az intézkedésekről a későbbiekben részletesebben szólok. Hatásuk azonban folyamatosan érvényesül és a következő 2—3 esztendőben érik meg. A költségvetés egyensúlyi helyzetét bevételi oldalról a vállalatoktól és szövetkezetektől származó befizetések határozzák meg. Ezek a befizetések 179 milliárd forintot tesznek ki, az emelkedés mértéke 8,5 százalék. A jövedelmek mai növekedése nem látszik teljes biztonsággal elegendőnek az állam által vállalt fejlesztési és intézmény-fenntartási kötelezettségekre. Ezért a költségvetés végrehajtása során arra kell törekednünk, hogy a jövedelmek tovább emelkedjenek, a kiadásoknál pedig okos szigorúsággal és ésszerű takarékossággal maradjunk meg a jóváhagyott keretek között. A lakosságtól származó bevételek megállapításánál jogos társadalmi igény, hogy a kiugróan magas jövedelműek az átlagosnál többel járuljanak hozzá a közös feladatokhoz. Hiba lenne azonban ezt a mércét egyszerűsített módon értelmezni. Az adóztatásban határozottan megkülönböztetjük az átlagost meghaladó jövedelmet azoktól a jövedelmektől, amelyek megszerzési módja és mértéke ellenkezik társadalmi normáinkkal. Indokoltnak tartjuk a lakossági jövedelemadóztatás némi módosítását. A kisiparosok és kiskereskedők adórendszere az eddiginél érzékenyebben reagál majd a jövedelem különbségekre, de nem korlátozó jellegű, mert a lakosság szükségleteit kielégítő, hasznos tevékenységüket sem most, sem a jövőben nem nélkülözhetjük. Ezt úgy értelmezzük, hogy a nagy jövedelmű kisiparosoknak és kiskereskedőknek több adót kell fizetniük, ugyanakkor mérséklődik a szerényebb jövedelmű, vagy lakossági szolgáltatásokat végző kisiparosok adóterhe. Űj adókedvezményekben fejezzük ki a szociális és családvédelmi szempontokat. Az önálló szellemi szabadfoglalkozásúak adórendszerében a tevékenység társadalmi értéke szerint differenciálódik az adó olyan módon, hogy a társadalom számára különösen értékes tevékenység jövedelemadó-terhei változatlanok maradnak. A másodállás és a mellékfoglalkozások jövedelmei méltányos határ felett progresszíven adóznak majd. Az ingatlanforgalomban emelkedik a különösen nagyértékű ingatlanok után fizetendő illeték, és néhány járadék jeli egű jövedelem adóterhe. A spekulációs eredetű jövedelmek korlátozása, az ebből származó vagyonképződés mérséklése akkor járhat a várt eredménnyel, ha az adómegállapítás szigorú, de mindig jogszerű. Ilyen követelmények közepette a tanácsok adóigazgatási szerveinek munkája méltán tarthat igényt a támogatásra a helyi társadalmi és gazdasági szervek részéről. A költségvetés kiadásaiból 45 milliárd forintot irányoztunk elő felhalmozásra. A népgazdasági terv és az állami költségvetés kidolgozásakor széles körű vizsgálat kezdődött a beruházási egyensúly javítása érdekében. A vizsgálat tapasztalatai is jelzik: határozott intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a beruházások összege 1972-ben megközelítően azonos legyen az idei várhatóval és a következő években közelítsünk a negyedik ötéves tervben rögzített felhalmozás-fogyasztási arányhoz. A beruházási szabályozás lényegi vonásának tartjuk, hogy gyorsuljon a pénzügyi fedezettel rendelkező, folyamatban levő beruházások megvalósítása és mérséklődjék az új kezdésű beruházások száma. Szűkítjük az 1972-ben indítani tervezett állami nagyberuházások körét, ami szükségszerű sorolást jelent. Néhány beruházás későbbi kezdése ad csak lehetőséget erőforrásaink nagyobb koncentrálására, a már megkezdett beruházások mielőbbi befejezésére. Jövőre 5 nagy beruházás megvalósítását kezdjük el, amelyek elsősorban a bauxitbányászat, a villamosenergiaipar, az építőanyag-ipar és a vegyipar fejlesztését szolgálják. Két nagy beruházás későbbre halasztódik, egy nagy beruházásunk pedig teljesen elmarad. A fejlesztési kölcsönnel támogatni kívánt 11 beruházásból csak 4 kezdődhet meg. A szabályozások érintik a vállalati fejlesztési alapok felhasználását is. Megfontoltabb gazdálkodást kíván majd a vállalatoktól az, hogy az építési költség 20 százalékának megfelelő tartalékképzési kötelezettséget vezetünk be. A beruházásokat érintő ilyen elhatározások minden bizonnyal erősítik a szervezettséget,