Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

261 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 262 miszerfeldolgozásra használt „kiegészítő" vagy „melléküzemági" szóhasználatot ezentúl mellőzhetjük, mivel az élelmiszer-gazdasági vertikum kialakulása során e kifejezéseket az élet túlhaladta. Nem kívánjuk korlátozni a jövőben a lakosság számára végzett szolgáltatásokat, a helyi építőanyag-termelést, az igények jobb kielégítését szolgáló kisipari termelést, vagyis a magánszektorral folytatott versenyt sem. Az utóbbi két-három évben, főleg a nagybudapesti agglomeráció, kisebb mértékben más ipari központok vonzáskörzetében •— elsősorban a - mostoha természeti adottságú termelőszövetkezetekben — bizonyos hiértékig kifejlődött az élelmiszeripari vertikumon kívüli ipari termelés, elsősorban a gépipari, továbbá a könnyű- és vegyipari tevékenység, kooperációs jellegű bedolgozás formájában. A múlt évben e vertikumon kívüli termelés összértéke 1,5 milliárd forint volt. Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek 60 milliárdos termelési értékéhez viszonyítva ez az 1,5 milliárdos gép-, könnyű- és vegyipari termelés nem jelentős, mégis társadalmi kihatása sok problémát okoz. A kooperáció ugyanis gyakran szervezetlen volt, a termelőszövetkezetek egy része konjunkturális célokat hajszolva, számos helyen rögtönözve szerződött, az állami szabályozás pedig az első két évben e téren elmaradt az élet mögött — ezért nemkívánatos jelenségek születtek. Az is igaz azonban, hogy e ténylegesen meglevő, nem kívánatos jelenségek társadalmi kihatása bizonyos mértékben eltúlzott közvéleményünk előtt. A mezőgazdaság és az ipar érintkezéspontjain bedolgozás formájában kibontakozó ipari termelést többféle érdek egybeesése és hatása váltotta ki. Érdeke az ipari bedolgozás vállalása, elsősorban a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek, mert hisz tagjaikat így jobban, folyamatosabban tudják foglalkoztatni. A tapasztalatok szerint az így szerzett többleteredmény nagyobb részét — mintegy háromnegyedét—- mezőgazdaságfejlesztésre fordították. Az ilyen termelőszövetkezeteknél a felemelkedés következtében szükségtelenné vált a jövedelemkiegészítő állami támogatás. A bedolgozásos ipari munka szervezése érdeke az érintett gyáraknak is. Azért, mert a manufaktu' ralis úton elvégezhető" munkák kihelyezésével beruházást takarítanak meg, továbbá e munkát a kooperáló vállalkozó szövetkezettel olcsóbban tudják elvégeztetni. Végül érdeke az „ingázó" munkavállalónak is ilyen munka végzése a termelőszövetkezetben, mert ezzel naponta több órás oda-visszautazást takarít meg, s ennek kedvéért nyolc óránál többet is hajlandó dolgozni, a gyárinál összehasonlíthatatlanul rosszabb műszaki és szociális ellátottság mellett. Meggyőződésünk szerint az állami vállalátok által igényelt kooperációs jellegű ipari termelés egészében hasznos tevékenység és azt fenn kell tartani, de az eddiginél nagyobb szervezettßeggel és szigorúbb állami szabályozással, az ipar szoros irányítása alatt. Ott és akkor szervezhető e tevékenység, ha azt a szövetkezetek megrendelésre, szerződéses keretek között az illetékes minisztériumok szabályozásának megfelelően végzik. Ilyen ipari bedolgozás akkor ösztönözhető; ha a korszerű nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítésére, továbbá főleg az olyan vidékeken, ahol ezzel helyi foglalkoztatási gondokat lehet megoldani, kihasználatlan helyi kapacitásokat lehet hasznosítani és a dotációt lehet csökkenteni. A termelőszövetkezetek ipari részlegeiben biztosítani kell a körülményekhez képest indokoltnak tekinthető egészségügyi és munkavédelmi feltételeket. Az előbbiektől eltérő, közvetlen értékesítésre irányuló ipari árutermelést a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jövőben nem szabad engedélyezni, s bizonyos türelmi idő után meg kell szüntetni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 37. §-a szerint a szövetkezetek minden olyan gazdasági tevékenységet folytathatnak, amelyet törvény, törvényerejű vagy kormányrendelet nem tilt meg vagy nem tart fenn az állami gazdálkodószervek részére. E felhatalmazás alapján még ez évben a kormány elé kerül a szóban forgó tilalmi lista, amely vonatkozik a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezetekre egyaránt, és akkor majd választ tudunk adni a Papp József képviselőtársunk ezzel kapcsolatban felvetett kérdésére is. Az utóbbi években tapasztalható egyes, kedvezőtlen jelenségek miatt további szabályozás is szükséges. Ezért a budapesti agglomeráció vonzáskörzetében más gazdálkodó szervek és vállalatok részére a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek újabb gép-, könnyű- és vegyipari bedolgozást nem szervezhetnek. Azoknál a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél, amelyekben a vertikumon kívüli ipari tevékenység jelenleg már nagyobb arányt vagy túlsúlyt ért el — az utóbbi szám országosan 30 —40 —, újszerű állami szabályozás szükséges. A készülő kormányszintű jogszabály szerint e szövetkezeteket továbbra is mezőgazdasági szövetkezetekként kell számontartani. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek összes termelési értékéből az élelmiszer-gazdasághoz egyáltalán nem kapcsolódó gépi-, vegyi és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30—50 százalék között van, alakuljanak át „mezőgazdasági-ipari" szövetkezetté, azok pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé kerül, „ipari-mezőgazdasági" szövetkezetté! Ezekben a már ma is létező vegyes profilú szövetkezetekben kialakult jövedelemszabályozás szerint a mezőgazdasági tevékenységre a mezőgazdasági, az ipari tevékenységre pedig az ipari jövedelemelvonást kell érvényesíteni, az ez év január l-e óta életbelépett termelési adó formájában. A szabályozás segítse elő továbbá, hogy a szövetkezetek az ipari tevékenységből származó többletjövedelmek nagyobb hányadát a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordítsák. Szigorítani szükséges a bérezést is, mert bár a termelőszövetkezetek ipari részlegeiben az alapbérezéssel kapcsolatos rendelkezéseket betartják: egyes helyeken jutalom és pótlékok címén olyan kereseteket fizetnek ki, amelyek jelentősen meghaladják az állami vállalatokban