Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3007 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3008 gyengén ellátott megyék színvonalát éri el. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatnunk kell. El kell érnünk, hogy megyénk infrastrukturális ellátottsága közelítsen gazdasági fejlettségéhez. Annak érdekében, hogy tanácsaink sikeresen meg tudják valósítani a párt, a kormány megyénkre eső fejlesztési célkitűzéseit, mindenekelőtt a megye építőiparát kell fejlesztenünk. Tanácsaink csak ebben az esetben tudnak tevékenyen hozzájárulni fejlesztési terveik maradéktalan teljesítésén keresztül a megye lakosságának életszínvonalemeléséhez. A negyedik ötéves tervtörvényjavaslatot jónak tartom, azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Lakatos András képviselőtársunk következik. LAKATOS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslatnak a mezőgazdasági részéhez kívánok hozzászólni. Az a 15—16 százalékos emelkedés, amit a mezőgazdasági termelésben a törvényjavaslat meghatároz, reális, végrehajtható. Megítélésem szerint viszont ennek biztosítása érdekében többet kellene tenni, mint amennyit az előirányzatok tartalmaznak. Nehéz a helyzete a képviselőnek, amikor egy ilyen nagy munkával, körültekintő részletességgel és széles körű megalapozottsággal sokak által már megvitatott törvényjavaslatnak a beruházás című fejezetével kapcsolatban elsősorban a kedvezőtlen adottságú, gyenge termelőszövetkezetek helyzete miatti nyugtalanságának ad kifejezést. Ha az összességében igen hatalmas összeget kitevő 60—62 milliárdot, a mezőgazdasági beruházásra előirányzott forintot tekintjük, a lehetőség és a fejlődés is igen impozáns. Azonban, ha a mezőgazdasági termelés egyegy területét, akár egy szűkebb ágazatát, vagy egy termőtájat és az ottani fejlesztés lehetőségeit boncolgatjuk, akkor már helytelen volna az ebből adódó gondjainkat szóvá nem tenni. Az ország termelőszövetkezeti üzemeinek jelentős hányada a kedvezőtlen adottságú, gyenge kategóriába tartozó szövetkezet, s ha a fejlesztés lehetőségeit általánosságban tárgyaljuk, az ilyen területek fejlesztését különös gonddal kell figyelembe vennünk. Például a mi megyénknek, Somogy megyének is nagyon sok ilyen üzeme van. Igen gyakran ezek a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező mezőgazdasági üzemek olyan területein vannak az országnak, ahol a térség termelési produktumának ma is, és még hosszú ideig egyik legnagyobb .volumenét a mezőgazdasági termesztés jelenti. A jelenlegi helyzete az ilyen területeknek nem megnyugtató. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzemek állapota, fejlődésének üteme, a jövedelmezőség, a fejlesztési lehetőségek gyakran nem kielégítőek. A korábban is megvolt elmaradásuk az ilyen üzemeknek az országos átlagtól az elmúlt esztendőben nemhogy nem csökkent, hanem fokozódott. A lemaradásból következik, hogy a tsz-tagok közösből származó jövedelmében egyre növekvő mértékben jelentkező különbségek társadalompolitikai szempontból is egyes esetekben már nehézzé válnak. Ugyanakkor célszerű felhívni a figyelmet arra, hogy nem az egyes termelőszövetkezetek és a területeken dolgozó tsz-tagok .kevesebb munkateljesítménye, vagy a végzett munka rosszabb minősége következményeként van ez így, hanem a tagságon, a tsz-en kívülálló természeti tényezőknek és a rosszabb ellátottságnak a velejárója ez. Mint említettem, megyénkben elég sok ilyen üzem van, és így a Somogy megyei termelőszövetkezetek egy katasztrális holdnyi mezőgazdasági megművelt területre jutó halmozatlan termelési értéke csak 3632 forint, s az egy tagra jutó részesedés sem éri el az évi 15 000 forintot. Döntően azzal magyarázható ez, hogy e kérdés másik oldalánál az eszközellátottság tekintetében is alacsony a szint. így az említett Somogy megyei átlagban az 1 katasztrális holdra eső állóeszköz értéke csak 5391 forint, de hasonlóan alacsony a forgóeszközállomány és az állami támogatás területegységre eső hányada is. Az intenzívebbé váló mezőgazdaság mind több ipari eredetű anyagot használ fel, s mind jobban csökken a felhasznált élőmunka aránya a termelésben. Az ipari eredetű anyagokat ezek gyakran nehézkes beszerzése, huzamosabb ideig nélkülözhetetlen tárolása, majd felhasználása érdekében további eszközlekötés terheli. A szűkös eszközellátás és a szolgáltatásokat jellemző ár-, díjviszonyok, bankkamatláb-növelés a mezőgazdaságra nagy teherként nehezedik. A tőkeszegény üzemei az országnak így egyre nehezebben állják a versenyt. Megyénk mezőgazdasági termelésében az állattenyésztésnek van legnagyobb szerepe és a rendelkezésre álló eszközöket a megyei vezetés is erre a területre -akar ja koncentrálni. Az állattenyésztés köztudottan a legtőkeigényesebb mezőgazdasági ág, és az említett alacsony eszközellátottság a kívánt fejlődéshez az alapbázist nagyon sok üzemben nem tudja biztosítani. Azok a gazdasági szabályozók, amelyek egy-egy terület számára, vagy leszűkítve egy-egy üzem számára a fejlesztést alakítják, alapvető forrásként igen helyesen a termelési potenciálra alapozódtak. Nem vitás az sem, hogy ehhez stabil pénzÜgyi alapok, termelési eszközök és hatékonyan működni tudó eszközök kellenek. Ha a kedvezőtlen adottsággal rendelkező üzemek nem kapnak olyan segítséget, amely a saját erejükből kitermelt és az átlagos támogatással megjavított fejlesztésnél nagyobb mértékű fejlődést tesz lehetővé, a különbség még nagyobb lesz az átlag és az elmaradott üzemek között, aminek következményei nyilván nem kívánatosak. Sok példa mutatja országszerte, és megyénkben is azt, hogy ahol az üzemek eszközellátottsága áz átlagot eléri, vagy meghaladja, ott a fejlődés is kielégítő, s ott a gondok más természetűek. Szerintünk előbb vagy utóbb meg kell találni a módját annak, hogy a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú üzemek a kívánt szintre felfejlődjenek. De ezt csak úgy lehetne biztosítani, ha olyan kiemelt támogatást tudna élvezni ez a kérdés, ami az eddigieknél hatékonyabban érződne a gazdaságokban. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági fejlesztési program gépfeilesztési előirányzataival kapcsolatban is szeretnék véleményt nyilvánítani. Megítélésem szerint, ha nem akarjuk azt, hogy az elmúlt, 1969. évi őszhöz hasonlóan, ami-