Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3025 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3026 átutazó hazai és külföldi látogatók ezrei is növelik az utaslétszámot. Ezzel szemben tömegközlekedési eszközeink elégtelenek, nagy részük elavult, állaguk rohamosan romlik, mivel kihasználási fokuk több mint másfélszerese kapacitásuknak és a közúti fejlesztés korszerűsítését is csak megkezdtük. Mindezeknek a következménye, hogy tömegszállítási eszközeink túlzsúfoltak, lassú a mozgásuk, mely nemcsak az utasok idegeit teszi próbára nap mint nap, de a kedvezőtlen körülmények hatása jelentkezik a munkafegyelemben, a termelési eredményekben is, melyre számos vizsgálat már sokszor rámutatott. Nincs olyan találkozásunk választóinkkal, amikor a tömegközlekedési probléma ne kerülne szóba és ne kérnék mielőbbi megjavítását. A negyedik ötéves terv szerint a közúti forgalom a jelenleginek másfélszeresére, a személygépkocsik száma várhatóan ismét kétszeresére, a szállított utasok száma további 200 millióval növekszik. Fővárosunk rohamos fejlődéséből következik, hogy ezek a számítások is kevésnek bizonyulhatnak. A jelenlegi rendkívül nehéz és feszített közlekedési helyzeten csak akkor tudunk változtatni, ha a követelményeknek megfelelő ütemben néhány alapvető fejlesztést megvalósítunk. Fővárosunk tömegközlekedési gondjait alapvetően a Metró mindkét vonalának kiépítése fogja megoldani. Megnyugtató a Minisztertanács határozata, mely nemcsak a kelet—nyugati, hanem az észak—déli Metró vonalának megépítését is elrendelte. A metróhálózat kiépítésének jelentősége nemcsak azért nagy, mert a kelet—nyugati vonal az utasforgalom 6—7 százalékát, az észak—déli vonallal együtt már az utasok 20 százalékát szállítja, a belváros forgalmában viszont már 40 százalékot képes lebonyolítani, hanem azért is, mert egyben a közúti fejlesztést is nagymértékben elősegíti. A metróvonalakkal párhuzamosan haladó villamosokat kikapcsoljuk a közlekedésből, és ezzel a gépjárműforgalomnak biztosítunk jobb feltételeket. A metróépítéssel együtt az elengedhetetlen gyalogos aluljárók, útkereszteződések építése, az elavult közműhálózat egy-egy szakaszának felújítása is lehetővé válik. Lényegében városrendezési feladatok is megoldást nyernek, ugyanakkor a balesetmentes közlekedés jobb feltételeinek megfelelő forgalmi rend kialakítását segíti elő a metró építésének gyorsabb ütemű végrehajtása. Ezzel a nagyszabású munkával kapcsolatosan az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy a szükséges építési kapacitás lényegében megvan, az építéshez szükséges anyagok felhasználásában sem jelent különösebb megterhelést népgazdaságunknak. A Metró építésére előirányzott összeg a harmadik ötéves terv során kialakult és kapacitásokkal alátámasztott fejlesztési ütem sem tart-. ható. A fővárosi közlekedési gondok enyhítése miatt nélkülözhetetlen az építési ütem változatlan fenntartása, majd fokozatos növelése úgy, hogy az észak—déli vonal teljes hosszában 1980ig feltétlen üzembe helyezhető legyen. Ennek érdekében kérem a Minisztertanácsot, hogy a negyedik ötéves terv ideje alatt vizsgálja felül a Metró gyorsabb ütemű építésének lehetőségét. A Metró teljes kiépítése hosszabb időt vesz igénybe. A tömegközlekedés feszültségét átmenetileg csak az autóbuszközlekedés jelentős javításával lehet megoldani. Ezért az elkövetkező években nemcsak a meglevő autóbuszállomány kicserélése szükséges, melyre a jelenlegi előirányzat épp hogy elég, hanem az új lakótelepek megépülésével a külső kerületek és az ahhoz kapcsolódó Pest megyei községek nagyfokú ellátatlanságának felszámolásához a forgalom igényeinek megfelelő mennyiségű autóbusz beszerzése szükséges. Ez lényegében évi 30 autóbusztöbbletet jelent az előirányzotthoz képest. Elmondott indokaim alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a negyedik ötéves terv törvényjavaslata 26. §-ának olyan értelmű módosítását, mely megnyugtatóan biztosítja a tervtörvényben fővárosunk közúti közlekedésének átfogó fejlesztését és a tömegközlekedés nélkülözhetetlen javítását. Ezért javaslom, hogy a tervtörvény 26. §-a harmadik sorát egészítsük ki „és a közúti közlekedés átfogó fejlesztésében kell számottevő javulást elérni", valamint javaslom, hogy a hetedik sorba illesszük be a következő mondatot: „A tömegközlekedés járműállományát úgy kell fejleszteni, hogy az új lakótelepek és a külső kerületek közlekedése jelentősen javuljon". Tisztelt Országgyűlés! A beruházásokkal a törvényjavaslat — helyesen — nem foglalkozik részletesen, ez azonban rendkívüli jelentőségét nem csökkenti. Párdi elvtárs részletesen fejtegette az ezzel kapcsolatos álláspontot, ismertette a jelenlegi helyzetet, a további célkitűzéseket. Különösen fontosnak tartom azt a megállapítását, hogy a beruházásoknál a társadalom erőforrásait ésszerűbben kell felhasználni. Ezzel kapcsolatosan vetem fel a különböző műszaki és hatósági előírásokban és az azok végrehajtásánál tapasztalható állapotokat, amelyek közvetlenül érintik a beruházások költség- és anyagfelhasználását is. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az előírások állampolgáraink védelmét, a társadalmi tulajdon megóvását kívánják szolgálni. Az itt tapasztalható viszszásságok azonban nemcsak a szakemberek körében állandó viták forrása, de sajnos kihatásuk gazdasági vonalon is jelentős. Most nem kívánok arról beszélni — pedig jó lenne megvizsgálni —, hogy például beruházási megtakarítás címén miért hagyják ki az ipari üzemeknél a víztisztító-berendezések megépítését és ezzel többszörös kárt okoznak az egész népgazdaságnak, mint amibe az kerülne, vagy miért fogadnak el a hatóságok olyan' terveket azoknál az épületeknél, amelyeket rendszeresen nagy számú ember látogat, ugyanakkor az igényeknek nem megfelelő, túlzottan leszűkített egészségügyi mellékhelyiségek eleve kizárják azok higiénikus használatát, s ezzel nemcsak tűrhetetlen állapotokat teremtünk, hanem a nagyfokú fertőzési lehetőségeket »segítjük elő. Most tulajdonképpen a hatósági előírások káros túlzásait kívánom megemlíteni. Gazdasági Bizottságunk 1967-ben határozatot hozott a műszaki és hatósági előírások felülvizsgálatára. Azóta történt is néhány intézkedés, azonban ezek nem olyan ütemben és határozottsággal látnak napvilágot, mint azt fejlődésünk megkívánná.