Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2941 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2942 elvetésre került. Egyes üzemek, mivel nem rendelkeznek tisztítóberendezéssel, a vetőmagot csak kombájn-tiszta állapotban csávázzák és vetik. Sőt csávázatlanul is Vetettek búzát". A jó technológia és vetőmag igazolására a fentiekkel szemben engedtessék meg a szabadszállási Lenin termelőszövetkezet példája. A harmadik ötéves terv átlagában évenkénti átlagban 25 mázsa 70 kilogramm holdankénti átlagot ért el, amely hektárra számolva évi átlagban közel 45 métermázsa. E kedvezőtlen évben is, mint az idén, 900 hold átlagában 22 mázsa 15 kilogramm termést takarított be, mert a termelőszövetkezet öt év átlagában közel 10 százalékban elsőfokos, 30 százalékában másodfokos és 60 százalékában harmadfokos minőségi búza vetőmagot vetett el. Miért nincs megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmag? Az egyik ok, hogy az alacsonyabb, harmad és negyedfokos vetőmagtermesztés nem olyan rentábilis, mint az árugabona termelés. A harmadfokos vetőmagellátás felvásárlási átlagára 341 forint, a tisztítás, a gépi és élőmunka ráfordítása, valamint a tisztítással viszszamaradt ocsu alacsony ára nem teszi versenyképessé az említett szinten a vetőmagtermelést. Ezért fordul elő, hogy nagyon sok gazdaság árugabonaként adott el harmad- vagy negyedfokos vetőmagot, mert jobban jön ki. Véleményem szerint a vetőmagtermesztést ösztönzőbbé kell tenni a gazdaságok számára és a jó búzatermelő szövetkezeti gazdaságokat magasabb szinten, magasabb fokon be kell vonni a magtermelésbe. A másik ok: nagyon sok gazdaság nem igényli a minőségi vetőmagot. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy egyes gazdaságok tisztítatlan magot vetnek, vagy csávázatlant. Ez utóbbiak nemcsak súlyos hibák, hanem a károkozás szintjét is elérik. Az ilyen gazdaságoknál szankcionálisan érvényesíteni kell az 1968. évi 22-es törvényerejű rendeletet és MÉM rendeletet. Termelői szintről a magtermelés vonatkozásában még további problémakör is van, a minőségi vetőmagtermelés. A fémzárolt vetőmag minősítésében a termelő megkapja a szaporítási fokot, a tisztaságot, a csírázóképességet, de nem kap a betegségek elleni rezisztencia biztosítékot. A termelő elveti a magot, de nincs biztosítva a gabonabetegségekkel szemben, amelyek ha fellépnek, a termelő, vagyis a közösségek kárára károsítanak, egyben a népgazdaság kárára is. Azokban az államokban, ahol a legmagasabbak a gabonátlagok, a magtermeltető a rezisztencia tekintetében felelősséget vállal. Nálunk is tenni kellene ebben az irányban, nem is keveset. Ezt húzza alá az elmúlt évek jugoszláv kukoricájának részben rezisztencia iránti hiánya és a martonvásári fajták rezisztens előnye. A termelő, de egyben a népgazdaság rizikója, hogy nem áll a gazdaságok rendelkezésére megfelelő hatékonyságú, vagy úgy is mondhatnám, drasztikusabb vegyszer, nevezetesen talajfertőtlenítő, gombaölő, rovarirtó vagy gyomirtó szereink ma már nem megfelelő hatékonyságúak. Például a gyomirtási problémát tovább növelte az, hogy a Dikonirt hatása néhány domináns gyomfajta ellen nem adott kielégítő eredményt. Vannak hatásosabb gyomirtó szerek, de például az Aniten M. vagy D. nem voltak kaphatók, Az utóbbi években a gabonapoloska, ez évben a gabonalegyek fertőzése és kártétele fokozott tendenciát mutatott. E károsítok ellen a kémiai védekezés technológiája nem megoldott. A jobb védekezés kémiai feltételei mellett növelni kell a technológiai és technikai felkészültséget is, amiben fontos feladatként javaslom a növényvédő repülőgéppark lényeges bővítését. A növénytermesztésben a magtermelés köre a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtásában véleményem szerint jelentős változást igényel. Nem egészséges jelenség népgazdasági szinten az, hogy magtermeléssel 2400-nál több gazdaság foglalkozik. Ilyen nagyarányú magtermelői tevékenységet átfogni, rendszeresen ellenőrizni, instruálni szinte lehetetlen. Megfelelő ellenőrzés hiányában a termelői felelősséget sem lehet érvényesíteni. Évekkel ezelőtt szó volt olyan célkitűzésről, hogy a legjobb mezőgazdasági termelőüzemekre koncentráljuk a vetőmagtermelést, olyanokra, ahol a technikai-technológiai és főleg a személyi feltételek biztosítottak. E szervezési elgondolás nem érvényesül. A mezőgazdaságban a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően szükségesnek tartom a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat műszaki konstrukciójának végrehajtását. A vállalat elavult. Nem egy esetben negyven, ötven éves, vagy még ennél is idősebb gépei már nem felelnek meg a mai követelményeknek. Modern gépekkel alig rendelkeznek. Koptatott vagy drazsírozott vetőmagellátásuk nem megoldott. Telephelyeik és azok felszereltsége a magasabb célkitűzéseknek nem megfelelő. A vállalat évi közel 2,5 milliárd forintos forgalma alapján olyan bázisa a mezőgazdaságnak, a növénytermesztésnek, amely jelentősen befolyásolhatja a hatékonyabb termelést. Hiányolni lehet azt is, hogy a nagy vállalat nem rendelkezik export—import joggal. Sok bonyodalmat okoz, hogy az általa megtermeltetett vetőmagot más exportvállalat viszi ki és ugyancsak ez a vállalat hozza be, s adja át a vetőmagtermeltetésnek az importmagot. E bonyolult körforgás véleményem szerint nem szolgálja hatékonyan és zökkenőmentesen a minőségi vetőmagtermelést, a népgazdaság érdekeit. Javaslom a vállalat műszaki rekonstrukciójának mielőbbi végrehajtását és részére az export—import jog megadását. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk negyedik ötéves tervét reálisnak, hatékonynak tartom szocialista társadalmunk fejlesztésére, nagyszerű célkitűzéseink megvalósítására. Fontosnak tartom a célkitűzések mozgalmi fedezetét is, amit dolgozó népünk munka- és alkotókészsége biztosít. A magam területén azon dolgozom, hogy a mozgalmi fedezet termelői tisztességgel és felelősséggel párosulva minél magasabb szinten érvényesüljön. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Zsigmond Géza képviselőtársunk. ZSIGMOND GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Tanulmányozva a népgazda132 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ