Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2875 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2876 nagyon sokszor más területeken levő, viszonylag filléres dolgok akadályozzák. Az elmondottak figyelembevételével a negyedik ötéves tervjavaslatot jónak tartom. Magam részéről elfogadom, tisztelt Képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Húszperces szünetet tartunk. (Szünet 11.45—12.04 — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Szabó István képviselőtársunk. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A negyedik ötéves terv javaslatát, ennek főként a mezőgazdaságra vonatkozó előirányzatait és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek feladatait a Központi Bizottság határozatának megfelelően a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is megtárgyalta. Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a tervjavaslat fő céljai összhangban vannak a gazdasági realitásokkal és a reális erőforrások gondos számbavételével határozta meg őket a terv. A mezőgazdaságra vonatkozó célok iránya egyaránt igazodik a belföldi fogyasztási igények várható alakulásához, s az előreláthatólag tartós és tartósan gazdaságos exportlehetőségekhez. Előtérbe helyezi az állattenyésztést és az ezt megalapozó takarmánytermesztést, különösen a vágómarha és a sertéshús termelését. Irányát tekintve nagyrészt egybeesik tehát mezőgazdasági termelőszövetkezeteink zömének törekvéseivel, kifejezésre juttatja a csoportérdek és a népgazdaság által támasztott követelmények összhangját. A harmadik ötéves terv egész időszakában, de különösen az elmúlt években a termelőszövetkezetek dinamikusan fejlődtek. Termelésük értéke például az elmúlt évek átlagában 18 százalékkal, jövedelmük 15, a tagok részesedése évenként átlagosan 11 százalékkal nőtt. Emellett igen nagy erőfeszítéseket tettek a gazdaságok fejlesztésére és a termelés biztonságosabbá tételére. A tervjavaslat a termelőszövetkezeti közös gazdaságoknak továbbra is gyors, az átlagot meghaladó ütemű fejlődésére számít. Nem hallgathatom el azonban, hogy a terv alapján valamivel lassabban kerül sor a termelőszövetkezeti mozgalom egyes társadalmi céljainak megvalósítására, mint ahogyan a termelőszövetkezetekben elgondolták. A termelőszövetkezetek nagyrésze azt várta, hogy a tervjavaslat legalább a harmadik ötéves tervhez hasonló ütemű fejlődést alapoz meg, s emellett azért változatlanul megy majd előre a mezőgazdaság iparszerűbbé tétele, tovább folyik az életkörülmények modernizálása és hozzáigazítása az általánossá vált igényekhez. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelőszövetkezetek árukibocsátása évek óta állandóan nő, ugyanakkor az ipari termékeknek is egyre nagyobb fogyasztóivá válnak. A termelésre fordított költségeknek ma már 60—70 százalékát az ipar termékei, az építőanyagok, a gépek, a műtrágyák, a növény Véd őszerek és az energiahordozók teszik ki. A mezőgazdasági munka sikere ma már nem kis részben a tervezőasztalokon, a gyárakban és a kereskedelemben dől el. A mezőgazdaság és az ipar különböző ágazatai érzékennyé váltak egymás teljesítményére. Ez a népgazdaság egyes ágai között a kedvező arányok állandó és gondos keresésére figyelmeztet. Ez a szoros összefüggés, a magas technikai színvonalnak, vagy éppen ellenkezőleg az alacsony termelékenység és a gyenge minőség következményeinek átgyűrűzése egyre érezhetőbbé válik a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai számára. Jónak és szükségesnek kell tartanunk azt a kiemelt szerepet, amelyet a tervjavaslat a hatékonyság és az egyensúly következményeinek szánt. Ebből a megközelítésből a termelőszövetkezetek számára is elfogadható az az eltökélt iparfejlesztési út és lakásépítési vonal is, amely a központi fejlesztési programokból és a beruházási irányzatokból csendül ki. Bízunk abban, hogy ennek a tervnek alapkoncepciója sikeresen megvalósul, eredményt hoz, általában a szükségletek, de köztük a mezőgazdaság termelői fogyasztásának kielégítése terén is. így áttételesen előnyös kilátásokat nyit meg a termelőszövetkezetek számára. Ha a terv mezőgazdasági célkitűzéseit az előirányzott eszközökkel vetjük össze, az a benyomásunk, hogy a mezőgazdaságtól komoly teljesítményt kíván a terv teljesítése. Köztudott, hogy a szarvasmarha- és a sertéságazatok nagyüzemi fejlesztése költséges, nagy összegekbe kerül. Ugyanakkor a mezőgazdasági beruházások részaránya a tömeges kollektivizálás, időszakától számítva mindig magasabb volt a most tervezett 13,5 százaléknál. Ebből kell megoldani az elég öreg géppark felfrissítését és más fejlesztéseket is. A háztáji szarvasmarhatartás csökkenésének fékezése a terv mezőgazdasági célkitűzéseinek egyik kulcskérdése. Ennek az alapvető tervcélnak a teljesítéséhez a jelenlegi anyagi ösztönzés mellett viszonylag sokat kell építeni a szemléleti-politikai tényezőkre. Ezeknek együttesen kell megbirkózniuk a generációváltás és az urbanizáció által felkeltett erőkkel is. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv egész időszakában már nem látszik célszerűnek a szarvasmarha-, de főként a sertéshúsforgalom monopóliumának és a kötöttpályás rendszernek a fenntartása. Meg kell vizsgálni mélyebben, hogy ez nem árt-e a termelési kedvnek? Valószínűnek tartom, hogy hátrányai éppen az egyébként is sebezhető háztáji gazdaságok termelésében jelentkeznek elsősorban. Ugyanakkor véleményem szerint az elosztás terén közel sem olyan hatékony, mint gondoljuk — azonos termelést feltételezve, lehet, hogy kevesebb áruterméket, kisebb árufelhozatalt eredményez, mint az áruforgalmazás másféle, kötetlenebb rendszere.