Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

315 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. Az utóbbi másfél évtized törvényalkotói gyakorlatának, a szocialista demokrácia érvényesülésének szellemében széles körű vita bontakozott ki az ifjúsági törvénytervezet alapján. A Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség különös gondossággal szervezte meg a törvénytervezet vitáját. Szó szerint társadalmunk minden rétegének képviselői mondtak véleményt a törvénytervezetről. E tömeges konzultáció méretét mutatja, hogy a vitákban több mint háromezren szólaltak fel, közel kétezer javaslat érkezett a kodifikációs bizottsághoz, nélkülözhetetlen segítséget adva a törvénytervezet végleges megszövegezéséhez. A kormány két alkalommal is tárgyalta az ifjúsági törvénytervezetet és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendelkezéseket, illetve a kormányhatározatokat. Ily módon másféléves előkészítő munka után nyert megfogalmazást az ifjúsági törvényjavaslat, a tisztelt képviselőtársaimnak előterjesztett formában. Hagyományainkhoz híven a törvényjavaslatban leginkább érdekelt országgyűlési bizottságok — jelen esetben a jogi, igazgatási és igazságügyi, a kulturális és a hovédelmi bizottság — előzetesen gondosan megtárgyalták az ifjúságról szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás során kifejezésre jutott, hogy a törvényjavaslat szerkesztőinek hazai és nemzetközi vonatkozású tapasztalatok csak igen gyéren álltak rendelkezésre és így viszonylag töretlen úton kellett dolgozniuk, ami kétségtelenül megnehezítette a szövegező munkát. A bizottságok időszerűnek és egész társadalmi fejlődésünk szempontjából hasznosnak minősítették a törvényjavaslatot, amely méltó keretbe foglalása a Magyar Népköztársaság eddigi eredményes ifjúságpolitikájának, a fiatalokról való sokrétű gondoskodásának. Ugyanakkor világos, tömör és hatékony útmutatásul szolgál az ifjú nemzedék holnapi fejlődéséhez. Helyeselték a bizottságok, hogy a teendők részletes megfogalmazására a törvényjavaslathoz mellékelt kormányrendelet-tervezetekben került sor. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságok előzetes törvényjavaslati vitájában többször is felmerült a törvény végrehajtásának garanciája és a szankciók kérdése. Sokoldalú mérlegelés alapján a bizottságok úgy foglaltak állást, hogy a törvényjavaslatban és a végrehajtási kormányhatározatokban elegendő biztosíték került megfogalmazásra, továbbá a törvényjavaslat és a végrehajtási határozat szövegén túl többféle társadalmi és szervezeti garanciával is rendelkezünk. Garancia mindenekelőtt pártunknak és kormányunknak, egész szocialista, társadalmunknak az ifjúságról való eddigi gondoskodása, amelyről Ilku elvtárs részletesen szólott. Garancia, hogy legalább kétévenként a minisztériumok és főhatóságok kötelesek megvizsgálni, milyen további teendőik vannak az ifjúsági törvény folyamatos végrehajtásában. Garancia az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács koordináló és ellenőrző kormánymegbízatása. Garancia a társadalmi szervezetek, mindenekelőtt a KISZ kezdeményező és cselekvő részvészeptember 23-án, csütörtökön 316 tele az ifjúságpolitikai célok megvalósításában. Garancia továbbá a törvényhozók, az országgyűlési képviselők segítő és ellenőrző tevékenysége a törvény megvalósulásában. Elegendőnek kell tekintenünk e biztosítékokat, mert megggyőződésem, hogy ilyen típusú törvény esetében a külön szankció sem lehet erősebb a törvénynél. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A három bizottság törvényjavaslati vitája során a bizottságok által elfogadott szövegszerű módosító javaslatot a következő képviselők terjesztették elő : Angyal János, dr. Dömötör János, Gyurkó László, Káli Ferenc, dr. Király István, dr. Molnár Frigyes és dr. Ortutay Gyula. Módosító javaslataikat a 10-es számú együttes jelentésben képviselőtársaim nyomtatásban megkapták, ezért csupán néhány mondattal szeretném indokolni ezeket. A törvényjavaslat 2. §-ába csupán általános jogfelsorolásként javasoljuk beilleszteni a szervezeti élethez való jogot, tekintettel arra, hogy ennek részletes kifejtését a VII. fejezet oldja meg. A 7. § (2) bekezdésében a szocialista értelmi és érzelmi nevelés hangsúlyozása fogalmilag konkrétabbá teszi céljainkat. A bizottságok helyeslik, hogy a 11. §-ban a pedagógusok kiemelt megnevezést kapjanak. Ez a kiemelés nem gyengíti az elismerést mindazok iránt, akik részt vállalnak az ifjúság neveléséből. A 25. § (3) bekezdése arra utal, hogy a nagyarányú településfejlesztési tervekben feltétlenül kapjon helyet minden, az ifjúság reális igényeit kifejező létesítmény, hogy ne utólag kelljen őket módosítani. A 29. § pontosabbá tevő módosítása fenntartja a megfogalmazás rugalmasságát az ifjúsági korosztályok meghatározásában. Már az előzetes vitákban, de a bizottságokban is több oldalról felmerült a kérdés: kit tekint a törvényjavaslat fiatalnak, vagyis kikre terjedne ki a hatálya? Ésszerűnek tűnt, hogy valahol a 30 év körül vonjuk meg a határt. Ezzel majdnem 5 millió állampolgárra terjesztenők ki a törvényjavaslat hatályát. A törvényjavaslat szövegében konkrét felső korhatárt végül is nem javasolunk év szerint meghatározni, mivel a vitákban számtalan érvelés hangzott el a magasabb és alacsonyabb kormeghatározás mellett is. De egyik sem adott perdöntő bizonyítékokat. Mindenesetre elmondhatom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a 30 évesek a 35. évet, a 35 évesek a 40. évet javasolták az ifjúkor felső határának és így tovább. (Derültség.) Valahol persze meg kellett állni. A beterjesztett szöveg olyan ésszerű javaslat, amely elegendő szabad kezet ad a differenciált ifjúsági kormeghatározáshoz anélkül, hogy teljesen parttalanná tenné az elfogadott törvény hatályát. A törvényjavaslat indokolásához beterjesztett módosítások nem igényelnek kommentárt, így hozzájuk nem fűzök megjegyzéseket. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk közös meggyőződése, hogy szocialista társadalmunk alapvető érdekei azonosak a magyar ifjúság érdekeivel. Ugyanakkor a most beterjesztett törvényjavaslat helyesen fejezi ki ifjúságunk sajátos érdekeit, törekvéseit. Az ifjúság sajátos