Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
321 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 ugyanazt mondhatom: jó ügyet szolgál, értékes és merész alkotást tetőz be mai tanácskozásunk és döntésünk. Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat úgy fogalmazza meg és foglalja egységes keretbe az ifjú nemzedékek sorsát, jelenét és jövőjét meghatározó jogokat és kötelességeket, hogy egyszerre legyenek mértékadók a fiatalok és a felnőtt társadalom számára. Ügy szól ifjúságunkhoz, illetve ifjúságunkról, hogy közben ifjúságunkért is síkra száll. Tovább gazdagítja mindazt, ami eddig szocialista hazánkban a fiatalokért, népünk életművének örököseiért és folytatóiért történt. Az ifjúságpolitika céljainak megvalósítása az egész társadalom érdeke és feladata — írja a törvényjavaslat. Más szóval az ifjúság nevelése az egész társadalom ügye és felelőssége. A Magyar Népköztársaságban eddig is erre az alapelvre épült a gondoskodás, amellyel az apák nemzedéke egyengette a felnövekvő korosztályok útját, és leányaiban, fiaiban magasabb fokon megújította önmagát. Ha arról beszélünk — és beszélnünk kell róla —, hogy napjaink ifjú nemzedékét sokoldalúbb, elmélyültebb tudás vértezi fel, hogy gazdagabb műveltség, szélesebb látókörű érdeklődés teszi alkalmassá embert és társadalmat formáló céljaink megvalósítására, akkor pártunk, kormányunk, egész dolgozó népünk eddigi erőfeszítéseinek méltatását is megfogalmazzuk. Intézkedések, döntések egész sora született és érlelődik ma is. Hivatalos szervek és magánemberek szemlélete, magatartása és cselekvése bizonyítja, hogy a legnehezebb területen, a gondolkodásmód formálásában is egészséges folyamat bontakozott ki. Elveink helyesek, de még mindig nem érvényesülnek csorbítatlanul a gyakorlatban. Nem mindenki vállal erejéhez és lehetőségeihez mérten részt a közös feladatokból, és ma is vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a maga helyén minden felnőtt állampolgár, a társadalom valamennyi intézménye közvetlenül felelős az ifjúságért. Ezért indokolt, hogy születő új törvényünk erejével és tekintélyével is fellépjünk a közömbösség, a kényelmes nemtörődömség ellen, hadat üzenjünk a fiatalok tehetségét, alkotó kedvét megbéklyózó bürokráciának, a jogos sérelmek orvoslását is elodázó Pató Pálos magatartásnak. Az is közelebb hozza törekvéseink és a gyakorlat egységét, ha az Országgyűlés „igen"-jével is szentesítjük, kötelező érvényű paragrafusokba foglaljuk a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikáját. . Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúság szerves és elidegeníthetetlen része a társadalomnak. Hazánkban alapvetően azonosak a társadalom, az állam és az ifjúság céljai és érdekei. Ez is sarkalatos tétele az előterjesztett törvényjavaslatnak. Csak a társadalomban elfoglalt helyük és a társadalomhoz fűződő kapcsolataik alapján foglalkozhatunk a fiatalokkal, akik a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek és helyi csoportjainak tagjaként, azokkal együtt élnek és formálódnak. Mégsincs igazuk azoknak, akik csak a felnőtt társadalom kicsinyített, némiképpen még éretlen, de teljesen azonos mását látják szeptember 23-án, csütörtökön 322 az ifjúságban. Az ifjúság a felnőtt nemzedék tükörképe, azaz hasonlít hozzá, de nem teljesen azonos vele. Ezért legalább annyira hiba lenne figyelmen kívül hagyni sajátosságait, mint sajátosságai alapján önálló rétegnek kikiáltani. Fiataljaink hivatásukra készülve és hivatásukat gyakorolva is életútjuk kezdetén tartanak. Még csak keresik helyüket a társadalomban, az alkotó, teremtő munkában, és ha túljutnak a pályaválasztás buktatóján, előttük a családalapítás, az otthonteremtés megannyi gondja. Ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást a felnőttek nemzedékétől, államunktól. A törvényjavaslat elfogadása ehhez is új lendületet adhat és kedvezőbb feltételeket teremthet. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban is példák ezrei bizonyítják, hogy a mai fiatalok — kivételek persze vannak — tudják, mivel tartoznak népünknek, a társadalmi haladás ügyének, és készen állnak a nagy feladatra, amelyet nekik szán hazánkban az élet természetes rendje, a szocializmus teljes felépítésének nagy munkája. Ifjúságunknak tehetsége, tudása legjavát kell adnia ahhoz, hogy méltóképpen válaszoljon társadalmunk gazdagodó gondoskodására és a sorsáért, jövőjéért vállalt felelősség növekedésére. A törvényjavaslat szavaival szólva, az ifjúság maga is felelős fejlődéséért, tehát azért, hogy jól éljen jogaival és adósságok nélkül teljesítse kötelességeit, hogy ne csak igényelje a távlatokat, hanem jól fel is készüljön elérésükre. Felelős azért, hogy legyen tudása, lendülete az apák művének folytatásához, gazdagításához, és ha kell, ereje, bátorsága jövőjének megvédéséhez. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága szerint is állami életünk nagyjelentőségű aktusához, jogalkotásunk kimagasló állomásához érkeztünk el. Az ifjúságról szóló törvényjavaslat mind tartalmában, mind formájában méltó a társadalomhoz, amely megteremtette, és az ügyhöz, az ifjúság ügyéhez, amelyért életre hívjuk. Nem egyszerűen összefoglalója, hanem továbbfejlesztője az ifjúságra vonatkozó korábbi jogszabályoknak. Ügy épít a jelenre, hogy a jövő követelményeinek teljesítéséhez is megteremti a feltételeket. Megalkotása nagy esemény a KISZ decemberben összeülő kongresszusa előtt egész ifjúságunk számára. Olyan vívmány, amely tettekre kötelez bennünket is és új sikerek forrása lehet, ha közös cselekvés gazdagítja tovább. A lehetőség megvan erre. A törvényjavaslat olyan jogokat biztosít ifjúságunk politikai tömegszervezetének, amelyek nélkülözhetetlenek a mai és holnapi fiatalok érdekeinek védelméhez, ahhoz, hogy beleszólásuk legyen az ifjúságot érintő helyi és országos döntésekbe. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség mindvégig cselekvő részese volt az előkészítésnek és javaslataival formálója a tervezetnek. Indítványaink egy része betű szerint is helyet kapott a paragrafusokban, míg a többi közvetve, vagy a kormány végrehajtási határozatában érezteti hatását. A teljesség kedvéért azt is meg kell mondani, hogy az előkészítő megbeszéléseken, a terve-