Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2907 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2908 télyes feleslegünk van. Ezzel magyarázható, hogy az aktív keresők száma az utóbbi 10 évben nálunk sokkal kisebb mértékben emelkedett, mint országosan. A foglalkozatottak ágazatonkénti megoszlása is előnytelenebb, mint országosan. Még mindig Szabolcsban a legalacsonyabb az ipari keresők aránya, és viszonylag, a mi mezőgazdasági profilunkhoz mérten is nagy a mezőgazdaságban dolgozók száma. A jövedelmi színvonal alakulását kedvezőtlenül befolyásolja továbbá az, hogy a keresők átlagos havi munkabére is alacsonyabb az országos átlagnál, amint azt az 1969. évi statisztikai felmérés is igazolja. Az alacsonyabb bérszint abból adódik, hogy gazdaságilag nem tudtunk minden vonalon felfejlődni a többi megyéhez. Gazdasági életünkben döntő súlya a mezőgazdaságnak van, ami napjainkban már az iparral azonos jövedelemszintet biztosít nálunk is, csak ez a jövedelemszint alacsony, elsősorban azért, mert kedvezőtlenek a mezőgazdaságban az adottságaink, gyenge a talaj minősége, átlagos aranykorona-értéke csak 8 körül mozog. Minden törekvésünk arra irányult, hogy a talaj adottságoknak legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakításával, korszerű gazdálkodási módszerek bevezetésével ennek az ágazatnak az eltartó képessége fokozódjék. Eredményeink közismertek. Szabolcs termeli az ország dohány- és almatermésének a felét, a burgonya, a rozs több mint harmadát, az ország szarvasmarha-állományának is tekintélyes százaléka, 7,5 százaléka van a megye területén. Jelentős szerepe van tehát a megyének a népgazdaság mezőgazdasági termékekkel való ellátásában. További talajjavítás, az állattenyésztés részarányának növelése, a gépesítés és más korszerű elemek megerősítése feltétlenül szükséges azonban még ahhoz, hogy gazdálkodásunk jövedelmezősége tovább növekedjék. Iparunk még a kialakulás stádiumában van. Régi üzemeink műszaki színvonala alacsony, eszközellátottsága szegényes, nagy élőmunka-ráfordítással dolgoznak és többségük csak kis munkáslétszámot foglalkoztat. A második ötéves terv időszakában létesült két jelentősebb üzemünk, a konzerv- és a gumigyár, néhány további modern üzem pedig a párt Politikai Bizottságának 1966ban hozott határozata nyomán az utóbbi években épült, s a közeljövőben fogja megkezdeni működését. Ezek már enyhíteni fognak némiképpen az elmondott problémákon. A megye további iparfejlesztésének is biztosítottak a feltételei. A Záhonyon keresztül érkező import nyersanyag feldolgozására még igen sok lehetőség kínálkozik. Korszerű közlekedési hálózat és energia is rendelkezésre áll, és elmondhatom, hogy ma már nemcsak nagyszámú, hanem megfelelő szakképzettségű munkaerőt is tudunk biztosítani. ' Szabolcs a lakosság életkörülményeit jellemző ellátottsági mutatók tekintetében is az utolsó helyre szorul a megyék között. A megye lakásállománya ugyan az 1970. január 1-i felmérés szerint 24 százalékkal haladta meg az 1949. évit, országosan már 28 százalékkal, de ezeknek csak 4 százaléka rendelkezik vízvezetékkel, a csatornahálózatba pedig 3 százaléka van bekapcsolva, míg országosan 37, illetve 24 ez a százalék. Közrüzemi vízellátással településeink 13 százaléka, csatornahálózattal 9 százaléka rendelkezik, országosan 30, illetve 12 százalék. A lakossághoz viszonyított vízcsőhálózat hossza a megyében az országos átlag 28 százalékát, a csatornahálózat a 33 százalékát éri el. Nálunk 100 bölcsődei férőhelyre öttel, 100 óvodai férőhelyre 17-tel, egy általános iskolai tanteremre 7-tel több gyermek jut megyei szinten, mint országosan. Rosszabb a szakrendszerű oktatásban részvevők, a képesítés nélküli nevelők aránya is. És ugyanígy sorolhatnám a példákat az egészségügyi, szociális és kulturális ellátottság más területeiről is. A negyedik ötéves tervjavaslat gazdasági célkitűzései véleményem szerint olyanok, hogy azok megvalósulása elősegíti megyém további gazdasági megerősödését, ami feltétele annak, hogy lakóinak jövedelme és életszínvonala közelebb kerüljön az ország fejlettebb területein lakókéhoz. Országunk gazdasági erejét bizonyítja, hogy erre a terv jelentős anyagi eszközöket is biztosít, s ezzel megteremti a reális lehetőséget a területi aránytalanságok további csökkentéséhez. Megyém lakosságának törekvései azonosak a terv célkitűzéseivel, azért a tervet célkitűzéseiben helyesnek, megvalósíthatónak tartom és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Lázár György munkaügyi miniszter elvtárs kíván szólni. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervről benyújtott törvényjavaslat nagy nyomatékkal emeli ki, hogy gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának alapvető feltétele a hatékonyság minden oldalú javítása. E követelményben a munkatermelékenység emelésének meghatározó szerepe van. Ezért mielőbb meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek sokoldalúan támogatják az élőmunka hatékonyságának javítását, lehetővé teszik, hogy mindinkább a termelékenység váljék a növekedés fő forrásává. E cél megvalósítása sokkal többet kíván, mint az elért eredmények megtartását. Minőségileg új feladatok elé állítja a központi tervezést és irányítást, de mindenekelőtt a vállalatok vezetését. Ahhoz, hogy a tennivalókat helyesen ítéljük meg, röviden át kell tekinteni azokat a fő vonásokat, amelyek a közelmúlt és részben a ma munkaerő-gazdálkodási helyzetét jellemzik. Az egyik oldalon — főleg társadalompolitikai szempontból — jelentős eredményeket könyvelhetünk el. Tovább emelkedett a foglalkoztatottság színvonala, ennek következtében javult a kereső—eltartott arány, ami számottevő tényezője a családi jövedelmek emelkedésének. Az ipartelepítési politika következetes folytatásának eredményeként érezhetően mérséklődött, bár — amint az imént hallottuk — még nem szűnt meg a foglalkoztatottság területi aránytalansága. Sikeresen megoldottuk az ötvenes évek elején született, nagyobb létszámú korosztályhoz tartozó fiatalok továbbtanulását és munkába állítását. Megkezdtük — az iparban és az építő-