Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

311 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 312 kor dolgozni fog ugyan, de kevés vagy kevesebb kedvvel, kevés vagy kevesebb sikerrel. Ezért az egyéni képességek felismerését és kifejlesztését egyik igen fontos feladatunknak tartjuk már most, és még inkább így kívánjuk kezelni a jövőben. Ezzel összefüggésben utalnék arra, hogy pártunk X. kongresszusa határozatot hozott a köznevelés egész rendszerének megvizsgálására, tennivalóinknak a helyzet gondos elemzésén alapuló számbavételére és meghatározására. Ez a vizsgálat folyik. A teendők meghatározása még sok vitát, alapos mérlegelést igényel, sok összefüggés gondos figyelembevételét kívánja a felkért munkabizottságoktól. Egészen bizonyos azonban, hogy a növekvő igényeknek megfelelően fejleszteni kell a feltételeket, hogy az igényeket kielégíthessük, s ezeken belül mindenekelőtt azokat, amelyek a szociálisan elmaradott vagy hátrányban levő gyermekek, köztük elsősorban a munkás—paraszt szülők gyermekei elmaradásának csökkentésére, fokozatos megszüntetésére szükségesek. Alapvető feladatunk az egyenlő esélyek megadása, hogy a társadalmunk zömét képviselő munkásság és parasztság gyermekei helyt tudjanak állni a növekvő versenyben, hogy képességüknek, tehetségüknek megfelelően tanulhassanak. Sok fiatal a termelőmunkájával párhuzamo. san esti vagy levelező tagozaton tanul. Semmi alapunk nincs annak feltételezésére, hogy a tanulásnak ez a módja a jövőben elhal. Sőt, az alapok megszilárdításával, az alapozó képzés erősítésével bizonyára a jelenleginél is többen lesznek, akik esti-levelező formában, tanfolyamokon kívánnak speciális ismereteket szerezni, vagy továbbképzésben részt venni. Egyes üzemekben, vállalatoknál elég szűkkeblűén ítélik meg a fiatalok továbbtanulását, s csak akkor segítik, támogatják őket, ha az üzem pillanatnyi és szűken vett igényeinek megfelelő szakon vagy szakmában kívánnak tanulmányokat folytatni. Valóban nem könnyű az üzem pillanatnyi vagy közeli érdekeit, a munkaszervezés kérdéseit, a távlati igényeket és az egyén hajlamait egyeztetni, de biztos, hogy hiba lenne lebecsülni a társadalmi érdek és az egyéni ambíciók szerencsés találkozása. A szocialista társadalom alapja — és tegyük hozzá —, a kommunista erkölcs sarkköve, fejlődésünk mozgató ereje a dolgozó ember tevékenysége, munkája. A költővel valljuk: „A munka az élet anyja." Ezért az ifjúság részvétele a munkában a legjobb nevelő erő. De ne feledjük, csak akkor válik azzá, ha felismertetjük a munka szépségét, jelentőségét, hasznosságát, ha a munka alkotást jelent a fiatal számára. Azért, hogy a munkára valóban így tekintsen és így is végezze azt az ifjúság, nagy felelősség hárul a munkahelyekre. örvendetes, hogy a munkaadók egyre nagyobb figyelmet fordítanak a pályakezdő fiatalok jobb munkahelyi beilleszkedésének elősegítésére, a kedvezőtlen munkafeltételek felszámolására: egyre több vállalat vizsgálja és alakítja ki szamunkástanulókkal, a fiatal munkásokkal való foglalkozás célravezető módszereit. Jó dolog, hogy erről olykor a televízió is meggyőző formában tájékoztatja az ország közvéleményét, serkentve a lemaradókat, népiesen szólva: a kisebb és nagyobb főnököket. Különös súllyal kell foglalkoznunk az ifjú-> ság művelődésével, a szabad idő hasznos felhasználásával, az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Az ifjúságot meg kell ismertetni az emberi kultúra egész gazdagságával, és meg kell tanítanunk ennek élvezetére. Arra kell törekednünk, hogy az ifjúság szabad idejében művelődjék, kultúráltan szórakozzék, érzelmileg is gazdagodjék, fejlessze testi erejét és védje egészségét. Ennek bővülő feltételeit azonban, ha nagyobb ütemben is, mégiscsak fokozatosan tudjuk biztosítani, számítva a sokoldalú összefogásra és az ifjúság aktív tevékenységére. Rendkívül fontos, hogy jól készítsük fel a fiatalokat közéleti szereplésükre, állampolgári jogaik gyakorlására. Van e feladatnak képzési, ismeretnyújtó oldala is, de még inkább fontos része azoknak a demokratikus fórumoknak, önkormányzati szerveknek a fejlesztése, amelyek segítségével a fiatalok „gyakorolhatják" társadalmi felelősségüket. Az új törvény általános szemléletével és konkrét rendelkezéseivel ehhez is hozzá kíván járulni. Ugyanakkor ne tagadjuk, hogy "sok helyen szemléletváltozásra is szükség van, hiszen sokszor — iskolában és munkahelyen egyaránt — túlzott óvatosságból még a meglevő jogszabályok adta lehetőségekkel sem élnek. Hadd említsem meg például, hogy az újonnan bevezetett, az egyetemi ifjúságnak a korábbiaknál jóval szélesebb hatáskört, önkormányzatot biztosító szervezeti és működési szabályzat kiadása előtt is voltak aggályoskodók ; nem adunk-e túl sok jogot a fiataloknak. A gyakorlat azt igazolta, hogy ifjúságunk méltó a bizalomra, él, nem pedig visszaél jogaival. Törvényeink szerint a 18 évesek hazánk teljes jogú állampolgárai, választók és választhatók. De nem ez az egyetlen születésnap teszi éretté a fiatalt: folyamat ez, amelynek állomásai vannak. Az önkormányzati jogok életkorhoz igazított bővítése a szocialista demokrácia iskolája, a közéleti aktivitásra való felkészítés eszköze. A fiatalok felkészítéséről szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül azokat, akik áldozatkész munkájukkal formálják, alakítják az ifjú nemzedéket. Szólnunk kell mindazokról, akik az ifjúság nevelésével, oktatásával és képzésével hivatásszerűen foglalkoznak, köztük is mindenekelőtt a pedagógusokról. Nehéz és igen felelősségteljes munkát végeznek, ezért fokozott megbecsülést és támogatást érdemelnek. E támogatásnak csak egyik oldala az anyagi, de legalább olyan fontos része az erkölcsi megbecsülés! Közülük sokan teszik szóvá, hogy társadalmi megbecsülésük nem áll arányban feladataik növekedésével, túlságosan sok napi munkájukban az időt rabló adminisztrációs tevékenység. Ezen is változtatni kell. Természetesen nemcsak pedagógusaink az ifjúság hivatásos nevelői. A pedagógusok mellett hivatásszerűen foglalkoznak a fiatalok nevelésével az ifjúsági és úttörővezetők, az idősebb szakmunkások, néphadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei, a tanműhelyek vezetői, szakoktatói. Mun-