Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

225 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 226 val, igénylik a törvényhozástól és a kormánytól: jogi téren is adjon további segítséget ahhoz, hogy a szövetkezetek még hatékonyabban és intézményesebben beilleszkedjenek népgazdaságunk rendszerébe és egész szövetkezeti mozgalmunk még eredményesebben szolgálja általános szocialista fejlődésünket. Ezeket a célokat szolgálja az előterjesztett törvényjavaslat. Szövetkezeti mozgalmunk eddigi fejlődése, jelenlegi helyzete, a szövetkezeteknek társadalmunkban elfoglalt helye, a termeléselosztás és a szolgáltatás terén betöltött szerepe- lehetővé, a jövő irányának meghatározása pedig szükséges^ sé teszik a szövetkezetekre vonatkozó tételek egységes szabályozását, a közös elvek törvényi lerögzítését. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a szövetkezet fogalmának meghatározásánál abból indul ki, hogy az az állampolgárok által gazdasági és társadalmi tevékenység céljából önkéntesen létrehozott szocialista közösség, amely a szocialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus önkormányzat alapján működik. Tevékenységi körében előmozdítja tagjainak anyagi jólétét, szocialista tudatának fejlődését, egyben pedig közreműködik a társadalmi szükségletek sokoldalú kielégítésében. Szövetkezeteink a szocializmust építő társadalmi és gazdasági környezetben léteznek és működnek. Ebből következik, hogy a szövetkezeti szektor jó beilleszkedése és működése ebben a környezetben egyik kiemelkedően fontos kérdés számunkra. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy a szocialista viszonyok között ebben különösebb gondunk nem lehet. Közelebbről vizsgálva azonban az összefüggéseket, több fontos kérdés merül fel. Ezek: milyen a szövetkezetek jövője a szocialista államban? Meddig terjedhet a tevékenységi körük? Elismerjük-e gazdálkodásukat vállalatinak, és ha igen, a gazdasági életben egyenrangúnak minősítjük-e azokat az állami vállalatokkal? Mindezekre a kérdésekre határozott és világos válaszokat kell adnunk, nem csupán szövetkezetpolitikai, hanem általános politikai szempontból is. A felvetett kérdésekre egyértelmű és elméletileg is megalapozott válaszokat adnak a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetkezeti politikájának irányelvei. Ezek az irányelvek, a lenini szövetkezeti koncepció szilárd talaján állanak és annak a mi viszonyaink között alkotó alkalmazását jelentik. Az irányelvek aláhúzzák, hogy a szövetkezetek nálunk nem átmeneti alakulatok, hanem hosszú távon, a szocializmus teljes felépítésének folyamán hasznos szolgálatot látnak el. Ebből kiindulva a szocialista állam minden társadalmi, gazdasági és politikai segítséget megad számukra, hogy szerepüknek és jelentőségüknek megfelelően működhessenek és fejlődjenek tovább. Hogy fontos szerepüket jól betölthessék, jogilag is szabályozni kell, hogy a szövetkezetek vállalati gazdálkodást folytatnak. Ennek elismerése és jogi szabályozása azért is lényeges, hogy zavartalanul elláthassák a sokrétű gazdasági tevékenységüket. Gazdasági tekintetben tehát a szövetkezeteket, mint az állam vállalataival azonos gazdasági feltételek mellett . működő' egységeket a népgazdaság szerves alkotó részének összességükben egyik fontos szektorának tekintjük. Mindehhez az is szükséges, hogy a társadalmi tulajdon egyik fajtájával, a szövetkezeti szocialista tulajdonnal gazdálkodó szövetkezetek és az állami vállalatok gazdasági kapcsolatában a két tulajdoni forma azonos jogi megítélés alá essék. Az a tény azonban, hogy a szövetkezeti tulajdont az állami tulajdonnal azonos jellegű szocialista tulajdonnak, a szövetkezeteket pedig vállalatoknak tekintjük, nem jelenti azt, hogy el akarnók mosni a különbségeket az állami vállalatok és a szövetkezetek között. A két szektor között megvannak és a jövőben is meglesznek az eltérő sajátosságok, amelyek a szocialista jellegükben azonos, de különbséget is hordozó tulajdoni viszonyokon alapulnak. Megmarad ezután is, hogy a szövetkezetek a tagok személyi és vagyoni társulásai, amelyek a tagok személyes közreműködésével és a szövetkezők tulajdonában vagy használatában levő vagyonnal gazdálkodnak. A szövetkezeti tagok egyrészt közvetlen tulajdonosai, másrészt dolgozói is szövetkezetüknek, legalább is a termelő típusú szövetkezetekben. Jövedelmük lényegében a szövetkezetek eredményeitől függ, élvezik a szövetkezés előnyeit, de viselik gazdálkodásuk kockázatát is. Az elmondottakból az is következik, hogy társadalmunkban jól kiegészíti egymást az állami és a szövetkezeti szektor, tehát mind az állami vállalatoknak, mind a szövetkezeteknek megvan a maguk szükségessége, de tevékenységi körüknek a határa is. Tervgazdálkodásunknak a szocialista tulajdon mindkét formájának együttes fejlesztésére, így mind az állami vállalatok, mind a szövetkezetek teljesítményeire, lehetőségeik számbavételére, és mindkettő fejlődésére kell támaszkodnia. A Magyar Népköztársaság csakis a kizsákmányolástól mentes szövetkezés szabadságát ismeri el, azt védi és támogatja. A szövetkezetek nem valamiféle elkülönült csoportok, szigetecskék társadalmunkban, amelyek önmagukban csak önmagukért léteznek, hanem a szocialista állam keretében, annak törvényei szerint működnek. A törvényjavaslat hangsúlyozza, hogy gazdasági céljuk a tagok anyagi jólétének előmozdítása, és egyben tervszerű, gazdaságos közreműködés a társadalom sokrétű igényeinek kielégítésében. A jól működő szövetkezetek éppen ilyen módon szolgálják helyesen a társadalom, de a szövetkezet és a tagok egyéni érdekeit is. Amely szövetkezetben elfeledkeznének erről a fontos elvről, ott megsértik a közérdeket és előbb-utóbb a törvényes rendet is. Ahol pedig ezt a fontos elvet tudatosan félreteszik, ott csak álszövetkezetről beszélhetünk, amely fedőszervéül szolgál egyes csoportok vagy egyének közösségellenes manipulációinak. Ezeket a szocialista állam nem tűrheti és gazdasági, valamint jogi eszközökkel megakadályozza ilyen működésüket. De maga a szövetkezeti mozgalom is kiveti magából az effajta kísérleteket. 10*