Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2871 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2872 körével foglalkoztam a tanácsok szemszögéből. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a tanácsok a megnövekedett önállósággal hogyan tudnak élni és hogyan tudják azt a törvényjavaslatban foglalt feladatok megvalósításában alkalmazni. Elhatározó lehetőségeink a korábbiakhoz képest kétségtelenül szélesedtek, de még mindig eléggé korlátozottak a beruházási eszközök felhasználását illetően. Célszerű lenne az anyagi eszközök hovafordítását illetően a mainál nagyobb mértékben helyben dönteni. Az önállóság kibontakozásában ugyanakkor örvendetes tény — mint. alsószintű tanácsban dolgozó mondom ezt —, hogy a gazdaságszervező feladatok és az ehhez kapcsolódó eszközök decentralizálása megyei szinten jó úton halad. Az alapegységek, a városok, községek lehetőségei a reform előtti időszakkal össze sem hasonlíthatóan jobbak. Megjegyzem, hogy az önkormányzati jelleg kiszélesítésével járó nagy hatáskör komoly felelősséget ró a tanácsokra. Ennek a tanácsoknál szervezeti és káderkövetelményei vannak. Szükséges, hogy a tanácsok a munka zavartalan végzése érdekében fokozott elvi és szakmai segítséget kapjanak az ágazati és a funkcionális szervektől. Köszönöm képviselő elvtársaim figyelmét. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Kisgergely Lajos képviselőtársunk következik szólásra. KISGERGELY LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv törvényjavaslatának részletes áttanulmányozása megnyugtat, mert egységes egészet képez és összhangot teremt az egyes népgazdasági ágak fejlődése, valamint a felhasználás és a forrásoldalak között. Anyagi erőnk mértékéhez képest biztosítja a terv, hogy az eddigi, illetve egyes területeken nagyobb mértékben vegyünk részt a világ technikai-termelési folyamatának fejlődésében. Mint szakembert, külön megnyugtat és elismerésre ösztönöz, hogy fejlődésünk elkövetkező öt évében az a világtendencia érvényesül, ami beruházásaink előirányzatából is kitűnik: az ipar fejlesztése nálunk is, mint szerte a világon, erőteljes, de az ipar fejlődésének egészét nagyobb ütemben előzi meg a népgazdaság kemizálását elősegítő fejlődés. Ez a fejlődés megmutatkozik a gazdaságos nagyságrendek alakulásában is. Két példát szeretnék megemlíteni. A tervciklus egyik legnagyobb beruházásaként a gazdaságilag magasan fejlett országok műszakitechnikai színvonalának megfelelő korszerű műtrágyagyár épül Pétfürdőn. Tisztelt Országgyűlés, engedjék meg, hogy néhány adat felhasználásával bemutassam, mit jelent ez a technikai színvonal és nagyságrendváltozás. Húsz év fejlődését szeretném hat számban összesűríteni. A nitrogénműtrágya alapanyagául szolgáló ammónia egy tonnájának előállítására 1955-ben, az akkor nálunk létező optimális gazdasági nagyságrenddel 1700 kilowattóra áramot kellett fordítani és 100 tonna ammónia előállításához 420 főt kellett foglalkoztatni. 1969-ben egy 500 tonnás üzemnél egy tonna ammónia előállításához 700 kilowattóra áramra és mindössze 60 főre volt szükség. A terv egyik pontjaként szereplő új nagy műtrágyagyár esetében az 1975-ben belépő új létesítménynél egy tonna ammóniához 14 kilowattóra áram és 1000 tonna nagyságrend előállításához 45 dolgozóra lesz szükség. Ezekből látható, hogy az egy tonna előállításához szükséges fajlagos villamosenergia-szükséglet 20 év alatt századrészére csökkent. Ha a nagyságrendeket egyenértékű vizsgálatnak vetjük alá, akkor azt is láthatjuk, hogy a kezelőszükséglet, a kiszolgáló személyzet szükségletei is egy századrészre csökkentek. Az 1969-ben létező legkorszerűbb gyárunk és az 1975-ben belépő új gyárunk villamosenergia-szükséglete közötti különbség egy korszerű, 30 megawattos erőmű megépítését tette volna szükségessé. Ennek költségei, attól függően, hogy milyen árszinten számolunk, 350—450— 500 millió forint újabb beruházást igényeltek volna, attól függően, hogy milyen a vetítési alap. Ezen kívül a folyamatosan jelentkező energiaszükséglet ára is nehezítette volna a termelés gazdaságosságát. A műtrágyaellátás terén hazánk a közepesen fejlett felhasználó országok szintjét érte el az elmúlt időszakban. Ennek jelentőségét akkor tudjuk igazán felbecsülni, ha figyelembe veszszük, hogy két nem kedvező éve volt a mezőgazdasági termelésnek. Az 1968-as év rendkívül száraz, az 1970-es rendkívül nedves volt. Ha több évre visszamenőleg vizsgáljuk a mezőgazdaság termelését, megállapíthatjuk, hogy az időjárás ingadozása ellenére a termelés nem esett vissza. Ez elsősorban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által szakszerűen felhasználtatott műtrágya, a megnövekedett műtrágyafelhasználás következménye volt. Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor a műtrágyázás tápanyagvisszapótló hatása érvényesül, a termelési ingadozások csökkentek, kiegyenlítettekké váltak. Tisztelt Országgyűlés! Nagy megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy a terv gondoskodik a szintetikus szálgyártás fejlesztéséről is. Szintetikus szálfelhasználás, illetve gyártás nélkül nincs sem hazánkban, sem sehol a világon korszerű textília. Eddig teljes szálszükségletünket tőkés importból szereztük be. Ez akadálya volt a választék bővítésének. Aki a vegyianyagokat, kemikáliákat gyártó ipar világfejlődését figyelemmel kíséri, megállapíthatja, hogy korszerű, az egyes gazdasági ágak, népgazdasági ágazatok, valamint a lakosság személyes szükségleteit kielégítő vegyipar elképzelhetetlen olefin-kémia nélkül. A most tárgyalás alatt álló új ötéves tervben elkezdődik olefin-kémiai bázisunk kiépítése. A kormány elnökének expozéjából, valamint a sajtóból is értesültünk arról a nagyjelentőségű kooperációról, hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködéssel 250 000 tonna/év kapacitású etiléngyár épül Leninvárosban. Ez a gazdaságos ^nagyságrend meghaladja hazai igényeinket és lehetőségeinket is, amint ez az expozéból is kitűnt. A Szovjetunió részvétele, se-