Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1771 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1772 szinte mindegyik alkalommal felvetik, hogy miért van különbség a régebbi és az utóbbi időben nyugdíjazott vasutas dolgozók között. Ugyanis azoknak a dolgozóknak, akik közvetlenül a felszabadulás után mentek nyugdíjba, lényegesen kevesebb a nyugdíjuk, mint azoknak, akik az utóbbi időben kerültek nyugdíjazásra, jóllehet azonos munkaévet töltöttek el. Értesülésem szerint a két nyugdíj rendelet között valóban van eltérés ami sérelmesnek mutatkozik. Az volna a kérésünk, hogy vegyék a két nyugdíj rendeletet azonos szintre, vagyis a régebbit az újabb alapján módosítsák. Az a kérdésem a miniszter elvtárshoz, hogy várható-e a közeljövőben intézkedés annak érdekében, hogy a régebbi és az újabb rendelkezések alapján nyugdíjazott vasutasok járuléka közelebb kerüljön egymáshoz? ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Amikor a szerzői jogról szóló törvénnyel kapcsolatban a javaslatokra és a hozzászólásokra Ilku elvtárs a választ megadta, s azzal kezdte, hogy egyszerű és hálás téma az, amire neki most válaszolnia kell, én akkor már arra gondoltam, hogy egy-két óra múlva az én helyzetem nem lesz ilyen egyszerű és semmiképpen sem lesz hálás. (Derültség.) Egyszerű nem lesz azért, mert amit Gódor elvtárs a vasutasokkal kapcsolatban szóvá tett, az sokkal szélesebb tömeget érint, nemcsak a vasutasok körében van ez a tényleg nagy különbség az úgynevezett régi nyugdíjasok és az új nyugdíjasok nyugdíja között, hanem tulajdonképpen az úgynevezett közalkalmazotti nyugdíjasoknál valamennyinél jelentkezik ez a hallatlanul nagy probléma. Nem is nagyon régen, egy pár hónappal ezelőtt, azt hiszem, Molnár István elvtárs intézett ebben az ügyben, általában a nyugdíjak ügyében interpellációt Veres elvtárshoz. Akkor Veres elvtárs tájékoztatta válaszában az Országgyűlést a nyugdíj kérdésről, s bejelentette azt, hogy a kormány a nyugdíjkérdéssel foglalkozik. Tulajdonképpen én sem tudok más választ adni, mint azt, — hogy a kormány ezt a kérdést elsőrangú feladatának tartja, és az életszínvonal-politikával kapcsolatban a nyugdíjkérdés rendezését döntő jelentőségű feladatának tekinti. Arra is igennel válaszolhatok, amit Gódor elvtárs most feltett, hogy remélhető-e a régi és az új nyugdíjasok közötti különbségnek a megszüntetése, vagy legalábbis annak a nagy különbségnek a részbeni megszüntetése, illetve kiküszöbölése. A nyugdíjkérdés rendezésénél tényleg elsősorban ez a kérdés válik rendezésre szükségessé. Egyet kell érteni azzal, hogy a régi és az új nyugdíjasok közötti különbség megszüntetésével kell foglalkozni és őszintén meg kell mondani azt is, hogy a régi nyugdíjasoknak a nyugdíja az életstandardot nem éri el, nagyon is alatta van. Egyetlen egy kérdés, amire nem tudok ilyen kedvező választ adni, ez pedig ez az egy szó, hogy azt kérdezi Gódor elvtárs, a közeljövőben-e? Persze ez a szó, hogy közeljövőben, egy nagyon tág fogalom. Tény az, hogy már most foglalkozik a kérdéssel a kormány, s úgy érzem, hogy ebben a tekintetben valamennyiünknek, akik itt együtt ülünk, a szándékunk ugyanaz. De én azt hiszem, hogy itt nekünk nem olyan könnyű a dolgunk. Itt Korom elvtárstól hallottam, hogy milyen nagy bűnt követtem el, s ezt az Országgyűlés tudomásul is vette, hogy eddig a horvát bánt nem vettem figyelembe. A gazdasági helyzetét az országnak feltétlenül figyelembe kell venni, s nyilvánvaló, hogy csak olyan mértékben lehet ezt a kérdést is rendezni, amiiyen mértékben az ország gazdasági helyzete megengedi. Kérem tisztelt Képviselőtársaimat és a tisztelt Országgyűlést, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps.) ELNÖK : Kérdem Gódor János képviselőtársamat, hogy tudomásul veszi-e Csanádi elvtárs válaszát? GÓDOR JÁNOS: Bármennyire is tág határok között van, vagy tág fogalom az a mondat, hogy a „közeljövőben", mégis biztatóként hangzott a miniszter elvtárs válasza, hogy valóban mégiscsak a közeljövőt várhatjuk, mert legalábbis az csengett ki a szavaiból: tehát így a választ elfogadom. (Derültség.) ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, tudomásul veszi-e Csanádi elvtárs válaszát? (Igen.) Kézfelemeléssel legyenek szívesek szavazni! (Megtörténik.) Köszönöm. Ellene van-e valaki? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem tartózkodott senki.) Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselőtársunk és az Országgyűlés is tudomásul vette. Következik Fegyveres István képviselőtársunk interpellációja a kislakás-építésekre engedélyezett kölcsönök tárgyában a pénzügyminiszterhez. Fegyveres István képviselőtársunknak adom meg a szót. FEGYVERES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt pénzügyminiszter elvtárs! Az interpelláció jogát felhasználva, a kislakásépítkezők kérdését szeretném a pénzügyminiszter elvtárshoz tolmácsolni. A kérdés nem Vas megyei eredetű, hanem országos viszonylatú, mert ha az elmúlt negyedévben tartott szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseket mondom példának, majdnem mindegyik vezetőségválasztó taggyűlés foglalkozott ezzel a kérdéssel és a hozzászólásokban ott is felvetették. Ezek előrebocsátásával egészen röviden szeretném a kérdést felvetni. A kislakásépítésekre engedélyezett kölcsönök 1968 évig 50—70 ezer forintnyi összeget tettek ki két százalékos évi kamat ellenében. Az 1968. évben az Országos Takarékpénztár egyrészt csökkentette az összeget, másrészt amikor újból visszaállította az eredetileg adott összegeket, akkor húszezer forintig két százalékos, ezen felül pedig hat