Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

197 Az Országgyűlés X- ülése 1971. június'24-én, csütörtökön 198 ahol a jövőben nemcsak a szabályozók betűit, hanem a szocialista gazdálkodási morál előírások­ba nem foglalható normáinak betartását is meg kell követelni. Tisztelt Országgyűlés ! Tisztelt Képviselő Elv­társak ! Az állami zárszámadás tükrében arról győ­ződhettünk meg, hogy népgazdaságunk az el­múlt évben terveinknek megfelelően fejlődött, következetesen haladtunk előre a gazdaságirá­nyítási rendszer végrehajtásában. Űrrá lettünk a nehézségeken, de nem rejtettük véka alá gaz­dasági vagy pénzügyi munkánk gyengébb pont­jait sem. Forint valutánk szilárdságát sikerült megőrizni, széles értelemben vett hitelképessé­günk jó, ezt elismerik nemcsak barátaink, ha­nem tárgyilagos üzleti partnereink is. Eredményeink kovácsolói és részesei az üze­mi dolgozók éppen úgy, mint a termelőszövetke­zeti tagok, a tudományt művelők, azok, akik új ismereteket adnak az ifjúságnak, vagy akik az egészség ápolását tekintik feladatuknak; de hadd tegyem hozzá, én azt hiszem, azok is, akik irá­nyító szerveknél, tanácsoknál, bankoknál, vál­lalatoknál vagy intézményeknél a közpénzek összegyűjtésén, szükségszerű együtt tartásán, vagy még inkább ésszerű felhasználásán fára­doznak. A közös munka eredményei az elmúlt évben nemcsak a rendkívüli körülmények kö­zött mutatkoztak meg, hanem most is, az első öt hónap közgazdasági jelzőszámai kedvezők, ter­méskilátásaink jók. Ezért kérhetem a kormány nevében a tisztelt Országgyűlést, jó meggyőző­déssel és bizakodással, hogy az 1970. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavas­latot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szabó Kálmán képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! Az imént elhangzott expozéjában pénzügy­miniszterünk részletesen indokolta az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett tör­vényjavaslatot és annak elfogadását indítvá­nyozta. Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága megvizsgálta a költségvetés végrehaj­tását, elemezte a jelentést, valamint a törvény­javaslat szövegét és fejezetenként értékelte azt. Megállapította, hogy az előterjesztés kellő mély­ségben ad átfogó és hű képet az államháztar­tás és ezen túlmenően a széles értelemben vett pénzügyek múlt évi alakulásáról. Ami magát a költségvetés által tükrözött gazdasági helyzetet illeti, azt minden gondunk mellett a bizottság egészében kedvezőnek minő­síti. Ügy véli, hogy a múlt évi eredményeknek komoly szerepe volt a harmadik ötéves terv si­keres teljesítésében, a gazdasági reform által kitűzött olyan célok realizálásában, mint a mun­katermelékenység fokozása, a társadalmi szük­ségletek kielégítésére orientált termelés és általá­ban a gazdasági tevékenység és struktúra hatéko­nyabbá tétele. Mindez egyúttal azt is elősegítette, hogy zök­kenőmentesebben kezdhessünk hozzá a negyedik ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai felada­tok megvalósításához. Kiváltképpen bizonyította szocialista társadalmunk politikai, erkölcsi és gazdasági erejét az, hogy fejlődésünk tervezett vonalát a rendkívüli természeti tényezők okozta károk sem törték meg. Vonatkozik ez a lakosság életkörülményeire éppen úgy, mint például a külkereskedelmi cserearányok javulására. A vitában nagy elismeréssel szóltak annak jelentőségéről, hogy a termelői árak változását olyan körülmények között sikerült tervszerűen, közgazdaságilag elfogadható mértéken belül tar­tani, amidőn a tőkés világpiacon bekövetkezett heveny áremelkedéssel is számot kellett vet­nünk. Ismeretes, hogy a nyugati országok belső inflálódása éppen a múlt évben terjedt át erő­teljesen a nemzetközi kereskedelem színterére. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a beszá­molási időszak pozitív tényei is közrejátszottak abban a bizalomban, amelyről népünk a tava­szi választások során tanúságot tett. De hozzá­járultak ahhoz a pozitív megítéléshez is, ami a testvéri szocialista országok részéről gaz­daságpolitikánk és tervgazdálkodási rendszerünk iránt megnyilvánul. Nemkülönben honi viszo­nyaink realisztikus értékelésének tudható be, hogy van hitelünk a nyugati szakemberek és üz­leti körök szemében is. Tisztelt Országgyűlés! A múlt évi gazdálkodást nehezítő körülmé­nyek okoztak bizonyos kiesést a költségvetés be­vételeinek tervezett növekményéből és többlet­kiadást a felhasználási oldalon. A bizottság azon­ban osztozik abban az előterjesztett álláspontban, hogy a terven felül keletkezett költségvetési hiány mind az említett körülményekhez képest, mind a kiadások összvolumenéhez viszonyítva még elviselhető határon belül van és az hitel­műveletek útján komolyabb közgazdasági követ­kezmények nélkül rendezhető. Itt kell rátérnem arra, hogy a terv- és költ­ségvetési bizottság ülésén, de a többi állandó bi­zottságban is élénk eszmecsere folyt egyes ne­gatív visszaélésekről, anomáliákról, amelyek múlt évi gazdálkodásunkat kísérték és amelyek­nek leküzdése láthatóan a mostani évek feladata lesz. Kiváltképp a beruházások, a kooperációs és a szerződéses kapcsolatok, az anyag- és alkatrész­ellátás, a munkaerőgazdálkodás és általában a gazdasági fegyelem és morális felelősség terüle­tén tapasztalható kedvezőtlen jelenségeket tet­ték szóvá. Ugyanakkor a bizottság egyöntetűen foglalt állást a tekintetben, hogy a megoldás kul­csát azoknak az elveknek — mégpedig teljes tár­sadalmi támogatással történő — érvényesítése jelenti, amelyeket a X. pártkongresszus erre nézve -elfogadott és amelyek a negyedik ötéves tervben meghirdetésre és jóváhagyásra kerültek. A tegnap elhangzott kormánybeszámoló, az ahhoz kapcsolódott hozzászólások, továbbá a na­pirenden levő előterjesztés szöveges és szóbeli indokolása igen behatóan foglalkozott a bizott­ságban érintett nagyszámú kérdéssel. Ez felment az alól, hogy részletezésükkel ismétlésükbe bo­csátkozzam. Megerősít viszont abban a köteles­ségemben, hogy igyekezzem összegezni a zár-

Next

/
Thumbnails
Contents