Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

347 Az Országgyűlés 5. ülése 1.971. szeptember 23-án, csütörtökön 348 sara az állami szervekkel. A megye ifjúsága lázasan készül a KISZ VIII. kongresszusára, de nemcsak a jogok, hanem a kötelességek mértékével is, magas szintű vállalásokat tesznek, kiemelkedő, termelést segítő tevékenységet folytatnak. Példázza ezt a kiskunhalasi fiatalok kezdeményezésére indított „ifjúság az ésszerűbb termelésért" mozgalom. A bajai KISZ-esek a város parkjai felett vállaltak védnökséget. A kiskunfélegyházi fiatalok felajánlásaik során mintegy 900 ezer forint termelési értéket állítottak elő. A cselekvések bázisát látjuk az új ifjúsági törvényben, amely a társadalompolitikai célokkal összhangban kívánja biztosítani az ifjúság érdekvédelmét. Hogy valóban így legyen, ez a közös összefogáson múlik, és mint a törvénytervezet is kimondja, az ifjúság nevelésének a társadalom egésze, maga az ifjúság is nélkülözhetetlen cselekvő része. Befejezésül kérném a kormányt az általam felvetett problémák jóindulatú támogatására. Személy szerint az ifjúsági törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára, de kikerekítve délután 3 óráig felfüggesztem. (Szünet: 13.14—15.00. Elnök: VARGA GÁBORNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Lázár György munkaügyi miniszter kíván szólni. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kiemeli és hangsúlyozza azokat a feladatokat, amelyeket az ifjúság munkára való felkészítésének, pályakezdésének elősegítéséhez kell megoldani. Ez érthető, mert az élethivatás megválasztása, a gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítása csakúgy, mint a pályakezdés, olyan feladatok, amelyek eredményes megoldása nemcsak egyéni, de sajátos társadalmi érdek is. Különösen a fejlődésünk jelenlegi és jövő szakaszában, amikor az általános és a szakmai műveltség növelése, az emberi alkotókedv kibontakozása minden korábbinál fontosabb tényezője a gazdasági előrehaladásnak is. A foglalkoztatottak több mint egyharmada ma is 30 éven aluli fiatalember. A munkásifjúság száma eléri a 800 ezer, a parasztifjúságé a 300 000 főt. Igen sok fiatal dolgozik a népgazdaság többi ágaiban és az értelmiségi pályákon is. Ezek a tények jól megvilágítják azt a fontos szerepet — és ezt a törvényjavaslat ugyancsak kellően hangsúlyozza —, amit az ifjúság a szocialista építésben betölt. Ez a szerep a jövőben még inkább növekedni fog. Szocialista elveink valóra váltása és gazdasági fejlődésünk eddigi eredményeként hazánkban ma már teljesnek mondhatjuk a munkaképes népesség foglalkoztatását. A jövőben a pótlólagos munkaerő-szükséglet kielégítésének a legszámottevőbb, úgyszólván egyedüli forrása a felnövekvő ifjúság lesz. Ez az arány már ma is 80 százalék felett van, s a következő évtizedben eléri a 90 százalékot. A magunk elé tűzött célok, az a sürgető és mind szigorúbb követelmény, hogy növeljük gazdaságunk hatékonyságát,- a tudományos és technikai forradalom megvalósításának előkészítő megalapozása külön-külön és együttesen azt követeli, hogy minél jobb feltételeket teremtsünk annak az alkotó energiának a hasznosításához, amely a felnövekvő, a munkába lépő nemzedékben van. Ez igen összetett feladat, amelynek jó és eredményes megoldásában anyagiakkal és szellemiekkel a társadalom egészének részt kell vállalnia. Az életút felkészülési szakaszán kiemelkedően fontos állomás a pályaválasztás. Noha már régen nem gond, hogy van-e tartós munkát ígérő pálya, a választás mégsem mindig könnyű. A társadalmi munkamegosztás, a gazdaság sokrétű fejlődése változatos lehetőségeket kínál, de egy-egy szakmában, foglalkozási ágban többé-kevésbé meghatározott szükségletek vannak. Az egyéni vágyak, ambíciók ugyancsak sokfélék, de nem mindig egyeznek a lehetőségekkel vagy a valódi képességekkel. Egyénnek és társadalomnak közös érdekünk, hogy lehetőleg gondosan és körültekintően tervezzük a jövőt, hogy minél jobb egyezést teremtsünk az egyéni törekvések, képességek és a társadalom szükségletei között. A teljes összhangot aligha érhetjük el, de sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb legyen az olyan fiatal vagy felnőtt, akinek örömtelen, vagy éppen terhfts a választott pálya. A kormány nagy gondot fordít arra, hogy megkönnyítse és elősegítse a szülők és a fiatalok szempontjából olyannyira fontos és felelős döntést. Tíz éve, hogy megkezdtük az intézményes pályaválasztási tanácsadást. A kormány, értékelve az eddigi, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, nemzetközi érdeklődést kiváltó gyakorlat tapasztalatait, ez év közepén új és átfogó határozatbán jelölte meg a továbbfejlesztés feladatait. A határozat lehetővé teszi, és egyben a feltételeket is biztosítja ahhoz, hogy befejeződjön a megyei tanácsadó hálózat kiépítése. Az írásos pályaismertetők, kézikönyvek, és más szemléltető anyagok közreadása mellett mind több szakavatott pedagógus, pszichológus, iskolaorvos, közgazdász segíti a pályaválasztás előtt állókat, hogy megismerjék és együttesen mérlegelhessék a követelményeket és a lehetőségeket. Gyarapszik azoknak a korszerű eszközökkel felszerelt laboratóriumoknak a száma is, amelyek pályaalkalmassági vizsgálatokkal segítik a hozzájuk fordulókat. A pályaválasztási tanácsadás munkájához segítséget nyújt az erre irányuló tudományos kutatás fellendülése és az, hegy a pedagógusképző és továbbképző intézmények a jövőben teret biztosítanak a pályaválasztási tanácsadás oktatásának is. Mindezek mellett egyre szélesedik és tartalmasabbá válik az a munka, amit e téren a társadalmi szervezetek, az üzemek, a sajtó, a rádió és a televízió fejtenek ki. Különösen a vállalatok és a tanácsok tehetnek sokat annak érdekében, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok az egyes szakmákat életközelségben, előnyeikkel és nehézségeikkel együtt minél jobban megismerjék.