Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-38
2901 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2902 ben segíti a lemaradások megszüntetését, biztosítja a szolgáltató ipar tevékenységének jobb anyagi érdekeltségét, sőt újabb intézkedések is vannak kidolgozás alatt a jelentkező gondok enyhítésére, megszüntetésére. A kormányintézkedésnek minden jó tulajdonságát figyelembe véve, mégis azt kell mondani, hogy enyhítette a gondokat, de nem szüntette meg a jelentkező problémákat. Változatlanul fő hiányosság a javítási és szolgáltatási feladatok ellátására hivatott szerveknél az, hogy szívesebben foglalkoznak árutermeléssel, mert az kifizetődőbb, mint a szolgáltatás. Egyesek ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy itt alapvető változást csak a szolgáltatási díjak korrekciója hozna. Ez — véleményünk .szerint — nem járható út jelenleg, hiszen a szolgáltatási díjak jelenleg is magasak, aminek oka a magas ráfordítási költségekben rejlik. Másrészt a szolgáltatási díjakhoz hozzányúlni, azokat emelni, egyenlő a dolgozók életszínvonalának csorbításával, amit sem a párt, sem a kormányzati szervek nem akarnak, hanem ellenkezőleg, azt növelni kívánják. Más megoldást kell találni sürgető gondjainkra. Véleményünk szerint indokolt és szükséges, hogy a kapacitások bővítése mellett javítani kell az eddigieknél tervszerűbben és szervezettebben az alkatrészellátást. Ugyanakkor lehetőséget kell biztosítani, hogy a GELKA mellett más szolgáltató szervek is megfelelő alkatrészellátásban részesüljenek. Másrészt az ipari javítási szolgáltatások területén kilátásba helyezett költségvetési juttatást helyes volna mielőbb megismertetni a fővárosi és a megyei tanácsokkal. Annál is- inkább, mert az Országos Tervhivatal ezzel kapcsolatosan júliusra ígérte meg az intézkedést. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül, röviden két javaslatot szeretnék még tenni. Az egyik: kérük a kormányzati szerveket, hogy a területfejlesztéssel kapcsolatosan az állami irányításra vonatkozó feladatok mielőbb rendezésre kerüljenek. Tisztázni kell megnyugtatóan az illetékes országos szervek hatáskörét és feladatait, valamint a megyei tanácsoknak ezzel kapcsolatos tennivalóit. A másik javaslatunk: a negyedik ötéves terv irányelvei helyesen, nagy fontosságot tulajdonítanak a földgázhasznosításnak. Ezért javasolnánk, hogy az illetékes szervek — gondolunk itt konkrétan a Gazdasági Bizottságra — tűzzék napirendre a gáz hasznosításának átfogó programját, biztosítsák az eddiginél tervszerűbb, szervezettebb koordinálást a gáz hasznosításának területén. Meggyőződésünk, hogy népgazdaságunk negyedik ötéves terve szocialista társadalmunk további erősítését és fejlődését szolgálja. Benne van egész népünk egyetemes érdeke, ezért a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Az ülést negyed négyig felfüggesztem. (Szünet 13.48—15.17. — Elnök: KÁLLAI GYULA) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Jedlicska Gyula képviselőtársunk. JEDLICSKA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő elvtársak! A tervről szeretnék szólni elöljáróban néhány szót, kifejteni néhány gondolatot. A tervet jónak, átgondoltnak, megalapozottnak tartom. Az a véleményem, hogy egyre jobban kezdünk megtanulni tervezni: a mostani terv az eddigi ötéves tervek közül a legjobb. Az élet úgy hozta, hogy 1951-től, az első ötéves terv első évétől dolgozom pártmunkásként, s végig éltem, végig küzdöttem valamennyi ötéves tervet. Az első ötéves tervről sok mindent elmondtunk. 1956 elvitte a második ötéves tervünket. A második ötéves tervünk, amely 1961-ben kezdődött, szintén jó terv volt, de közben a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a pluszkiadások, amelyek szükségszerűek voltak, bizony megnehezítették a végrehajtását. A harmadik ötéves tervünk szintén jó terv volt, de közben a mechanizmus bevezetése külön gondot, külön feladatot jelentett, hogy a harmadik ötéves tervet teljesítve, együtt vezessük be az új irányítási rendszert is. Az a véleményem, hogy a terv jó azért is, mert a lakosságot szolgálja. A terv központi gondolata az ember, a dolgozók életkörülményeinek fokozatos javítása, az életszínvonal emelése. A cél és az eszköz helyes felfogását tükrözi a terv. Az a véleményem, hogy a terv a mechanizmus teljes kibontakozásának terve. A mechanizmus egyik célja az volt, hogy tervszerűbbé tegyük gazdasági életünket, gazdasági fejlődésünket. A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének objektív törvényét gyakorlati gazdaságpolitikánkban, tervezésünkben a legjobb tudással veszi figyelembe ez a terv. Ez a terv egyben válasz is azokra a kétkedésekre, hogy a mechanizmus eredményez-e magasabb szintű tervszerűséget, vagy pedig a piacot hangsúlyozza túl, esetleg piaci ösztönösséghez vezet, s egyoldalúan esetleg csak a vállalati érdekeltség kerül majd előtérbe. Mivel, hogyan biztosítja a terv a magasabb szintű tervszerűséget? Mindenekelőtt azzal, hogy nem mindent tervez, programjában nemjninden részletkérdés szerepel. Az állam azt centralizálja csupán, ami a lényeg; a fő irányt, a fő arányokat határozza meg a terv. Sok részletkérdést azon a szinten lehet majd eldönteni, ahol az ismeretek birtokában vannak, s ehhez a terv nagyrészt biztosítja az eszközöket is. Szinte klasszikus példa erre, hogy a korábbi években, néhány évvel ezelőtt, a Tervhivatal azt is megtervezte, hogy Salgótarjánban a házak milyen színűre legyenek festve. (Derültség.) Ilyen metodika mellett nyilvánvalóan nem maradhatott idő, nem maradhatott energia a lényeges döntésekre. Ma ezeket a kérdéseket, sőt fontosabb kérdéseket lent lehetséges helyesen eldönteni. Nagyon helyeselni lehet azt is, hogy a terv