Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2895 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2896 erőforrásokat, mindent meg kell tennünk a helyzet hathatós megjavításáért. Miskolc az ország második legnagyobb városa. Borsod megye kiemelkedő ipari centrum, erős, ma is növekvő létszámú, politikailag öntudatos munkásosztállyal. Művelődésügyünk rendkívül mostoha tárgyi feltételeket örökölt a múltból. A harmadik ötéves terv során is jelentős erőfeszítéseket tettünk e feltételek gyökeres megváltoztatására. Ennék ellenére a legfontosabb mutatók nálunk az országos átlag alatt maradtak. Tanácsaink például sok gondot fordították a közoktatásra, de a beruházásokat megkötötték, a fejlődést hátráltatták a megszabott normatívák is. ' Ami a közművelődést és a kulturális életet illeti, munkásaink egyfelől a legkorszerűbb technikai követelmények között végzik napi munkájukat, másfelől úgyszólván semmilyen, vagy egészen minimális és kezdetleges kulturális lehetőséget tudunk nyújtani számukra a településeken. Engedjék meg a képviselő elvtársak, hogy ezt néhány adattal megvilágítsam. Kezdem a közoktatással. Országos átlagban az óvodás korú gyermekek 54,3 százaléka kaphat helyet az óvodákban. Nálunk ez a hányad csupán 48 százalék, a megyében pedig csak 32 százalék. S mindez annak ellenére, hogy óvodáink túlzsúfoltak, kihasználtsági fokuk 130—140 százalék. Mi ennek az oka? Véleményünk szerint mindenekelőtt az, hogy az óvodai helyeket kizárólag vagy majdnem kizárólag a komplex beruházásokból tudtuk és voltunk képesek gyarapítani. Óvodáink szűkössége kedvezőtlenül befolyásolja a munkásszülők élet- és munkakörülményeit, a nagyszámú elutasítás kihat a politikai légkörre is. Az általános iskolákban a feszültségek azonosak. Az új lakótelepek iskoláiban három műszakban folyik a tanítás. A túlzott igénybevétel rohamos elhasználódáshoz vezet, a magas felújítási költségekre rámennek a más célra fordítandó pénzösszegeink. A negyedik ötéves terv előirányzott beruházásai ezen a helyzeten nálunk sajnos, nem sokat változtatnak. Sok vonatkozásban még 1975-re sem érjük utol más megyék, nagyvárosok 1970-es adatait. Itt kell megemlítenem, hogy bár országosan az általános iskolai tanulólétszám csökken, nálunk a szám változatlan. A középiskolások száma 1961-hez mérve országosan 33 százalékkal emelkedett, nálunk ez az emelkedés 55 százalékos. Mivel Borsod megyében egyes szakközépiskolák és tagozatos gimnáziumi osztályok nem működnek, a vidéki tanulók nagy tömege Miskolcon igyekszik tovább tanulni. Ez ok miatt az első évfolyamok olyan magas létszámmal indulnak, hogy ez az oktatás eredményét hátrányosan érinti. Jelenleg a vidéki tanulóknak mindössze 40 százalékát tudjuk kollégiumokban elhelyezni. Igaz, a negyedik ötéves tervben két új kollégium épül Miskolcon, de még akkor is majdnem kétezer vidéki diák szorul ki a kollégiumokból. Városunkban a szakmunkástanulók helyzete kritikus. Ennek illusztrálására elég, ha megemlítem, hogy 75 tanteremben több mint 250 tanulócsoportban csaknem 8000 fiatal tanul, s ezek háromnegyede vidéki. Kollégiumi hely alig van, a bejáróknak tehát iskolán kívüli művelődésre, szórakozásra, pihenésre idejük úgyszólván nincs. A város öt ipari szakmunkásképző intézete közül csak egynek van tornaterme. Tisztelt Országgyűlés! Megyénkben és Miskolcon szinte a földből nőttek ki az új lakótelepek, bővülnek az ipari üzemek és sok más jel is mutatja, hogy az urbanizálódás lendületesen folyik. Ezt az örvendetes fejlődést azonban mind a mai napig meg sem közelíti a közművelődési intézmények létrehozásának üteme. A felszabadulás óta csupán egyetlen tanácsi és egy szakszervezeti művelődési ház épült Miskolcon. A megye ilyen irányú fejlődését pedig igen lassúnak ítéljük. Pedig megyénk és Miskolc munkásosztálya nemcsak megérdemli, hanem igényli is a közművelődés, a kulturálódás korszerű alkalmait. Bátran mondhatom, hogy bár Miskolc sokféle nehézséggel birkózik, felkérésre néhány kulturális kezdeményezésben sikereket ért el. Városunkban indult el a színházi körzetesítés, itt alakult meg az első függetlenített vidéki szimfonikus zenekar, itt adtak példát az iskolai és a közművelődési könyvtárak összekapcsolására, és ezenkívül más kedvező jeléket is felsorolhatnék. Ennek ellenére évek óta folyik a huzavona a pótolhatatlan nemzeti értékeket őrző és életveszélyessé vált Hermann Ottó múzeum újjáépítése körül. Nincs egyetlen korszerű mozihelyiség sem a városban. Az öt új lakótelep kivétel nélkül mind kulturális intézmény nélkül épült fel. A helyi tanácsok nagyobb gazdasági önállósága nyilván újabb és újabb helyi erőforrások feltárását teszi majd lehetővé. De úgy érzem, fel kellett sorolnom itt azokat az elodázhatatlan szükségleteket és követelményeket, amelyeket csak az országos szervek anyagi segítségével leszünk képesek betölteni. Tisztelt Országgyűlés! Ennyit kívántam elmondani az általunk leszűrt tanulságokról és gondjainkról. Ami a közös programot, a negyedik ötéves terv megvalósítását illeti, meggyőződésem szerint Miskolc, város és Borsod megye a termelőmunkában, a gazdasági és politikai tettekben veszi ki részét a feladatok elvégzéséből. Ez eddig is így volt, ezután még inkább — pártunk kongresszusi irányelveinek kifejezésével élve — még magasabb szinten így lesz. A tervtörvény-javaslatot az általam elmondottak figyelembevételét kérve elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Klaukó Mátyás képviselőtársunk. • KLAUKÓ MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaságunk negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat reális, átgondolt feladatokat tartalmaz. Magában foglalja a párt és a kormány alapvető politikai, gazdasági és szociális céljait. Csak helyeselni és üdvözölni lehet azt az intézkedést, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának irányelveit, amelyek negyedik ötéves tervünk alapját is jelentették, a